2020. június 5. // Fatime névnap

Hogyan komposztáljunk a városban?

A hagyományosnál egy fokkal talán több erőfeszítést igényel ez a verzió, de a tévhitekkel ellentétben kert hiányában sem lehetetlen komposztálni.

 zero waste mozgalom szép lassan idehaza is kezd begyűrűzni: nejlonzacskó helyett vászontáskát használunk vásárláskor, a joghurtos dobozt elmosva a szelektív kukába dobjuk, és néha még arra is odafigyelünk, hogy eleve kevesebbet fogyasszunk. A zöld szemlélet következő lépcsőfokaként néhányan aztán azon is elgondolkoznak, hogyan tudnák a konyhában keletkező zöldhulladék újrahasznosításával még jobban lecsökkenteni ökológiai lábnyomukat. Azok, akik családi házban laknak, könnyű helyzetben vannak: egy komposztálót felállítani a kert sarkában már párezer forintból is megoldható, a komposzt gondozása pedig a zöldhulladék külön gyűjtésén kívül alig igényel erőfeszítést.

De mi a helyzet azokkal, akiknek nincsen saját kertjük? A komposztálás itt sem lehetetlen vállalkozás, ráadásul a bolygónk jövője és a várható jogszabályozások miatt érdemes is lenne ebbe az irányba tartani. Egyrészt, jelenleg a kommunális hulladék egyharmadát olyan szerves hulladékok teszik ki, amelyeket ha humuszként újrahasznosítanánk – ahelyett, hogy a többi hulladékkal együtt lerakóban vagy égetőben végeznék – jelentősen javítani lehetne például a tisztább városi levegőért felelős fák vagy éppen a szobanövények talaját is. Másrészt 2023-tól az EU-ban kötelező lesz a biohulladék külön gyűjtése, amit úgy is meg lehet oldani, hogy egy kukásautó házhoz jön érte és elviszi egy nagy, ipari komposztálóba vagy biogáztelepre, de ennél sokkal költséghatékonyabb és zöldebb megoldás, ha helyben készül komposzt és nem kell furikázni.

Komposzt a társasház fája alatt

A városi komposztálás kérdése természetesen évek óta foglalkoztatja a környezetvédő szervezeteket és a startupokat is, néhány jó megoldás pedig szerencsére már született is.

Mátyás Mónika, a veszprémi ZöldLak ötletgazdája szerint az egyik legegyszerűbb módszer a közösségi komposztálás. Erre elsősorban azoknak van lehetősége, akik társasházban laknak, amely egy kisebb-nagyobb kerttel, udvarral is rendelkezik, hiszen itt, például egy árnyas fa alatt ugyanúgy elhelyezhető egy komposztáló, mint egy családi házban. Ehhez városi engedély sem kell, kizárólag a társasház lakóival és a közös képviselővel kell megbeszélni a dolgot.

Móni szerint ez a verzió azért is nagyon jó, mert ha a komposztálást nem egyedül, illetve családon belül végezzük, hanem a társasház többi lakóját is bevonjuk, azzal duplán nyerhetünk. Egyrészt sokkal több zöldhulladék hasznosul és több tápanyagot is tudunk kinyerni, amit aztán például felhasználhatunk a kert egy idő után természetszerűen kimerülő földjének feljavítására. Másrészt az összefogás a közösséget is erősíti és közelebb hozza egymáshoz a tagjait.

„Ilyenkor persze nagyobb komposztálóra lesz szükségünk és a kommunikációra nagyon oda kell figyelni. Bár komposztálni nem nagy ördöngösség, vannak szabályai, amelyeket be kell tartani: például, hogy mi kerülhet a komposztba, vagy hogy milyen arányban kell elhelyezni a zöld és barna hulladékokat. Ezekről jó, ha van egy lista, amit a társasház hirdetőfalán – a komposztálási lehetőségről szóló felhívással együtt – közzéteszünk. Emellett érdemes egy komposztmestert is kinevezni, aki felügyeli a komposztot, és évente-másfél évente egyszer megforgatja és átrostálja.”

Mi kerülhet a komposztba?

Komposztáláskor mindig a zöld, vagyis a nedves és a barna, azaz a száraz hulladékok arányát kell betartani – ez számokra lefordítva 3:1, így lesz igazán jó tápanyagunk a végén. Megijedni nem kell, pár hónap után már zsigerből fog menni.

Fontos azonban, hogy a konyhai hulladékok közül nem kerülhet bele minden a komposztba. Ha csak nem akarjuk, hogy a komposztunk nyestek és legyek találkahelye legyen, a maradék csirkepaprikást és borsófőzeléket  inkább rászorulóknak adjuk. Húst, halat, csontot egyébként se tegyünk a komposztba, ahogy a kezelt déligyümölcs héját, virágzó gyomokat, húsevő háziállatok almát, a porzsák tartalmát, növényvédő szereket is hanyagoljuk. Ami viszont mehet bele: zöldséghéj, egyéb gyümölcshéj, kávézacc, teafű, tojáshéj összeaprítva, szobanövények elszáradt részei, virágföld, növényevő kisállat ürüléke forgáccsal együtt, faforgács, fűrészpor, falevél, gallyak, lehullott gyümölcs, gyomok virágzás előtt, levágott fű.

Ezek kiválogatása és összegyűjtése jó játék lehet a gyerekeknek is, amivel észrevétlenül környezetvédelemre is tanítjuk őket.

Házi gilisztáktól a hulladékmegosztó appig

A komposztálókban összegyűlt hulladék lebontását giliszták, mikroorganizmusok, gombák, hasznos baktériumok és ízeltlábúak végzik, akik maguktól megtalálják a hulladékkupacot, de ehhez az kell, hogy a tároló érintkezzen a talajjal, azaz az alja nyitott legyen. Értelemszerűen ez azonban nem lehetséges, ha például egy panelben lakunk, a város közepén, ahol egy talpalatnyi zöldterület sincs komposztáló kihelyezésére.

Akik ebben az esetben sem szeretnének lemondani a komposztálásról, azok házi giliszta komposztálót használhatnak – bár Móni szerint erre csak a legelszántabbak vállalkozzanak. Ilyenkor a gilisztákat külön kell beszerezni és telepíteni a komposztálókban, illetve maga a komposzt tárolóedény összeállítása is macerásabb (míg társasháznál akár raklapokból is készíthető komposztáló, a ZöldLakban ezt workshopokon meg is mutatják). Ezek leggyakrabban háromszintes, saját készítésű, például az indiai khamba mintájára máz nélküli, égetett, jól szellőző és a nedvességet elvezető virágcserepekből, illetve fa-vagy műanyagdobozokból álló, fedett tárolók. Az edény felső részében végzik a giliszták a humuszgyártást, míg az alsó részben érlelődik a gilisztatea: egy olyan tápanyagdús folyadék, amelyet vízzel hígítva tápoldatként növények termesztésére használhatunk.

Bár elsőre nem hangzik túl gusztusosnak ez a módszer, a siker gátja nem feltétlenül ez lehet. Egy házi giliszta komposztáló a hagyományoshoz képest sokkal több odafigyelést igényel, ráadásul kevesebb hulladék is fér bele, hiszen egy erkélyen vagy a panel konyhájában eleve kisebb hely van. Ha valaki mégis belevágna egyébként, a Humusz szövetség honlapján talál hozzá útmutatót.

Mennyi törődést igényel a komposzt?

Ha társasházban lakunk, hetente egyszer legalább érdemes levinni az összegyűlt hulladékot (addig jól záró dobozban, a hűtőben tároljuk őket), nyáron, a nagy melegben ennél gyakrabban is lehet. Maga a komposzt a helyes arányok megtartásán kívül már nem igényel sok törődést, évente egyszer érdemes átforgatni, illetve amikor megérett, lerostálni. Az érett komposzt sötét, feketés barna, könnyen morzsálódik, az illata pedig a tavaszi eső áztatta földére emlékeztet.

Teljesen akkor sincs veszve minden, ha a fenti két módszer egyike sem jön szóba. Igaz, angol nyelven, de már Magyarországon is elérhető a ShareWaste applikáció és weboldal, ahol olyan személyeket, családokat kereshetünk, akik rendelkeznek kerti komposztálóval és hajlandóak fogadni az összegyűjtött zöld hulladékunkat. Igaz, Móni szerint ez már nagyfokú jófejséget feltételez a fogadóktól, hiszen egy normál háztartásnak általában két darab 1 m³-es tárolóra van szüksége, hogy az összes hulladékát komposztálni tudja, további fogadásával pedig a térfogatot növelni kellene, ráadásul más hulladékának átvállalása valahol pluszmunka is.

Az igazi megoldást valószínűleg a Compocity fogja jelenteni. A Pancsa Emese formatervező és csapata által kidolgozott beltéri komposztáló ugyan egyelőre még a pilot projekt előtt áll, az elképzelés már most nagyon ígéretes. A Compocity-ben például a komposztálás mikroorganizmussal történik, ami nem igényel napi szintű gondozást, a folyadékon kívül bármit beletehetünk, a szenzorokkal felszerelt, applikációval összekötött berendezés segítségével pedig a komposztálási folyamatokról is tanulhatunk, valamint a városi fák élettartamának növeléséért is tehetünk. Az ötletről a Veszprém Portré legújabb számában részletesebben is lehet olvasni.

Majd ebbe is beletanulunk

Összegezve a tapasztalatokat, ugyan a fentiek alapján egy kicsit úgy tűnhet, belevágni a komposztálásba nem minden esetben egyszerű, az alapok elsajátítása után valójában a zöldhulladék újrahasznosítása sem nehezebb, mint a szelektív hulladékgyűjtés bármelyik másik szelete. Annak idején időbe telt az is, amíg rájöttünk, a kiürült pizzás doboznak csak a zsírmentes része mehet a szelektívbe, de azt is megtanultuk. Zölden élni talán egy kicsit több figyelmet igényel, de ennyi erőfeszítést igazán megtehetünk cserébe mindazért, amit a bolygótól kapunk.

Bertalan Melinda
2020. június 5. // Fatime névnap