Jó lesz lustálkodni csörgőóra és mindenféle kötöttség nélkül, egyszóval formán kívül. Év közben a nagy rohanásban kevés időnk jut egymásra, több munkát vállalunk, mint szabad lenne, csak azért, hogy a család semmiben se szenvedjen hiányt, semmit se nélkülözzön. Holott jól tudjuk, a gyerekek a szülői odafigyelés, a közös kirándulások, a közös játékok hiányát is megszenvedik.
Éppen ezért legalább az ünnepeken beszélgessünk, vegyük elő a régi társasjátékokat, próbáljuk ki közösen a karácsonyi ajándékokat, mert a gyerekek is csak azt fogják becsülni, amire a szülő is gondot fordít. Hiába rakjuk tele a szobájukat drága játékokkal, keresztül fognak taposni rajtuk, ha például a nagypapa felajánlja nekik, hajtogassanak papírrepülőt vagy faragjanak együtt fából lovat, készítsenek együtt szekeret.
Az ünnep a vendégfogadás, a közös főzőcskézés és a nagy evések ideje is. Süssünk, főzzünk olyasmit, amit máskor nem szoktunk, őzgerincet, fácánt, pulykát, tengeri halat mindenféle mártásokkal, szószokkal, salátákkal, egzotikus gyümölcsök és desszertek kíséretében.
Ha nem bírunk már többet enni és elegünk van a mindent elöntő kommersz filmekből és bugyuta tévéműsorokból is, továbbá kimerítettük kazetta- és DVD-állományunkat, akkor kerekedjünk fel és sétáljunk egy jó nagyot! Menjen az egész család, vigyük a kutyát is, ismerjük meg városunkat egy új szemszögből, közelítsük meg másik irányból, mint ahogyan szoktuk! Ha fázunk, térjünk be egy pohár forralt borra, illetve illatosan gőzölgő teára egy kiskocsmába.
Ha valaki a személyes véleményemre kíváncsi, én nem mennék télen a Karib-szigetekre, mert kontinentális ember lévén, szeretem, ha télen hideg van és havazik. Nekem szükségem van a télre, amikor leszűkülnek a körök és a lehetőségek. Ilyenkor be tudunk húzódni a jó meleg szobába, beszélgetni, olvasni, szöszmötölni. A tél lehetőség arra, hogy legalább egy rövid időre szembe forduljunk az akciómániás világgal, annak is a világmegváltoztató karakterével, amelyben önnön túlpörgetett okosságunk, a túlfejlesztett rideg technika felfal bennünket. A tél, a hosszúra nyúlt ünnep lehetőséget kínál az olvasásra, a szemlélődő életformára, s mindez emlékeztet a létezés bensőséges igazságára, amely beterít bennünket, mint egy végtelen anyai palást.
