- Hogyan lesz valakiből feltaláló-játékkészítő?
Már gyerekkoromban is szinte állandóan játszottam. Újabb és újabb játékokat találtam ki. Szívem szerint egész életemben csak játszanék. Tíz évvel ezelőtt egy könyvben találtam egy ősi magyar logikai játékot, amit saját kezűleg aztán otthon el is készítettem. Annyira megtetszett, hogy az időm legnagyobb részét kutatással töltöttem, aztán már saját magam is kitaláltam hasonló logikai játékokat, és kialakult bennem a függőség. Mindig is valami önálló, egyedi dolgot szerettem volna alkotni. Hosszú éveken át a kézművességben leltem az örömömet. Az anyagok közül, amikkel dolgoztam, a fát szeretem a legjobban. Ma már mindent kizárólag fából készítek. A fa mindig, mindenütt jelen volt az életemben. A fa az az anyag, amiben élet van, aminek lelke van - és ez a lélek a munkáimban, a játékokban tovább él.
- Hogyan tervezed meg a játékaidat, tudatosan, avagy teljesen spontán, ihletszerűen, mint egy művész?
Az ötletek mindig spontán jönnek. A körülöttem lévő világból, az életből merítem az ötleteket. Vannak alkotó korszakaim, és csavargó korszakaim. Nem vagyok egy röghöz kötött ember. Szinte az egész világot bejártam már. Persze amikor megyek, a játékaimat mindig viszem magammal, hogy bárhol is vagyok, megismerjék a játékaimat, és játszhassak az emberekkel. Minden fesztiválra, rendezvényre elmegyek, ahová lehetőségem van.
- Mire szolgál a játék az életünkben, azon túl, hogy szórakoztat?
Ha játszik az ember, akkor az életet játssza. A játék élni tanít, bármilyen formában. Szerintem a felnőttek pontosan azért nem tudnak játszani, mert elfelejtenek élni. Az ember szinte észre sem veszi, és másképp kezd el gondolkodni. Az én játékaimnak az a lényege, és ez lehet akár egy kulcs is a megoldáshoz, hogy kezdjünk el másképp gondolkodni. Ne a megszokott, kitaposott utakat járjuk, hanem valahogy próbáljuk meg az egészet egy másik szemszögből vizsgálni. Felejtsük végre el a beidegződött sémákat.
- Hogyan kellene hozzányúlnunk egyáltalán ezekhez a játékokhoz? Mik azok az alapvető hibák, amiért esetleg nem sikerül őket megoldani?
A gyerekek általában hamarabb megoldják a játékaimat, mint a felnőttek. Mert ők ösztönösebben gondolkodnak, nem akarnak mindent túlbonyolítani. Az a baj, hogy az ember, a felnőttek legalább is azt hiszik el, amit látnak, és nem hiszik el, amit hinniük kellene. A felnőttek többsége, csak a szemének hisz, a lelkének nem. Ha a felületes dolgokon ragadunk le, pont a lényeg az amit nem látunk. Arra kell rájönni, hogy elindulunk egy módon, ami nem vezet célra, akkor ki kell tudni lépni, és egy másik szemszögből megközelíteni a problémát. Az emberek nagyon nehezen váltanak, nehezen fogadják el a másságot. A játék kiváló tanítómester. Megmutatja, hogy nem minden fehér és fekete, illetve, hogy nem minden az, aminek látszik. Amikor játszunk visszalépünk a gyerekkorba. A legtöbb felnőtt elfelejti, milyen volt, amikor gyerekként játszott. Ezért sok felnőtt nem is tud a gyerekeivel bánni. A játék az ami közelebb hozza, összehangolja a gyerekeket a felnőttekkel.
- Mennyire vagyunk kitartóak, amikor a megoldást keressük?
Kétféle embertípus van. Az egyik, aki odajön az asztalhoz, megkérdezi mik ezek, mire én azt felelem: logikai játékok - játszani invitálnám, de hátat fordít, és másodperceket sem hajlandó eltölteni ilyen lényegtelennek tűnő dolgokkal. A másik az, aki a kezébe veszi. Elkezdi keresni a megoldás, és oly annyira belefeledkezik, hogy nem adja fel amíg nincs meg a megfejtés. Mert aki egyáltalán belekezd, a kudarcot már tudná elviselni. Az egyik legnagyobb emberi hibánk, hogy túlságosan függünk a környezetünktől. Az első kérdés, ami felmerül az emberekben, mit szólnak mások. A játék csodája, hogy ha szívvel lélekkel csináljuk, egy idő után megszűnik a környezet és csak a játék öröme marad.
- Mi a célod, mi az ok, amiért fáradhatatlanul a játéknak és a játékkészítésnek szenteled az életed?
Alapvetően szeretek emberekkel foglalkozni. S talán túl nagy önbizalomnak tetszhet, én azt hiszem megtanultam, valahogy máshogy élni az életet - sokkal önfeledtebben, sokkal boldogabban. A játékok tanítottak meg erre - s kötelességemnek érzem, hogy ezt a tudást tovább adjam. Egy nagy célom például, hogy bárhol az országban, ahol erre lehetőség van, csinálhassak egy állandó, igazi nagy játszóházat, vagy akár egy játszóteret, telis teli logikai és készségfejlesztő játékokkal. Remélem egyszer még lesz erre igény.
