A világbajnoki címvédő Lepsényi Boglárka parádézott az október végi, nagyváradi lábtenisz Európa-bajnokságon: egyéniben arany-, párosban ezüst-, hármasban pedig bronzérmet szerzett. A veszprémi sportolót sérülése és a házigazdák sportszerűtlensége sem tudta eltántorítani a sikeres szerepléstől.
– Nagyon keményen készültünk az Európa-bajnokságra. Az év második felében öt edzőtáborban vettünk részt, amelyből kettőnek Veszprémben a Pannon Egyetem testnevelési tanszéke adott otthont. Ezúton is köszönjük Bácskai Sándor támogatását – mondta a sportoló.
Az elvégzett munka meghozta a gyümölcsét. Lepsényi Boglárka egyéniben minden csoportmérkőzését fölényesen nyerte, igaz az elődöntőben megdöccent a szekér.
– Nagyon gyér volt a tájékoztatás a viadalon, abszolút nem tudtuk, hogy mikor milyen versenyszám következik. Szombaton az aznapi nyolc meccsel a nyakamban – teljesen váratlanul – kellett mérkőznöm az elődöntőben a román lánnyal. Az eddigi világversenyeken az elődöntőket a második játéknapon játszatták, és a terv szerint ennek most is így kellett volna történnie. A szervezők nyilván arra gondoltak, hogy addigra az egyéni, páros és hármas meccseimet követően már nagyon fáradt leszek – mesélte Lepsényi, akit ráadásul sérülés is hátráltatott a viadalon.
– A csoportellenfeleim ellen nem igazán tudtam felpörögni, hiszen komolyabb labdamenetek sem voltak. Így a verseny elején egy ütés közben meghúzódott a jobb felső combom. A román lány nagyon ügyes volt, döntő szettre is kényszerített. Az döntött a javamra, hogy ellenfelemnél szélesebb technikai repertoárral játszottam, s többet is támadtam. S természetesen nagyobb rutin van már mögöttem, ami a kiélezett szituációkban az én javamra billentette a mérleg nyelvét. Ezek után a döntőben már könnyedén nyertem a szlovák lány ellen. Így az a furcsa helyzet állt elő, hogy nem a döntő, hanem az elődöntő volt a legnehezebb számomra – ismerte el a sportoló.
Az egyéni siker mellett párosban és hármasban is éremmel tért haza a klasszis. Utóbbiban ráadásul húgával, Lepésnyi Katalinnal együtt küzdöttek meg a bronzért.
– Csapatversenyben még sosem voltak ilyen eredményesek. Ennek mindenképpen örülni kell, bár utólag úgy érzem, hogy lehetett volna ennél is fényesebb a sikerünk. Ugyanakkor a szlovákok egyik játékosa olyan magas szinten űzte ezt a sportot ellenünk, hogy nehéz lett volna megállítani. Döntő volt, hogy a támadások befejezésénél túl sokat hibáztunk.
Adódik a kérdés, hogy világ- és Európa-bajnokként vajon mi motiválhat még egy sportolót.
– Engem eddig is a sportág szeretete motivált, s nem az eredmények. Nagyon szeretem ezt a játékot, s addig fogom űzni, ameddig csak tudom. Természetesen nagyon szeretném megőrizni a címeimet, de a legnagyobb öröm akkor érne, hogy ha a sportágat felvennék az olimpia programjába. A fejlődésem szempontjából továbbra is szeretnénk elindulni a szlovák ligában, ennek azonban egyelőre anyagi akadályai vannak. Tavaly az év második legjobb női sportolójának választottak Veszprémben. Akkor ígéretet kaptam a Sport és Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságától támogatásra, ez azonban a mai napig nem történt. Juhász László, Veszprém Város Sportirodájának vezetője azonban két alkalommal is nyújtott anyagi segítséget nekem, amelyet ez úton is köszönök.
