Wuhan nevét az egész világ megtanulta, amikor a koronavírus terjedésének megállítása érdekében a kínai hatóság megtiltotta a ki- és beutazást a távol-keleti nagyvárosba. Ennek következtében idén január 22-én tizenkétmillió ember került karanténba, köztük hét magyar állampolgár is, akik ezekben a kritikus napokban ott tartózkodtak.
A terjedő vírus miatt tizenkétmillió ember vált potenciális fertőzötté, ezáltal fertőzővé. Az ilyen esetben szükségszerű biztonsági protokoll pedig a legvadabb katasztrófafilmeket idézi.
Ugyanakkor, ami kívülről pánikszerűnek tűnik az elképzelhető, hogy belülről egy végtelenül pontos és a vészforgatókönyv minden fordulatára gyors választ nyújtó intézkedéshullám.
Legalábbis ez volt a tapasztalata Bencének (31), aki veszprémiként hat magyar társával együtt január közepe óta, a karantén életbelépésekor Wuhanban tartózkodott.
A veszprémi Benedek-hegytől a kínai nagy falig
Bence Veszprémben született, itt nőtt fel, az Ipari Szakközépiskolában érettségizett, majd a kínai Shijiazhuangban a Hebei Normal University egyetemen szerzett kínai jogi diplomát. A jogi végzettség mellett másik rendkívül értékes tudásra is szert tett: már középiskolás kora óta tanulta és elsajátította a világ egyik legnehezebb nyelvének tartott mandarint. Ezen kívül – mivel 8 évet élt Kínában – sokkal jobban érti a kínai gondolkodásmódot. Ezeket a képességeit kamatoztatva jelenleg egy autóipari cégnél dolgozik angol-kínai-magyar szaktolmácsként.
Bence munkaügyben utazott el Wuhanba három mérnök kollégájával együtt. Mivel Kínában idén január 25-ére esett az egyik legnagyobb ünnepnek számító Holdújév, értelemszerű volt, hogy a szervizelési feladatokat ekkor végzik el a kínai vállalat gyárában, amikor a termelés egyébként is megáll. A Holdújév – vagy más néven Tavasz ünnep, illetve a kínai újév – ideje alatt Kínában az emberek felfüggesztik a munkájukat, legtöbbjük hazautazik a családjához.
A wuhani gyárban a kínai kollégákkal
Ebben a szellemben érkeztek meg Kínába, ahol a reptéren azon kívül, hogy a wuhani csatlakozásuk 10 órát késett, nem tapasztaltak semmi rendkívülit. Pedig pont ez volt az első jele annak, hogy valami nincs rendben.
Autópályák autók nélkül, közösségi terek emberek nélkül
A kiküldetésüket összesen 19 napra tervezték, akkor még nem gondolták volna, hogy a hatodik napon már a szállodából sem léphetnek ki olyan egyszerűen. Január 18-án, szombaton kezdték el a szervizelési feladatokat a kínai gyárban, a munkálatok pedig olyan jó ütemben haladtak, hogy komolyan felmerült az a lehetőség, hogy előbb végeznek, és több idejük marad majd a városnézésre. Kiváltképp, hogy Bence kollégái még nem jártak az országban.
Közben a családtagjaik és barátaik egyre több cikket küldtek át nekik aggódva Magyarországról, amelyek a koronavírus rohamos terjedéséről szóltak. Lezárt pályaudvarokról, valamint arról, hogy a reptereken egyesével ellenőrzik a Wuhanból induló járatok utasainak testhőmérsékletét, ezáltal többórás késések vannak a légi közlekedésben is.
Bence tapasztalatai szerint a város valóban kezdett elnéptelenedni, de ez nem a vírus terjedésének volt betudható, hanem a közelgő Holdújév miatti hagyományos családlátogatásoknak. Igaz, az utcán már akkor is szinte csak szájmaszkban sétáló emberekkel találkoztak, de ezen kívül semmi szokatlant nem tapasztaltak.
Az első intézkedés szerdán történt, amikor ők is érezték, hogy komolyabb a baj. A kínai hatóság leállította a tömegközlekedést, nem sokkal később pedig lezárták az autópályákat, a repteret és a vasúti közlekedés is megszűnt. Se ki, se be.
Innen már csak egy lépés volt, hogy korlátozták az autóforgalmat. Kizárólag engedéllyel lehetett közlekedni Wuhanon belül, ami a többszintes autópályák és sugárutak teljes kiürülésével járt.
Wuhanban nem szokatlan látvány a többszintes autópálya és az ehhez hasonló közlekedési csomópontok (kép: tomtom.com)
Közlekedési eszközök hiányában az emberek a lakóhelyükhöz legközelebbi boltokban és szupermarketekben voltak kénytelenek megvenni a szükséges élelmiszereket. Bencéhez naponta jutottak el olyan külföldi hírek, hogy a város súlyos élelmiszerhiánytól szenved, az üzletek előtt verekedések törnek ki, habár ő a szálloda környékén egyáltalán nem tapasztalt ilyet. Ugyanakkor hozzátette, hogy attól még nem lehet kijelenteni, hogy máshol nem fordult elő ilyesmi, de az ő környéküket, ahogy a város nagy részét is a higgadtság jellemezte.
Még annak ellenére is, hogy rendszeressé váltak a lázmérések, a boltokba is csak úgy lehetett belépni, ha az ajtóban a biztonsági őr egy lézeres lázmérővel megmérte a testhőmérsékletüket és az 37 fok alatt volt. A szájmaszk állandó viseletükké vált, ha pedig elhagyták a hotelt, a személyzet mindig feljegyezte, hogy hova mennek és mikor terveznek visszajönni.
Bence elmondása szerint mindez nyugodt légkörben, rendkívüli precizitással és a kínaiakra jellemző tiszteletadás mellett zajlott.
Menni, vagy maradni?
A kintlét eredetileg tervezett időszakának egyharmadánál Bencéék már tudták, hogy a hazautazás nem a tervezett módon és időben fog megtörténni. Csupán abban nem voltak biztosak, hogy ez jóval előbb, vagy jóval később fog-e megtörténni.
Az anyacég biztosította Bencééket, hogy természetesen minden költségüket fedezik, de ne hagyják el a szállodát és várjanak türelemmel, amíg javul a helyzet. A vírus terjedésének visszaszorításáról, vagy erősödéséről akkor még nem érkeztek hiteles információk, hiszen a korlátozásokat még csak pár napja vezették be, így egyelőre nem volt kimutatható az eredményesség. Benne volt a levegőben a súlyosbodás, de a vészhelyzet enyhülése is.
Mindenesetre Bence korábbi kínai kapcsolatait felhasználva felkereste egy a nagykövetségen dolgozó ismerősét, ami később az egyik legfontosabb és legjobb döntésnek bizonyult mind a hét magyar szempontjából. Az ő segítségével, valamint a WeChat nevű kínai közösségi médián keresztül - ami gyakorlatilag a Facebook Messenger alkalmazásának felel meg - felvették a kapcsolatot további három wuhani magyarral, hogy közösen tudjanak lépni, amikor elérkezik a lehetőség a hazajutásra. Mivel akkor már a szállodából is csak külön engedéllyel léphettek ki, Bence szobája lett a kommunikációs központ a hét magyar és a diplomáciai képviselők között.
A „Voyager-ek”
A diplomácia közben gőzerővel dolgozott azon, hogy a kritikus helyszínről hazaszállítsa a külföldi állampolgárokat, miközben maximálisan biztosítják azt, hogy a vírus ne juthasson be más országokba.
Az első komolyabb lépést a franciák tették meg, lévén, hogy számos francia autógyár működik Wuhanban, így az ő állampolgáraik különösen nagy számban rekedtek a tizenkétmilliós városban. A magyar nagykövetségen keresztül Bence is hamar értesült arról, hogy a franciák elkezdték komolyan szervezni a hazamenekítést, ami elképzelhető, hogy nekik is lehetőséget jelent a hazatérésre. Igaz, ekkor még minden csak feltételes módban zajlott.
Január utolsó hete - azaz a Holdünnep - Bence számára ezzel a bizonytalan szervezéssel telt, miközben alig hagyták el a szállodaszobát. Közben itthonról olyan videófelvételek is eljutottak hozzájuk, amelyeken az látszik, hogy Wuhan utcáin már a holttesteket kell kerülgetni. Bence elmondása szerint a legnagyobb feszültséget az keltette benne, amikor meglátta ezeket a képeket, amelyek egyértelműen hamisak voltak, de egészen biztos, hogy nem Wuhanban készültek, ugyanis tapasztalatai szerint a hatóságok rendkívül körültekintően és szigorú higiéniai szabályokat betartva kezelték a karantén helyzetét, közel s távol nem voltak utcán heverő betegek, pláne nem holttestek.
A nemzetközi diplomáciai együttműködésnek köszönhetően végre megkapták a hírt, hogy indul egy francia gép Európába, amelyen nekik is lesz helyük és elhagyhatják Wuhant.
Ez a hír ugyanakkor nem változtatott azon a tényen, hogy továbbra is kijárási tilalom volt, az autós forgalmat korlátozták, a tömegközlekedés pedig nem működött. Mivel Wuhan méretét tekintve körülbelül Veszprém és Fejér megyét együtt kiteszi (vonzáskörzet nélkül), így a francia nagykövetségre való eljutás is még egy plusz szervezési kihívással járt. A szállodától a konzulátusig tartó utat külön be kellett jelenteni, sőt az autó típusát, az utasok létszámát, neveit, valamint a pontos útvonalat is meg kellett adni.
Amikor ezt sikerült engedélyeztetni, Bencéék újabb hírt kaptak, hogy az utazás minimum 24 órával csúszik, ezért az engedélyeztetési procedúra elölről kezdődhetett.
Szerencsésen ez is megoldódott és eljutottak a francia konzulátusra, ahol további orvosi vizsgálatok után kaptak egy „Voyager”, azaz „Utazó” feliratú kitűzőt, ezzel szálltak fel a buszokra, amelyek konvojban elindultak a reptér felé.
Formabontó egyenruha a stewardess-en
Az Airbus A-380 jelenleg a legnagyobb utasszállító repülőgép, ami közlekedik. Ilyen gép indult el Wuhanba, hogy hazahozzon 370 embert, akik 40 különböző ország állampolgárai voltak, köztük 7 magyar. A reptéren Bencéékre közel 12 órás vizsgálat, orvosi konzultáció, majd újabb vizsgálat és fertőtlenítés várt, mire eljutottak az útlevél-ellenőrzésig, majd felszállhattak a gépre.
Két hete megérkezésükkor a bosszúságot okozó 10 órás wuhani átszállás, mint utólag kiderült lehet, hogy egészségüket mentette meg, ugyanis így az éjszaka közepén, egy néptelen reptérre érkeztek meg, elkerülve a járvány idején veszélyes tömegeket.
Bence szerint érdekes volt megtapasztalni, hogy a hazaúton nem kaptak helyreszóló beszállókártyát, ennek pedig nyomós oka volt. Az orvosi vizsgálaton több utas is gyanús tüneteket produkált, őket egyből elkülönítették és elsőként a gép felső, kisebb részében helyezték el. Őket követően a kisgyermekes családok szálltak fel, majd a többiek fokozatosan töltötték fel a gép sorait.
A francia gép közel 370 külföldi állampolgárt, köztük Bencééket hozta ki Wuhanból
Ekkor már személyes támogatást is kaptak, hiszen a párizsi magyar nagykövetségről érkezett egy munkatárs, aki kifejezetten Bencéék miatt repült el Wuhanba, hogy személyesen segítse a hazautazásukat.
A 12 órás repülőút zökkenőmentes volt, azt a néhány különös óvintézkedést leszámítva, amit a gépen bevezettek. A személyzet végig védőruhát és maszkot viselt, ahogy az utasok is, sőt, nekik kétóránként cserélték a maszkjukat sterilre. A megszokottnál sokkal többször takarítottak, de a legfurcsább dolgot az étkezésnél tapasztalták. Miután felszolgálták az utasoknak az ételt, csak akkor lehetett levenni a maszkot és elkezdeni enni, amikor a személyzet kivonult az utastérből és egy függönnyel elzárt helyen várakoztak, amíg mindenki végez.
A gép célállomása a franciaországi Istres katonai repülőtér volt. Miután landoltak, további másfél óráig nem nyitották ki a gépet. Bence elmondása szerint többen itt kezdték véglegesen elveszíteni a türelmüket.
A gép ablakából kitekintve látták, hogy már állnak azok a katonai sátrak, ahová a leszállást követően vezették őket újabb orvosi vizsgálatokra.
Nekik, magyaroknak szerencséjük volt, ugyanis a magyar külügy addigra már gondoskodott egy különgépről, ami a reptéren várt azért, hogy hazahozza őket Magyarországra. A biztonsági protokoll ezen a gépen is érvényben volt. A fertőtlenítést most is nekik kellett elvégezni a csomagjaikon, a személyzet pedig ugyanúgy védőruhát viselt, a gépben pedig ők hátul, a kísérők elöl ültek.
Ahogy Kínában, úgy itt sem volt tapasztalható kapkodás és fejvesztés. A személyzet, az orvosok és mindenki, aki kapcsolatba lépett velük segítőkész és kedves volt.
"Ott vannak azok a koronások!"
Beszélgetésünk időpontjában Bence már másfél hete lakott a Dél-Pesti Centrumkórház trópusi betegségek izolációs osztályán. Ide szállították őket rögtön, miután leszálltak Budapesten. Habár mind a hetük tünetmentes volt végig – ráadásul túl voltak a koronavírusnál kritikus hatnapos lappangási időn – a protokoll szerint így is két hétig kell megfigyelés alatt tartani őket.
A sokszor idegtépő várakozáson kívül Bence szerint mindenki jól viselte a megpróbáltatásokat. A Centrumban a legnagyobb probléma, hogy – habár mindenki rendkívül segítőkész és rendes velük – a környezet ingerszegény. Mivel egy hét után már bármelyik kártyajáték unalmassá válik, ezért valaki olvasással, mások festéssel, rajzolással töltik az idejüket. Néhány alapvető biztonsági szabályt itt is be kell tartaniuk azon kívül, hogy a külvilággal nem érintkezhetnek közvetlenül. A védőmaszkot viselni kell továbbra is és állandó a kéz- és arcmosás, valamint egyszerre négynél többen nem tartózkodhatnak egy szobában.
A Dél-Pesti Centrumkórház izolációs központja egy 50 méter hosszú épület
Speciális étrenddel sem kell megbarátkozniuk, teljesen átlagos kórházi ételeket kapnak. Bencében a régi veszprémi iparis időket idéző „naplómenza” hangulata elevenedik meg, igaz az adagok mennyisége elmondása szerint inkább egy Michelin-csillagos étteremére hasonlítanak. Az egyszer használatos eszközöket – mint például az evőeszközöket – egy úgynevezett Biohazard zsákos tárolóban kell elhelyezniük, teljesen steril módon.
A külvilágból persze bármit kaphatnak, így akár ételt is rendelhetnek. És hogy a pánik mennyire elhatalmasodott hazánkban, Bence egy megtörtént eseten keresztül szemlélteti. Egyik nap, amikor a futár meghozta a rendelésüket, az ápolójuk ment átvenni a csomagot. Amikor az ételkiszállító meglátta, hogy hova kellett jönnie, a bejárat előtt 10 méterre lerakta a rendelést és egy „...ott vannak azok a koronások, én oda be nem megyek!” felkiáltással elsietett a helyszínről.
Pedig szerencsére mind a heten jól vannak, tünetmentesek, bár Bence elmondta, hogy leginkább attól tartanak, hogy ha kimennek innen a februári télbe, sokkal több meghűléses betegség fenyegeti majd őket. Jelenleg az ország legvírusmentesebb helyén tartózkodnak, bár a szabad levegő így is nagyon hiányzik nekik.
Nincs még egy ilyen ország...
Bence rávilágított arra is, hogy a kínai állam a népegészségügyi döntésével – amely következtében lezárta Wuhant – nem csak a vírus terjedését próbálja megállítani, hanem ezzel egy időben saját gazdaságának is lőtt egy szándékos öngólt. A világon talán nincs még egy olyan ország, amely meglépné azt, hogy az egyik legnagyobb GDP termelő városát egyik napról a másikra elzárja és leállítja csak azért, hogy megfékezzen egy járványt.
Megkérdeztük Bencét, mikor érezte úgy, hogy ő is veszélyben lehet a koronavírus miatt, felmerült-e benne, hogy a fertőzöttek között van?
A válasz pedig egy határozott Nem volt.
Már Magyarországon, úton a Dél-Pesti Centrumkórházba megfigyelésre. Bencéék minden eredménye negatív lett, kijelenthető, hogy nem fertőzöttek meg a koronavírussal
Bízott a kínai egészségügyi hatóságokban, hogy a helyzetet megfelelően kezelik. Az a higgadt hozzáállás, amit ott tapasztalt őrá is átragadt. És bár lehet, hogy külső szemmel a bevezetett korlátozások félelmetesnek tűnhetnek, el kell fogadni azt, hogy mindezekre szükség van ahhoz, ha tényleg fel akarjuk venni a harcot a vírussal. Neki persze annyival könnyebb dolga volt, hogy a nyelv és kultúra ismerőjeként jóval egyszerűbben megértette a szankciók mögött álló folyamatokat, azt, hogy mit és miért tesznek a hatóságok, kezdve a tömegközlekedés leállításával, egészen addig, hogy Wuhan mellett egész Hubei tartomány (kb. 45 millió ember) vesztegzár alá került.
A kínai emberek pedig rendkívül fegyelmezetten viselkednek, szabálykövetően és türelmesen. Ezt a mentalitást kellett átvenni odakint is, így lehetett legkönnyebben megvédenie magát az embernek.
A szabálykövető magatartásnak pedig meglett az eredménye, hiszen Bencéről és hat társáról ma már 100%-os bizonysággal ki lehet jelenteni, hogy nem vírushordozók. Ezt pedig számos vér- és kenetvizsgálat is megerősítette, a lehető legpontosabb és legátfogóbb vizsgálatok után is minden eredményük negatív volt.
Vasárnap elhagyhatták az izolációs központot.
