Gondolom ugyanolyan tanácstalanul ülök itt a számítógép billentyűzete előtt, - a mai meccsről valamit írandó - ahogy a drukkertársaim állhattak, a mai meccset, a mai játékunkat látva. Ugyanez a csapat két hete - szintén az ország nyilvánossága előtt - összeszedetten, egymásért küzdve győzött Pestszentimrén a tavalyi bajnokság negyedik helyezettje ellen.
Most idehaza - az első füredi televíziós közvetítésű mérkőzésen - totálisan betliztünk a bronzérmes ellen. Mi történhetett ebben a két hétben? Csak erre a meccsre kellett készülni. Csak a Dunaferr játékát elemeztük két hétig. Nem is játszottak mást, de amit tudtak, azt precízen és pontosan. Persze ehhez most mi nagyon jó partnerek voltunk. Ifjúsági korú, vagy azt éppen elhagyó játékosokat tettünk naggyá. Olyanok is bátorságot kaptak tőlünk, akik eddig NB I-es meccsen még nem alkottak semmit.
Tavaly egy Grebenárral, egy Törővel, egy Bajússzal, egy Sándor Ákossal, a Zubai fivérekkel felálló, a kapuban a mai meccsen is parádézó Mikler mellett egy Stochl-lal is erősebb Dunaferrt győztünk le. Ma esélyt sem kaptunk, helyesebben mondva esélyt sem adtunk magunknak. Már az elején állva hagytak minket, aztán az egész meccsen át.
Nem volt egy dicsérhető momentumunk. A tavaly sziklaszilárdan álló védelmünk egy átjáróház volt. Rossz váltások, besegítések és ütközések hiánya és nincs mit csodálkozni azon, hogy egy félidő alatt hetet rámol be egy ifista Szathmári kapujába. Támadásban meg a tanácstalanság szobrát lehetne megmintázni rólunk. Körülményesek, öregurasak, totyogósak lettünk. Ellövöldözzük a labdákat, aztán meg nem zárunk vissza. Egy oktatófilmet lehetne összeállítani a hibáinkból.
Ez ugyanaz a csapat amelyik tavaly megverte az ennél erősebb Dunaferrt? Ez ugyanaz a csapat aki két hete Pestszentimrén győzött? A nevekben igen, de a mutatott játékban nem. Nem ezt érdemli a füredi publikum. Nem ezt érdemlik azok a drukkerek, akik már az eperjesi meccsre szervezik a túrát. Sokkal nagyobb felelősséggel tartozunk feléjük, tartozunk Városunk felé, de leginkább sokkal nagyobb felelősséggel tartoznak a fiúk saját maguk felé.
Sürgősen meg kell találni a kiutat ebből az elvarázsolt formából. Tudjuk, nem győzni megyünk jövő szombaton Veszprémbe. Ilyen dőreség eszünkbe se jutna, de az önbecsülésünket Veszprémben is vissza lehet szerezni. Első NB.I-es meccsünkön és a tavalyi szezonnyitón se vallottunk szégyent nagynevű és nagyra becsült szomszédaink vendégeként. Most is emelt fővel akarunk hazajönni.
Budapest Bank férfi kézilabdaliga, 8. forduló:
Balatonfüredi KSE–Dunaferr SE 22:29 (11:16)
Balatonfüred, 700 néző. Vezette: Andorka, Hucker
Balatonfüred: Szathmári - Tombor 6/3, Lelkes 2, Szöllői 1, Kovács 2, Frey 5, Pásztor 1. csere: Szabó(kapus), Horváth 1, SALAMON 4, Kis, Bakos.
Vezetőedző: Velky Mihály
Dunaferr: MIKLER - NÉMETH 8, Szalafai 3, Kopco 3, KEMÉNY, Nagy K. 2/1, SZÉLES 3/1. csere: Vitáris (kapus), Miss 1/1, Bali, Rosta 1, HAJDÚ 4, Morva 1, Padezanin 3.
Vezetőedző: Imre Vilmos
Az eredmény alakulása: 7.p.: 0:5; 12.p.: 3:6; 20.p.: 6:12; 25.p.:9:14; 35.p.: 12:19;
42.p.: 13:22; 50.p.: 18:24; 57.p.: 20:29
Kiállítások: 8, ill. 8 perc
Hétméteresek: 3/3, ill. 5/3
Edzői nyilatkozatok
Velky Mihály: – Az első félidőben gyengén védekeztünk, és támadójátékunk végig akadozott a jó Dunaferr ellen.
Imre Vilmos: – Kiváló csapatmunkával végig koncentráltan játszva magabiztos győzelmet arattunk.
