- Az annak idején 4190 pengőbe került építkezést sok magánszemély, vállalkozás is támogatta, a város is oroszlánrészt vállalt a költségekből, de magáénak érezték ezt a néprajzi skanzent a Balaton-part idegenforgalmát szervezők és az első „veszprémi ünnepi hetek” szervezői is. A ház építésze Linczmájer György volt, akinek nemcsak ennek az eredetileg Öcs községben álló, bakonyi kisnemesi református család házának 1935-ben véghezvitt „átköltöztetése” fűződik a nevéhez, de több más jelentős épület is – mondta el Gopcsa Katalin művészettörténész.
- Felmerül a kérdés, hogy tud élni egy veszprémnyi város egy ilyen örökséggel, tudja-e méltóképpen becsülni ezt az értékét, vagy hányódik ide-oda? - folytatta. - Vajon lehet-e, hogy gazdája végül az a múzeumi gárda legyen, akinek sokrétű programjai messzemenőkig a szakmaiság talaján állnak, és mindenféle korú embereket, gyerekeket tervez megmozgatni a jövőben is programjai keretében?
