Jól vagy? Tudsz vásárolni tartós élelmiszert? Van még a boltokban WC papír?
Ezekből és hasonló kérdésekből szemezgetnek hetek óta szinte minden nap családtagjaim, barátaim, ismerőseim és még egyetemi tanáraim is.
Révfalusi Éva vagyok, Erasmus hallgató egy észak-olasz városban, a Garda-tó közeli Veronában.
Február első hetében költöztem ki Veronába, hogy júliusig a Veronai Egyetemen folytassam angol- és némettanári képzésemet, illetve fejlesszem olasz tudásom. Ekkor még senkiben nem merült fel, hogy a koronavírus a következő hetekben eléri Európát és Kínát megszégyenítően magas esetszámokat produkál.
Az első két Olaszországban töltött hetem zökkenőmentesen telt, így bejárhattam a város emblematikus pontjait, február 21-én részt vettem a veronai karneválon és megismerkedhettem a helyi gasztronómiai szokásokkal. Az aperitivo hagyománya nagyon mélyen beleivódott az itteniek mindennapjaiba és különösen üdítően hatott rám, külföldi szemlélőre.
Az olaszok életében az aperitivo egy olyan hagyomány, amit mindennap gyakorolnak (fotó: urbanadventures.com)
Ennek a hagyománynak és közösségiségnek a fontosságát talán az is mutatja, hogy amikor február 24-étől már elrendelték az egyetem bezárását, ez még korántsem gyakorolt hatást a bárok és éttermek látogatói számára. Hiába láttuk a kínai példát, nem gondoltuk, hogy itt is ilyen fenyegető formát ölthet a járvány, hiszen ezekben a napokban még "csupán" 229 esetről volt tudomásunk egész Olaszországban. Mi továbbra is összegyűltünk nem csak piknikek, de közös aperitivo és vacsorák alkalmával. 19 óra után pedig fesztiválszerűen telt meg élettel minden belvárosi kis utca, hiszen a bárok annyira zsúfoltak voltak, hogy az ekkor érkező vendégek már nem találtak szabad asztalokat és így az utcán fogyasztották el rendeléseiket. Ez a jelenség napközben nem volt tapasztalható, hiszen turisták ezekben a napokban már nem látogatták a várost.
Mivel szinte zavartalanul folytathattuk mindennapjainkat – hiszen az egyetem bezárását követően az oktatást online biztosították, a kijárás pedig még nem volt korlátozott –, így februárban csak kevesekben merült fel az ösztöndíj megszakítása és a hazatérés szükségessége. Néhányan azonban kórházi gyakorlatot teljesítettek volna ebben a félévben, így őket azonnali hatállyal visszahívták hazájukba, ahol természetesen rájuk is kiterjesztették a két hét otthoni karantén kötelezettségét. Akadtak olyanok is, akik március első hetében – amikor már több ezer fertőzöttet számláltak – hazautaztak abban a reményben, hogy két hét múlva (hiszen akkor még csak két hét lezárásról volt szó) visszatérnek folytatni az éppen csak elkezdett félévüket.
A veronai colosseum az egyik legnagyobb látványosság az olasz városban, most kihalt a környéke (fotó: ALBERTO LINGRIA/ REUTERS)
Akik csak március végén döntöttek a hazautazás mellett, már nehezebb helyzetben voltak a törölt járatok, szigorú ellenőrzések és kijárási tilalom miatt. A kijárási tilalom betartásának érdekében a rendőrök bármikor ellenőrizhetik az otthonukat elhagyó személyeket, akik egy formanyomtatvány kitöltésével nyilatkoznak arról, hogy a kijárásuk munkavégzés, bevásárlás vagy egészségügyi okokból szükséges. Akik a szabályzások ellenére csoportos összejöveteleket szerveznek, vagy el akarnak utazni, azokra akár 206 eurós bírságot és 3 hónap börtönt is kiszabhatnak. Én személy szerint nem vettem észre szigorúbb ellenőrzést a hatóság részéről, hiszen a februári Valentin-napi fesztivál miatt korábban is fokozott volt a rendőri jelenlét. Olaszországi tartózkodásom során engem vagy barátaimat még egyszer sem igazoltattak. Ez alól természetesen kivételt képeznek azok, akik az elmúlt héten utaztak vissza hazájukba.
Az olasz hatóság emberei ellenőrzik a járókelőket (fotó: AP)
Én a maradás mellett döntöttem, mert bár az esetszámok kétségbeejtően magasak, az emberek optimizmusa és elővigyázatossága biztonságérzetet adott az elmúlt több mint egy hónapban. Nagyon szimpatikus, hogy az emberek felelősségteljesen viselkednek és csak maszkban és kesztyűben járnak boltokba, és ami talán még fontosabb, hogy ebben a szituációban is igyekeznek élvezni az életet és segíteni másoknak, hogy pozitívabban lássák a jövőt. Számos példa kering a social media felületeken is, ahol erkély koncertekkel, illetve szivárványt ábrázoló „Andrà tutto bene” vagyis „Minden rendben lesz” feliratú plakátokkal lelkesítik az embereket, hogy kibírják ezt az időszakot és az egyre nehezebben elviselhető bezártságot. Ezek a kis gesztusok nagyon sokat dobnak egy-egy erkélyi beszélgetés vagy zenés vacsora hangulatán.
Esténként házi koncerteket adnak az olaszok a karantén idején (fotó: tg24.sky.it)
Az érdeklődők másik félelme – vagyis hogy éhen halok – egyelőre nem tűnik reálisnak, hiszen a boltokban minden kapható. Tényleg minden! És mivel ezt szinte senki nem hitte el (hiszen a hírek szerint világvége hangulat van Olaszországban és a boltokban nem lehet kapni tartós, de úgy általában semmilyen élelmiszert), ezért legutóbbi alkalommal képekkel bizonyítottam állításom igazát, ami szerencsére megnyugtatott mindenkit.
Az otthoniaknak azt tudom tanácsolni, hogy ne bagatellizálják el a helyzetet, mert komoly és viszonylag hosszútávú, hónapokig elhúzódó következményei lehetnek a mindennapokra, ha most nem tesznek a vírus terjedésének megakadályozásának érdekében. Ugyanakkor jó lenne, ha ezt békésen, egymást segítve és motiválva, nem pedig ócsárolva és kioktatva lehetne megvalósítani. Ha mindannyian észszerűen viselkedünk, akkor nem is olyan kétségbeejtő ez a pár hónap.
Ami engem illet, egyelőre nem tudom, hogy jó döntés volt-e maradnom. Ez csak hónapok múlva derül ki. Addig is bízom benne, hogy ha felelősségteljesek vagyunk, akkor az időjárással együtt a helyzet is egyre derűsebb lesz. Mindenesetre valószínűleg ezt a külföldi félévet még évekig emlegetjük majd.
