Brányi Mária fideszes képviselő Budapesten töltötte gyermekkora karácsonyait, amikor az ünnep velejárója volt az állatkert látogatása is.
- Van-e valamilyen különleges gyermekkori élménye a karácsonnyal kapcsolatban?
- A vakációkat a nővéremmel és az unokahúgommal töltöttem. A műjégpályára rendszeresen mentünk korcsolyázni. Sokat voltunk szabadban, és a csúszós kalandok során sokszor előfordult – a szüleink legnagyobb megdöbbenésére –, hogy szánkózás után kéken-zölden, csurom vizesen tértünk haza buszon, villamoson vagy metrón, mint az ázott verebek.
- Milyen régi családi hagyományokat ápol a családjával?
- Jó mókának tűnt a Luca-napi névhúzás, amikor a párna alá dugdosott nevekből jósoltuk meg leendő párunk nevét. Mostanában a vallási hagyományokat ápoljuk, beleértve az adventi készülődést, így koszorút természetesen készítünk. Az utcai ablakokba pedig fényvilágítást kerül, a lakást pedig elárasztja az illatos gyertyák fény és illatáradata.
- Hogyan töltik a szentestét?
- Ha szükséges, akkor reggel fejezem be a sütés-főzést. Majd feldíszítjük a fát férjemmel, ebédelünk, végül a klasszikus karácsnyi dalok eléneklése után ajándékozunk. A pezsgő és tokai aszú nálunk fontos és elengedhetetlen kelléke a szentestének.
- Van-e kedvenc karácsonyi étele? Esetleg nagymama receptje?
- Nincs igazán kedvencem, és annak ellenére, hogy nem vagyok sem sütis sem sütögetős típus, minden évben készítünk a lányom és én mézes süteményeket, melyeket már jóval előtte megcsinálunk, hogy finom, omlós legyen karácsonyra. Hólabda, kifli és apró sütemény is kerül az ünnepi asztalra. Szenteste mákos gubát ebédelünk, majd vacsorára halat. Beiglit pedig a keresztlányomék csinálnak.
- Szűk körben ünnepli a karácsonyt? Netán nagycsaládos látogatást is szoktak tervezni?
- Amíg a nagyszülők éltek, addig velük, de most már a szenteste a szűk családé. Másnap a tágabb család körében élvezzük az ünnepet, hol mi megyünk vendégségbe, hol hozzánk érkeznek a rokonok.
- Milyen fenyőfát állítanak?
- Amikor én gyerek voltam, egészen gimnazista koromig a családunkban szokás volt, hogy a szülők állítják és díszítik a fát - nekünk ez is meglepetés, ajándék volt. Mostanság, pedig én öltöztetem fel, ami a lányomnak karácsonyi ajándék: ő addig visszavonul, várakozik, volt idő, amikor sétálni, moziba ment. Tehát mindig volt gyerekprogram ez idő alatt. Normannt választunk, mert finom illata van és a levelét is viszonylag hosszú ideig meghagyja. Vannak régi díszeim a gyermekkoromból, a legrégebbiek apóka formájúak. Az utóbbi időben pedig törekszünk az üvegdíszre és a szaloncukrot is a fa alá tesszük.
