Állandó napirendi téma, hogy sokak szerint az ember ma jelentősen kisebb arányban mozdul ki, és megy el közösségi eseményekre, mint régen. A VENŐKE csütörtöki programjára olyan nagy volt az érdeklődés, hogy csak pótszékekkel, és baráti közelséggel lehetett megoldani a maradást. A beszélgetést Máthé Éva, az egyesület elnöke vezette, oldott és barátságos hangulatot teremtve.
A vendég Padiság Juditot, a limnoökológia területén kifejtett kiemelkedő tudományos tevékenységéért idén megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának. De a moderátor kérésére – a biológia iránti érdeklődés első pillanatáig –, egészen a gyerekkorig visszamentünk. A válaszadó elmesélte, már gyermekkorában sem lehetett soha kimozdítani a természetből, egészen a kezdetektől rabul ejtette. Kislány éveinek kapcsán mesélt édesapjával való viszonyáról – Padisák Mihány rádiós újságíróról –, arról, hogy milyen apa volt valójában, és arról, milyen érzés mozog egy gyermekben, amikor folyton szembe találkozik a kérdéssel: „A Padisák Mihály lánya?”. Végül Padisák Judit – gyerekként ugyan többször besegített a rádióban, amikor édesapja kórházban volt – elköteleződött a biológia iránt.
A karrier és a család összeegyeztetéséről elmondta, számára mindig is a gyermekei voltak az elsők, de szerencsére a karrier és a család kiválóan működött együtt. Véleménye – és tapasztalata – szerint egy fiatal szervezet még nem érzi a teher valódi súlyát, ugyanakkor visszagondolva már nehezebb elképzelni, hogyan bírta a strapát.
Padisák Judit szerint biológus nem lesz valakiből, hanem egészen egyszerűen annak születik. Emellé szükségeltetik az adódó lehetőség felismerése, mely meggyőződése szerint minden ember életében eljön, kérdés, hogy felismeri-e.
