A tárlaton a neves művész tanítványa, dr. Kőnig Frigyes, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora is részt vett. Beszédében elmondta, ritka az olyan kiállítás, ahol az érdeklődőknek alakalmuk nyílik a népszerű tankönyv, a Művészeti anatómia című kötetben látható illusztrációk eredeti változataival megismerkedni.
Barcsay Jenő erdélyi fejedelmi család késői leszármazottja, de szegénységben nevelkedett. Körjegyző apja és egyik nővére lelki betegségben szenvedett, apja később öngyilkos lett, szigorló orvos öccse 24 évesen tüdővészben halt meg. Barcsay a festészeti munkára hivatkozva nem alapított saját családot, 103 évet megélt anyjának és nővéreinek volt a támasza.
Gimnáziumi tanulmányait Kolozsváron, Szamosújváron és a nagyenyedi (Bethlen) kollégiumban végezte. 1919-ben Magyarországra jött és beiratkozott a tanügyi reformokat megélő Magyar Képzőművészeti Főiskolába. 1924-ben végzett, ezután mint művésznövendék két évig a főiskolán maradt. Tanulmányai idején nyomorgott, több társával együtt az iskola egyik helyiségében húzta meg magát.
1926–ban egyéves ösztöndíjjal Párizsba utazott, melynek második felében Olaszországba látogatott. Az utazás életre szóló élményekkel látta el, mindig hangsúlyozta, hogy a latinos expresszionizmus áll közel hozzá, szemben a némettel. 1929-ben újra megpályázta az ösztöndíjat, amit kivételesen meg is kapott. Második útja során tudatosan tanult.
1945-ben Krocsák Emil ajánlására Szőnyi István a Magyar Képzőművészeti Főiskolára hívta, ahol az anatómia és a szemléleti látszattan professzora lett. Intenzíven rajzolni kezdett, hogy tudását fejlessze. A Főiskola tanára volt egészen nyugdíjazásáig. Halála után termet neveztek róla el.
1953-ban megbízást kapott az anatómiai tankönyv megírására. Néhány hónap alatt különböző méretekben kétszer is megrajzolta a könyvet. A nyomdászati munkákat személyesen felügyelte. A könyv „Az év legszebb könyve” kitüntetést nyerte el, Barcsay Kossuth-díjat kapott.
Az 1960-as évektől számos nagyméretű mozaikot készített (Asszonyok c. mozaik Miskolcon, Nemzeti Színház előcsarnoka, újpesti fürdő, szentendrei városháza). A mozaikkartonokból 1966-ban az Ernst Múzeum rendezett kiállítást. 1969-ben megbízást kapott a szentendrei kultúrház mozaikjának elkészítésére. A munkához muranoi üveget használt és először készített aranyból hátteret.
Élete utolsó éveiben gerinc- és ízületi betegség miatt nehezen dolgozott, de az ecsetet nem tette le. 88 évesen érte a halál.
