Helyzet van. A szokásostól eltérő, rendkívüli helyzet. Arra vagyunk kényszerítve, hogy – ha csak időlegesen is – felhagyjunk a napi rutinnal, a saját érdekeink szerinti, önző cselekvéssel, és arra, hogy egymás felé forduljunk.
Mert magunkon is akkor segítünk igazán, ha így teszünk.
A koronavírus olyan betegség, amely nem csak az emberi szervezetet teszi próbára, de az emberi közösségeket is.
A koronavírus okozta krízis annál nagyobb, minél gyorsabban terjedhet a fertőzés. Ezt az olaszországi események világosan bizonyítják. Ott ugyanis a betegség hirtelen tér nyerése megroppantotta az egészségügyi rendszert, és rontotta a gyógyulás esélyét.
Nekünk tanulnunk kell mások hibáiból, és figyelmünket és energiáinkat nem csak a gyógyításra koncentrálnunk, de elsősorban a megelőzésre.
Elemi érdekünk lassítani a vírus terjedését, amit úgy érhetünk el, ha ritkítjuk találkozásainkat, közösségi együttléteinket, vásárlásainkat, ügyintézéseinket, hogy mind kevesebb lehetőségünk legyen a megbetegedésre, és mások továbbfertőzésére.
Jó, ha tudjuk, hogy a vírus hatásai csak később mutatkoznak, ezért magukat egészségesnek gondoló emberek napokon keresztül járhatnak közösségekbe és terjeszthetik a betegséget.
A kormány és a veszprémi önkormányzat eddigi intézkedései a vírus terjedésének a lassítását célozták. És erre biztatok minden intézmény- és cégvezetőt, minden munkáltatót. Hogy ezúttal ne csak a rájuk bízott szervezet vagy vállalat érdeke lebegjen a szemük előtt, de a munkavállalóik sorsa is. Lássák kollégáikban, beosztottjaikban az édesanyákat és az édesapákat, valamint az idős szüleiket gondozó embertársaikat! Igyekezzenek megoldani, hogy a számukra legnagyobb biztonságot jelentő otthonaikban végezhessék a munkájukat, vagy töltsék a szabadságukat!
És gondoljanak arra, hogy a vírus terjedésének a lassulása, a védekezés eredményessége a válság időtartamát csökkenti.
Kedves veszprémiek!
Tudatosítsuk magunkban, hogy az emberi szempontok ma minden másnál fontosabbak! Tudatosítsuk magunkban, hogy rajtunk is múlik, mi lesz velünk! És tegyük meg azt, ami tőlünk elvárható! Csak akkor menjünk közösségi terekbe, ha ez múlhatatlan szükségű!
Az önkormányzat és jómagam is minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy a legkisebb anyagi és emberi áldozattal vészeljük át ezt a krízist. De egyedül nem megy.
Kedves veszprémiek, sokszor fogtunk már össze jó ügyekben. Legyen ez most így ebben a nehéz helyzetben is!
Vigyázzunk egymásra, és mindenekelőtt vigyázzunk a fertőzés veszélyeinek leginkább kitett idősebbekre!
Porga Gyula
