Az olyan titkos társaságokat, mint amilyen a szabadkőművesség is, számos legenda, misztikum és nem utolsó sorban összeesküvés-elmélet szövi át. Holott a legtöbb esetben a fellelhető történelmi dokumentumoknak köszönhetően nem is annyira titkos a tagságuk kiléte, és az alapelveiket sem titkolták. Bár rejtély így is marad bőven.
Eszerint a szabadság, egyenlőség, testvériség szellemében főleg a városi polgárság, a művelt fő- és köznemesség és a jobbára nemesi származású katonatiszti réteg alkotta a páholyokat. Legalábbis hazánkban a 19. század második felétől.
Európában már korábban, a középkorban megjelentek és a 18. századtól beszélhetünk klasszikus szabadkőműves társaságokról. A régi katedrálisépítkezések során a céhekbe szerveződő mesteremberek úgynevezett páholyokban laktak, itt adták át egymásnak a tudásukat, majd alakultak ki saját rituáléik és a szimbolikarendszerük is, amelyek közül a legismertebb a körző, vagy éppen a szögmérő.
Szabadkőműves szimbólumok (Forrás: jegyzettar.blog.hu)
Több irányvonal is kialakult, az angol János rendi reguláris irányzat mellett a francia Nagyoriens szabadkőműves páholyok voltak az első olyan társaságok, amelyek már szigorú szabályok mentén működtek, tagjaik csak feddhetetlen felnőtt férfiak lehettek, a szervezeten belül pedig nem a társadalmi osztály, hanem a képességek, érdemek alapján léphettek előre.
A társaságok alapvetően titkosan működtek, ez abban nyilvánult meg, hogy a rituálékról, gyűlésekről nem szivároghatott ki információ, ugyanakkor nem volt tilos egy tagnak felfednie magát mások előtt, amennyiben társait és egyéb titkokat nem árult el a páholyról.
Ez, hogy csak hírmorzsák, egy-egy homályos információ szivárgott ki róluk eredményezte azt, hogy nagyon hamar egyfajta misztikum alakult ki körülöttük, sokak a titkolózás miatt ellenséget, háttérhatalmi összeesküvést láttak bele a szabadkőművességbe.
Holott az eredeti alapelvük a társadalmi felemelkedés elősegítése, a szegények megsegítése és az elesettek támogatása volt, legalábbis saját megfogalmazásuk szerint.
Ennek szellemében alakultak meg az első páholyok Magyarországon is. Az 1700-as években indult kezdeményezések azonban még nem voltak kiforrottak, valamint a császárság is ügyelt arra, hogy a birodalomhoz lojális emberek révén féken tartsák őket, úgy, hogy szándékosan beszerveztek ilyen személyeket is a páholyokba.
A klasszikus szabadkőművesség eszméinek jegyében létrejött páholyokról az 1860-as évektől beszélhetünk Magyarországon. 1868-ban az Egyesség a hazában, míg 1869-ben a Corvin Mátyás az igazsághoz nevű nagypáholyok voltak az elsők. Ezek később, 1886-ban egyesültek Magyarországi Symbolikus Nagypáholy név alatt.
A Symbolikus Nagypáholy egykori épülete a Nyugati-pályaudvar mellett (fotó: Vincze Miklós /24.hu)
Veszprémben ehhez képest csak később, 1898 tavaszán indult el az első szabadkőműves kör, pontosabban az első fennmaradt jegyzőkönyv ebből az időszakból maradt ránk. Fontos megjegyezni, hogy ez a szerveződés nem tekinthető még hivatalos szabadkőműves páholynak, ahhoz a budapesti nagypáholy engedélye is kellett, viszont a kezdetekben a veszprémi szabadkőművesek még nem érezték magukat elég erősnek, nem volt mögöttük olyan anyagi háttér, hogy páhollyá alakulhassanak.
A veszprémi kör titokban kezdte meg a szerveződést, hogy hamarosan páhollyá alakulhassanak, viszont ahogy lenni szokott, itt is kiszivárogtak információk a titkos társaság létrejöttéről, ami nagyon hamar komoly társadalmi ellenállást váltott ki.
Az egyház többször is nyilvánosan bírálta a veszprémi szerveződést, valamint az akkori hírlap is folyamatosan napirenden tartotta az antiklerikális társadalmi-politikai mozgalmak kritikáját, bár ők nyilvánosan nem szálltak szembe a szabadkőműves körrel.
Ilyen ellenszélben szerveződött a veszprémi kör lassan páhollyá, amihez végül 1902-ben áprilisában jutottak el, ekkor tartotta alakuló ülését a Virradás a Bakonyalján-ra keresztelt páholy, amelyet ezután a fővárosi Magyarországi Symbolikus Nagypáholy is jóváhagyott.
A veszprémi asztaloscéh pecsétnyomója 1697-ből
Mivel induló páholyként még gyengék voltak, a fővárosi Demokratia páholy alá tagozódtak be, ez tekinthető a veszprémi anyapáholyának, valamint több ottani tag segített az első lépésekben is.
A veszprémi páholy működését a Vár u. 1. sz. alatt kezdte meg, ez volt akkor dr. Pillitz Antal helyettes-főmester címe is, itt tartották az összejöveteleket minden hónap első szombatján.
Az alapításkor így nézett ki a veszprémi páholy vezetőségének a tagsága:
- Főmester: dr. Segesdy Ferenc,
- Helyettes főmester: dr. Pillitz Antal,
- I. felügyelő: Krausz József,
- II. felügyelő: Seefranz József,
- Titkár: dr. Csomasz Béla,
- II. titkár: Nánay Sándor,
- Szónok: dr. Spitzer József,
- Kincstárnok: Óvári Kálmán,
- Templomőr: dr. Spitzer Mór.
A tisztikar az alapszabály szerint évente cserélődött, a páholy 1906-os fennállásáig így változtak a vezetők személyei:
Forrás: Veszprémi Szemle 2014. 2. szám
A veszprémi szabadkőműves páholy megalakulását ugyanolyan ellenérzés kísérte a társadalom részéről, mint amikor még csak körként működtek. Ennek a negatív megítélésnek az ellensúlyozására egy jótékony kezdeményezéssel álltak elő, a szegény sorsú középiskolások élelmezésén szerettek volna segíteni, ám hiába nyerték meg Szeglethy György polgármestert, a városi iskolaigazgatók, lelkészek és tanárok távol maradtak az egyeztetésekről, így hamar elhalt a kezdeményezés.
Az első kudarc után a Virradás a Bakonyalján inkább a belső ügyei felé fordult és működését próbálta megszilárdítani, bár ez az alacsony létszám miatt nem ment könnyen. Tovább nehezítette a helyzetüket, hogy a fővárosi nagyobb páholyok – köztük az anyapáholynak tekintett Demokratia is – nyíltan politikai színtérre lépett, ezzel pedig többen nem értettek egyet a tagok közül, lévén, hogy a szabadkőművesség egyik alapelve akkor az volt, hogy nem vállalnak nyílt politikai fellépést.
Bár a veszprémi páholy tagjai közös állásfoglalásukban kinyilvánították, hogy nem hajlandóak politikai kérdésekbe belebonyolódni, a Demokratia tovább radikalizálódott ezen a téren, ez pedig 1905-ben visszafordíthatatlanul elindította a Virradás a Bakonyalján páholy felszámolását. Az év végére két meghatározó és alapító tag, Spitzer József és Óvári Kálmán is jelezte, hogy kilép a szabadkőműves kötelékből.
1906-ban már csak alig 10-en gyűltek össze a rendszeres havi összejöveteleken, ám érdemi tevékenységet nem tudtak folytatni, így ezt az évet tekinthetjük a veszprémi szabadkőműves páholy megszűnésének is.
A Vár utca 1. sz. alatt, az egykori Fecskendőház homlokzatán a mai napig láthatóak azok a 19. századi céhcímerek, amelyekben felfedezhetőek a későbbi szabadkőműves jelképek is. Az pedig talán csak a véletlen műve, hogy ugyanezen a címen működött rövid ideig a Virradás a Bakonyalján Szabadkőműves Páholy is Veszprémben. Vagy talán nem az. Ezt a kérdést viszont hagyjuk meg az összeesküvés-elmélet hívőknek!
A cikk megírásához nagy segítséget nyújtottak Hudi József tanulmányai, amelyeket teljes egészében bárki elolvashat a Veszprémi Szemle 27. illetve 33. számában.
