1918-at írunk, az I. világháború a végéhez közeledik, sokan már a harcok utáni korszakot várják. Veszprém népessége 20 ezer fő körül van, a polgármestert pedig Komjáthy Lászlónak hívják.
Bár a közvéleményt leginkább a háborús küzdelmek fordulatai érdekelték ekkoriban, az újságok cikkei között egyre gyakrabban jelentek meg egy Nyugat-Európa felől érkező járvány hírei. Elsőként – a háborúban egyébként független – Spanyolországban kezdtek cikkezni egy új, influenzaszerű megbetegedésről, innen ered a magyar elnevezése a „spanyolnáthának”.
Holott a kutatások szerint egészen biztos, hogy nem az Ibériai-félszigetről indult a betegség, egyes források az USA-beli Kansas-t jelölik meg gócpontnak, mások arra jutottak, hogy Franciaországban állomásozó brit csapatok körében jelent meg először, de kínai eredetről is beszélnek.
Mindenesetre az első hiteles statisztikák valóban Spanyolországból érkeztek, 1918-ban már 8 millió megbetegedésről szóltak a hírek, ez azt jelenti, hogy Madridban minden harmadik ember megfertőződött.
1918 július 4-i újságcikk a spanyolnátháról (forrás: egypercestortenelem.blog.hu)
Nem is volt kérdés, hogy ilyen fertőzésszám mellett hamar elterjed más országokban is a spanyolnátha, amelynek három nagyobb hullámát is feljegyezték. Először 1918 tavaszán ment végig a kontinensen, igaz ez még enyhébb lefolyású volt és javában a hadszíntéren a katonák körében, illetve fogolytáborokban terjedt és az influenzaszerű tünetekkel járó betegség ekkor még nem szedett tömeges számban áldozatokat.
Ugyanezen év augusztusában azonban már a civil lakosság körében is felütötte a fejét, ráadásul az USA-tól Új-Zélandig, mindenhol szinte egyszerre jelent meg ismét.
Magyarországra is ekkor ért el a spanyolnátha, így Veszprémben is 1918 szeptemberében betegedtek meg először. Fertőzés szempontjából a legkritikusabb helyek a tanintézmények voltak, ahol a fiatalok körében összezárva gyorsan terjedt a betegség. Ekkoriban még nem tulajdonítottak akkora jelentőséget a vírusnak, hiszen a lázzal és végtagfájdalmakkal járó tüneteken hamar át lehetett esni, a veszprémi kórházban is csak néhány ilyen beteget ápoltak szeptemberben.
1918 októberében azonban már komolyabb intézkedéseket kellett bevezetni Veszprémben is a járvány megfékezésére. A Közegészségügyi Bizottság több ajánlást is megfogalmazott a járvány leküzdése érdekében: különösen nagy higiéniai fegyelmezettséget vártak el, felhívták a figyelmet a folyamatos szellőztetésekre, a betegek gyors elkülönítését irányozták elő, valamint a csoportos rendezvények, találkozók beszüntetését. A bizottság dr. Rosenberg Jenő tisztiorvos javaslatára a színi évad letelte után a mozikat is bezáratta.
A Sas patika a Rákóczi utca 8. alatt 1924-ben (forrás: Fortepan / Karabélyos Péter)
A városi intézmények bezárásával némileg sikerült féken tartani a vírust, viszont ekkoriban már a civil lakosság tágabb körében is felütötte a fejét. Főleg a Temetőhegy és Jeruzsálemhegy városrészeken jegyeztek fel sok megbetegedést és itt már halálesetek is történtek.
Komjáthy László polgármester a tisztiorvos megnövekedett feladatai miatt egy segédorvosi beosztást is létesített, valamint a Veszprémben praktizáló orvosokat is felkérték, hogy vállaljanak át feladatokat a főorvostól.
A járvány rohamos terjedése miatt dr. Rosenberg Jenő indítványozta, hogy öt napig zárják be az iskolákat, ezzel is elvágva a járvány ilyen gócpontjait. Komjáthy László ezzel szemben nem öt napra, hanem két teljes hétre elrendelte az iskolák bezárást.
Dr. Komjáthy László 1911-1929 között volt Veszprém polgármestere
A Közegészségügyi Bizottság újabb októberi ülésén napirendre került és meg is szavazták, hogy a jövőben Járványügyi Bizottságként fognak tovább dolgozni, ezzel együtt írásba foglalták a mindenkire kötelező érvényű intézkedéseket:
- a járvány időtartamára az összes iskola zárva tart;
- a mozielőadások szünetelnek;
- a kávéházakat, vendéglőket naponként háromszor, lehetőleg alkalmas időben ½ óráig szellőztetni kell;
- szellőztetni szükséges az iskolákat és a farészeket fertőtlenítővel át kell mosni;
- a betegeket be kell jelenteni;
- hangversenyeket a járván ideje alatt nem lehet tartani;
- tilos a temetéseken való csoportosulás;
- kérik az alispánt, hogy a szappan kiutalására mihamarabb intézkedjen;
- a Czermák-féle gyógyszertárban a beteg tulajdonos helyett gondoskodjanak annak pótlásáról;
- kérik a helyi katonai parancsnokságot, hogy saját hatáskörben intézkedjen a védekezésről.
Október végén a bizottság újabb ülésén már olyan fejleményekről számoltak be, hogy bár a Temetőhegyen csökkent a megbetegedések száma, a járvány azóta átterjedt a város több körzetére is, így már a belvárosban is vannak megbetegedések, naponta pedig 2-3 ember hal meg. Szintén előkerült témaként, hogy az orvosok nehezen bírják a feladatokat, szükség lenne több egészségügyi dolgozóra és gyógyszerészre is, hiszen a készletek fogytán vannak, de mivel az egész országban hasonló problémákkal kellett megküzdenie a városoknak, számottevő segítséget nem kaphatott Veszprém.
A spanyolnátha egykori áldozataiból nyert mintából kitenyésztett kórokozó elektronmikroszkópos képe (forrás: ORIGO)
Október végén még mindig tartott a járvány Veszprémben, olyannyira, hogy a MÁV határozatlan időre be is szüntette a Veszprém-Győr vonalon közlekedő vonatokat a személyzet hiányára hivatkozva.
Október 20-ig összesen 515 megbetegedésről szóltak a hírek Veszprémben és 14-15 spanyolnáthához köthető halálesetről. Ugyanakkor a korabeli hírek megjegyzik, hogy bejelentések hiányában valójában sokkal több lehet a tényleges fertőzések száma.
November elején Mindenszentek napján a város elrendelte, hogy a temetőket csak délután három óráig lehet látogatni, valamint szintén a spanyolnáthával összefüggő rendeletében határoztak arról, hogy a temetéseken csak 30 lépés távolságban lehetett megközelíteni a koporsót, amennyiben a halottat a spanyolnátha vitte el.
Bár dr. Rosenberg Jenő tisztifőorvos ekkor már arról számolt be, hogy a járvány szűnőfélben van, ugyanakkor a korlátozások fenntartását és továbbiak bevezetését is javasolta.
Az iskolák továbbra sem nyitottak ki, valamint Komjáthy László kérte a törvényszék vezetőjét, hogy a járvány alatt a tárgyalásokat függesszék fel, erre azonban csak miniszteri rendelet után lett volna lehetőség, bár annyit megtettek Veszprémben is, hogy egymástól távolabb ültették az embereket a tárgyalóteremben.
Érdekes, hogy a kávézókat és éttermeket továbbra sem zárták be, ugyanakkor előírták a folyamatos szellőztetéseket.
A Zita-kórház egyik kórterme (forrás: egypercestortenelem.blog.hu)
Az óvintézkedések megtették hatásukat, ugyanis decemberre sikerült normalizálni a helyzetet. Bár a hónap elején még pár helyen és környező településeken ugyan felütötte a fejét a spanyolnátha, de már nem volt olyan drasztikus, mint előtte lévő hónapokban.
Január elején mintha elvágták volna Veszprémben a spanyolnátha járványt, hirtelen elapadtak az ezzel kapcsolatos hírek, nem tudni tömegesen ehhez a betegséghez köthető halálokról sem. Februárra pedig lényegében visszaállt a rend a járvány előtti időszakra, a napi híreket pedig ismét elkezdte tematizálni a háború utáni átalakulás kérdésköre.
Igaz a spanyolnáthának volt egy harmadik lefolyása is 1919 decemberében, de ekkor már nem hoztak jelentősebb korlátozó intézkedéseket, a halotti anyakönyvi kivonatok is tüdőgyulladásos megbetegedésekről szólnak, amelyek ugyan lehetnek a spanyolnátha szövődményei, de nem feltétlenül minden esetben.
Spanyolnáthás betegek egy kórteremben (forrás: egypercestortenelem.blog.hu)
Pontos statisztikát pont ezért nehéz mondani, hogy hány ember betegedett meg, de még arról is csak becsült adatok vannak, hogy hányan hunytak el spanyolnáthában Veszprémben, hiszen sokszor a tüdőgyulladás állt a halottkémi jelentésben, mint a halál oka. Ha mégis megpróbálunk számokat rendelni a spanyolnáthához, akkor Veszprémben 1918-ban megközelítőleg 150 ember veszett oda a vírus miatt.
A spanyolnátha halálozási aránya Veszprémben (dr. Földesi Ferenc által szerkesztett grafikon)
Tekintettel arra, hogy világszinten a becslések szerint 27-50 millió ember életét követelte a járvány (ez több, mint az I. világháborúban meghaltak száma, amit 10 millióra tesznek), Veszprémben sikerült féken tartani és gyorsan reagálni, amikor felütötte a fejét. Ezen kívül Veszprém előnyének mondják a kedvező földrajzi elhelyezkedést is, hiszen a jól ismert bakonyi szél sokszor felfrissítette, kicserélte a város fertőzött levegőjét. De mit sem érne mindez, ha nem lett volna az emberek nyugodt és fegyelmezett hozzáállása a járványhelyzethez, így gyakorlatilag 3-4 hónap alatt átvészelte a Királynék Városa azt a járványt is, amit jelenleg a középkori fekete halál után a világ második legnagyobb járványaként tartanak számon.
Ha az olvasó bármilyen párhuzamot fedezne fel a jelenlegi koronavírus-járvány és a spanyolnátha elleni védekezés eszközei között, az nem a véletlen műve. Száz évvel ezelőtt egy mortalitási arányában sokkal komolyabb járványt sikerült kezelni, így joggal bizakodhatunk benne, hogy ez a XXI. században sem fog problémát okozni az emberiségnek.
A cikk nem készülhetett volna el dr. Földesi Ferenc - A „spanyolbetegség” Veszprémben című írása nélkül, amely a Veszprémi Szemle számában lesz teljes egészében elolvasható.
