Mindezt pedig Illés Boglárka, a Fidelitas országos elnöke fogalmazta meg a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapján tartott megemlékezésen Brusznyai Árpád emlékművénél. Illés felidézte, a II. világháború után, a kommunizmus időszakában a hatalom megszerzésének és megtartásának legerősebb eszközévé az itt állomásozó Vörös hadseregen kívül az ÁVÓ, majd az ÁVH által alkalmazott terror vált. A karhatalmisták senkit sem kíméltek. A meghurcoltak között volt Mindszenty József bíboros, Faludy György költő, Sándor István szalézi szerzetes és persze Kovács Béla is, akinek Szovjetunióba való elhurcoltatása, február 25-e napját 20 évvel később a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapjává nyilvánították Magyarországon, elsőként a közép-kelet-európai országok között.
Illés Boglárka
„Egész nap nyúzott. Hol bokámat rúgta
s ordított, hol dühödten nógatott.
Vadul gyűlöl. Pedig pontosan tudja,
hogy ártatlan vagyok.”
– idézte Faludy Györgyöt Illés Boglárka, hozzátéve: ezek a sorok tűpontosan leírják a diktatúrát, a kiszolgáltatottságot és azt az ellentmondást, hogy bár mindenki tudja az igazságot, akik ott voltak, vagy nem tudtak, vagy nem akartak tenni ellene. Mert minden nemzetpolitikát megtagadó diktatúrának ez a legfontosabb eszköze: az igazság elhallgatása, a tettek megakadályozása.
Éppen ezért, mivel nemcsak a gyilkosságok voltak mindennaposak, hanem az iratok tömeges megsemmisítése és tudatos meghamisítása is bevett gyakorlat volt, a kommunista diktatúra hatása még 30 év múlva is kísért. „Még mindig családok százai érintettek a diktatúra kegyetlenségeinek, hiszen családok százaitól vették el, hogy megismerjék szerettük történetét, elgyászolják őt és megadják neki az emberi lét egyik alanyi jogát, a méltó végtisztességet. És tőlünk, a következő generációtól is elvettek valamit: a világos, megismerhető múltat. Még mindig nem ismerjük az összes áldozatot, kit miért ítéltek el, hol nyugszanak az áldozatok. Ha így nézzük, valamennyien a kommunista diktatúra áldozatai vagyunk. De folytatnunk kell a kutatómunkát, feltárni a múltat, a diktatúra mozgatórugóit, mert ez a kulcsa a felismerésnek és a megelőzésnek, hogy ismét megismétlődjön a diktatúra” – fogalmazott a szervezet elnöke.
A megemlékezésen beszédet mondott Bóka Bence, a Fidelitas Közép-Dunántúli igazgatója is, aki úgy fogalmazott, bár a mai fiataloknak a csengőfrász, a fekete autók a ház előtt, vagy éppen a padlássöprések már csak mondák és elbeszélések, amiket a déd- és nagyszüleinktől hallottunk, és mindez elképzelhetetlennek tűnik, a kommunista eszme nem halt ki a világból, de még Magyarországról sem. Csupán alszik és várja a megfelelő pillanatot, hogy ismét a megszokott eszközeivel magához ragadja a hatalmat.
„Ezért nekünk, akik már bőven a rendszerváltás után születtünk, vagy lettünk felnőttek, ugyanúgy felelősségünk van abban, hogy ez a szörnyűséges korszak, ami közel fél évszázadig jellemezte hazánkat, soha többé ne térhessen vissza! De mégis mit hetünk, alig két évtizeddel a hátunk mögött, hogyan szállhatnánk szembe egy egykor góliát méretű, most nyugvó, de nem elpusztított hamis ideológiával?
Egyedül nehéz lenne, talán lehetetlen is. De soha nem szabad elfelejteni, hogy nem vagyunk egyedül. Élnek még köztünk azok, akik 56-ban, majd az azt követő megtorló időszakban annyi idősek voltak, mint mi most. Ma már nagyszülők vagy dédszülők, de egykor nekik is huszonévesként kellett döntéseket hozniuk, szembeszegülni a saját és hazájuk függetlenségéért az idegen szocialista hatalommal. Amit tehetünk, az az, hogy meghallgatjuk az ő történeteiket. Figyelmesen, részletesen. És megpróbáljuk felfedezni és megérteni bennük azokat a tiszta és szabad erkölcsöket, amelyek vezérelték tetteiket” – hangsúlyozta Bóka.
Ők akkor fegyvert fogtak az orosz tankokra, majd miután a vörös hadsereg szétverte a forradalmat, az elnyomás évtizedeiben sem tették le a fegyvert, csupán másikra cserélték őket: az emlékezés és bele nem törődés fegyverére. Nekünk is ezeket a fegyvereket kell betárazva tartanunk.” Emlékeznünk, tanulnunk és tanítanunk kell később a mi gyermekeinket is mindarra, amin ez a magyar nép a 20. század közepétől átesett, mert ez a titka, hogy a hamis kommunista ideológia máig élő képviselői az árnyékban maradjanak és onnan nézzék, ahogy az egykori áldozatok megkapják a nekik, mint hősöknek kijáró tiszteletet. A mi feladatunk ez: unokáinknak egy szabad, gazdag és biztonságos világot hátrahagyni.
A beszédek után a résztvevők elhelyezték az emlékezés koszorúit
