A nagyböjti időszaknak van egyfajta szakrális jellege is, a keresztény hagyományok szerint Jézus mielőtt elkezdte volna nyilvános tevékenységét, 40 napot böjtölt a pusztában. A negyvenes szám emellett még több helyen megjelenik a Bibliában: a zsidók 40 évig vándoroltak a sivatagban, a vízözön is 40 napig tartott, és Mózes is 40 napig volt a Sínai-hegyen, mielőtt megkapta volna a Tízparancsolatot.
A keresztények számára ez az időszak a bűnbánás, megtisztulás és a hitben való elmélyülés időszaka. Bár ahhoz mérten, ki mennyire szigorúan akarja tartani ezt a böjtöt van több lehetőség is (a legszigorúbb, hogy 40 nap alatt csak 40 étkezés engedélyezett, azok is napnyugta után), a legtöbben, akik nekivágnak ennek a „kihívásnak” a húsmentes életmódot választják, a további állati eredetű ételeket megtartják maguknak.
Én is ezt tettem, száműztem az étrendből a húsféléket, miközben megtartottam az olyan étkeket, mint a tejtermékek, vagy éppen a gomba, és a halak.
És hogy mik voltak a tapasztalatok, egy alapvetően húsevő ember számára?
Mivel a gasztronómia nem korlátozódhatott le kizárólag a rántott sajt és zöldségek szintjére, az ember megtanul még kreatívabb lenni a konyhába. Habár a hús, mint alapvető alapanyag kiesik a listából, a zöldségek, sajtfélék számos kombinációja felé fordul, akár új megoldásokat kreálva.
Ebből következik, hogy bevásárlások során is felfedezhetünk olyan új zöldféléket, amelyek mellett eddig elmentünk, vagy csak célzottan, a legritkább esetben vásároltunk. Személyes tapasztalat alapján a patisszon, kelbimbó, vagy a spárga pont ilyenek.
Ez működik is körülbelül 1-2 hétig, majd jön az első kísértés egy májkrémes kenyér formájában. Mivel a két alapanyag közül a májkrém ideiglenesen száműzve lett a hűtőből, a pékáruk saját gyártásába menekültem, nekiálltam kenyereket és más péktermékeket sütni, amelyek aztán zöldséggel, tojással ismét maximálisan kielégítették a tartalmas ételekkel szemben támasztott elvárásaimat.
Harmadik fázisban jött csak el a megszokás érzése, már egyáltalán nem hiányoztak a húsok, egy jó bolognai spagettiről is csak a legritkább esetben fantáziáltam, helyette zöldségek és olasz fűszerek felhasználásával is rendkívül jó olaszos ételeket lehetett készíteni.
Végül a negyedik stádiumban, a húsvét előtti utolsó héten ismét rám tört a kísértés, a képzeletbeli célszalag (húsvétvasárnap reggele) már ismét előhozta a hús iránti igényt, holott a szervezetem addigra szinte tökéletesen megszokta ezt az életmódot. Elmúltak a telített érzések, a kaja-kóma sem tört rám a vasárnapi ebéd után, fittebbnek, energikusabbnak éreztem magam.
Húsvétvasárnap óta ismét ismerkedem a húsfélékkel, a tradicionálisan elfogyasztott sonka régi ismerősként köszönt vissza, igaz csak apró lépésekben, egy-egy szelettel a reggelihez. Így közeledek ismét a húsevők táborához.
Be kell látni, hogy a vallási dimenzión kívül is számos jótékony hatása van a böjtnek, őseink a karácsonyi, majd a farsangi időszak után egyfajta lelki és ugyanannyira testi megtisztulásnak is használták ezt a tradíciót.
Saját magam, mint a XXI. századi ember példáján keresztül pedig megértettem, hogy a tavaszi fáradság egyik legjobb ellenszere, ha testünket erre a kreatív tisztítókúrára fogjuk.
A legnagyobb kihívás pedig idővel az lesz, hogy a vasárnapi ebéd mellett el kell magyarázni a nagymamának, hogy miért csak a köretet szedjük a tányérunkra a rántott hús helyett.
