A Védegylet Veszprémért Egyesület kezdeményezésére 2008-ban felavatott Megyeház téri Brusznyai-emlékműnél rótták le idén is tiszteletüket az 1958-ban kivégzett Brusznyai Árpád előtt.
Az egyesület és az önkormányzat szervezésében létrejött ünnepség elején Ovádi Péter országgyűlési képviselő mondott beszédet, melyben azt kérdezte: „vajon különbséget lehet-e tenni a hősök között? Nagyobb tiszteletet érdemel-e az az ember, aki életét áldozza másokért annál, mint aki egész életében egyenes gerinccel, tiszta elvekkel harcol az igaz ügy érdekében? Meg kell-e halni ahhoz, hogy hőssé váljunk, vagy életünkben is megérdemelhetjük ezt a tiszteletet?
Vívódhatunk ezeken a kérdéseken, miközben tisztelgünk egy olyan ember emléke előtt, aki életében, majd dicstelen halálával is kimerítette mindazt, amit ma a valódi hősökről gondolunk. Brusznyai Árpád vezér, ’56-os forradalmár, tanár és családapa volt. Egymástól oly különböző szerepek, ő mégis mindegyikben példaértékűen viselkedett.”
Ovádi Brusznyait méltatva úgy fogalmazott: „nem a halála tette hőssé, ő már jóval előtte azzá vált.
A hősök akkor születnek, amikor az ember az egyéni érdekeit feláldozza egy nagyobb közösségért. Amikor kockázatot vállalva szembenéz azokkal a veszélyekkel, amelyekkel szembe kell nézni a közös cél érdekében. Brusznyai pedig nem kisebb közösségért vállalta ezeket a vészjósló kihívásokat, mint az egész magyar nép, akik 1956-ban a forradalmi lángtól égtek, miközben a Vörös Hadsereg már közelített az ország felé.
Lett volna más választása Brusznyainak, mint hogy forradalmi vezérré váljon Veszprémben? Természetesen lehetett volna. Elbújhatott volna otthon a harcok elől. Elmenekülhetett volna fiatal feleségével és kisgyermekével hátrahagyva a forrongó várost és országot. És egyikért sem fedhetnénk meg, mint ahogy azokat sem, akik így tettek akkoriban. Az egyetlen, akik azt sem érdemlik meg, hogy nevüket a szánkra vegyük azok az árulók voltak, akik saját vérükkel szembefordulva a szovjet rezsim mellé álltak, amikor az ország levegőért kapkodott a sokéves elnyomás után.”
Ovádi Péter szerint azok, aki szerepet játszottak Brusznyai 62 évvel ezelőtti kivégzésében, haláluk órájáig sújtotta, vagy sújtja ma is őket a morális és erkölcsi szenvedés.
- Az igaz emberek azonban kaptak egy hőst Brusznyai személyében-szólt Ovádi- egy védelmezőt Veszprém fölé. Egy olyan embert, akihez halála után 62 évvel is lehet fordulni, ha bizonytalanok vagyunk döntéseink igazában.