A szocialista képviselő jónak tartotta górcső alá venni a polgármester újévi köszöntőjét. Aztán annyira nem tetszett neki, hogy összeterelt egy sajtótájékoztatót, ahol elkeseregte bánatát, hogy bizony olyan kutya világban élünk, amelyben már a néhai Magyar Szocialista Munkáspárt tagjai is elfelejtik dicső múltjukat, és újévkor kenetteljes beszédeket tartanak, imát mondanak.
Ám nem ez a legnagyobb gondja a szocialistának. Hanem a polgármester öltözéke. Mert szerinte úgy nézett ki, mint egy időben eltévedt mikszáthi regényhős. Na és? Mi baja van egy regényhőssel? Talán az, hogy idejét múlt világképet fejez ki a sújtásos dolmánya és aranyrojtos nyakbavalója. És az az elvetemültség is feltételezhető róla, hogy „nemzeti elkötelezettségét” kívánta így kimutatni, de neki természetesen nincsenek kétségei, hogy a polgármester úr nemzeti elkötelezettsége őszinte és hiteles, de ő akkor is szerencsétlenek tartotta a látványt, mert egy elavult szemléletet fejez ki. Igaz, látványos, de a polgármester akkor is egy „beszélő kövület”. És hiányzott a kövületből, hogy „nem adott jövőképet”.
És ugyebár - okulhattak az újságírók - nem azért emlékezünk Brusznyaira, Bajcsy-Zsilinszky Endrére vagy Bibó Istvánra, mert zsinórós dolmányban jártak.
És bizony Asztalos képviselő úrra sem azért fogunk emlékezni, mert hiteles és korszerű a világnézete.
