Nem Kati, az állatkert gondozója kérte állatkerti pályafutásának közelgő jubileumi jutalmaként, hogy a három hónapos apró páviánkölyköt – ha egy rövid időre is – örökbe fogadhassa. Persze az sem volt kérdés a részéről, hogy ha szükséges, akkor ő fogja vállalni a kis Bendegúz ideiglenes gondozását, mint pótanya.
De ne rohanjunk ennyire előre, előbb ismerjük Katit, aki immáron huszonötödik éve hivatalosan az állatkert ápolója, nem hivatalosan pedig számos kisebb és nagyobb állat ideiglenes pótmamája volt már. Mókusok többször, de kölyök huszármajom, vadmalac, mosómedve, teve és szibériai tigris is élvezhette már Kati vendégszeretetét litéri lakásában. Az egyetlen állat, aki erre rászorult volna, de nem jutott el, pontosabban nem fért be Katiékhoz, az Zuri a kis zsiráf volt, az ő esetében a gondozó költözött be pár hétig az állatkertbe és itt viselte gondját éjjel-nappal.
Bendegúzzal, a dzselada páviánkölyökkel nem volt ilyen gond, viszont nagyon aggasztó időszak volt az, amikor a majom mamának elapadt a teje és nem tudta szoptatni csemetéjét. Ahogy a korábbi években, Kati most is önként vállalta, hogy magához vegye a páviánkölyköt, hogy 24 órában figyeljen rá, gondozza és cumisüvegből etesse.
Hogy ez a feladat mennyire embert próbáló, az rövid, félórás találkozásunk alkalmával is kiderült, hiszen Bendegúz egész idő alatt Kati mellkasán lógott, néha a hajába csimpaszkodott, néha a nyakára mászott fel. Mindezt körülbelül kétórás ciklusokban teszi, hiszen mint egy kisgyerek, Bendegúz is vagy alszik, vagy eszik, iszik és játszik.
Ennek ellenére Kati továbbra is végzi állatkerti teendőit, annyi különbséggel, hogy állandó kísérője lett a pávián.
A pótanyai hivatás pedig folytatódik a műszak végén is Katinak.
Többször volt rá példa, hogy vezettem haza, a piros lámpánál pedig a mellettem ülő autós csak annyit látott, hogy felbukkan a kabátomból egy majomfej. Az ő feje még Bendegúzénál is viccesebb volt.
Kati férjével és két lányával él Litéren, a család már megszokta, hogy időről időre beköltözik hozzájuk egy-egy egzotikus kölyökállat is.
Bendegúz a második hete élvezi a vendégszeretetüket, bár az ő esetében a mindennapi rutin is több esetben felborul. Katinak szinte csak mosakodni van ideje elmenni, Bendegúz már hangosan követeli vissza maga mellé. Együtt takarítanak, együtt főznek és együtt alszanak.
Olyan, mintha született volna még egy gyerek a családba, csak kétszer olyan eleven. Ezért is lett Bendegúz a neve.
A kismajom egyébként jelenleg olyan tápszert kap, amit csecsemő gyermekeknek szoktak adni, de folyamatosan szoktatják rá a szilárd étkekre. A dzselada páviánok amúgy tisztán növényevő majmok, így Bendegúz is már ismerkedik a különféle zöldségekkel, gyümölcsökkel, bár találkozásunkkor épp egy háztartási kekszet ropogtatott.
A majom eredeti családja kilenc tagból áll Veszprémben, a hosszú távú cél pedig egyértelműen az, hogy visszaszoktassák fajtársai közé, Katiék ezért minden nap meglátogatják őket. Szerencsére azt tapasztalják, hogy a fajtársai felismerik Bendegúzt és hívják magukhoz. Ez rendkívül fontos, hiszen várhatóan pár hónapon belül véglegesen is visszakerül a majomházba társai közé.
Addig viszont Kati neveli és gondozza, akinek elhivatottsága azt sugallja, nem Bendegúz az utolsó állat, aki ideiglenesen az ő otthonába kerül, ha a szükség majd úgy hozza.
