– A balett az életem. Alig voltam tíz éves, amikor komolyabban elkezdtem foglalkozni vele. Bár a nővérem is táncolt, mégis úgy érzem, hogy az igazi lökést akkori példaképem, Anna Pavlova adta, miután filmen láttam leghíresebb szerepében, a Hattyú halála című tánckölteményben – mesél pályafutása kezdetéről az Azerbajdzsánban született orosz balett táncosnő, aki a világ számos nagy produkciójában lépett már fel.
Veszprémbe férje révén került, akivel egy óceánjárón, munka közben ismerkedett össze.
– Nagyon furcsa volt Magyarországra jönni, itt teljesen mások az emberek. Bakuban és Szentpéterváron, ahol előtte éltem, sokkal nyüzsgőbb az élet a nagyvárosi hangulat miatt. Veszprémben sokkal nyugalmasabb, ehhez nehéz volt hozzászokni. Munkát viszonylag gyorsan találtam, a Petőfi Színház táncosa lettem, majd miután egy versenyen az egyik fiatal tanítványom jól szerepelt, oktatóként is elismertek a városban – mondja Viktoria Podolskaya.
Szemléletét a hozzá érkezőknek is igyekszik átadni, hisz benne, hogy az általa tanult orosz metodika és a szigor meghozza a hozzá fűzött reményeket.
– A magyar táncok színes forgatagának szabadságával szemben a klasszikus balettnek kőbe vésett szabályai vannak, és fontosnak tartom, hogy ezeket az alapokat mindenki jól megtanulja. Ha az órákon 120 százalékot várok el, a színpadon is jobban teljesítenek a növendékeim. Úgy érzem, igazolnak az eredmények is, a tanítványaim szép sikerekkel büszkélkedhetnek.
Viktoria mindazonáltal, hogy tanít, maga sem hagyja tudását elévülni, szüksége van a folyamatos szakmai fejlődésre.
– Életemben fontos szerepet tölt be a tánc, ezt a fajta mentalitást próbálom átadni a tanítványaimnak is, és a már meglévő balettművész diplomámat szeretném kiegészíteni balett- és koreográfusmester diplomával is. Jelenleg ezt Kijevben végzem, kiváló tanárok keze alatt. Évente két-három alkalommal töltök egy-egy hónapot ott. A fellépésekről sem mondtam le, szeretnék még színpadra állni, ha úgy hozza az élet.
