2020. augusztus 12. // Klára névnap

Amikor Veszprémben is bejelzett a doziméter

1986. április 26-án felrobbant a csernobili atomerőmű 4-es reaktora. A radioaktív felhő Veszprémet sem kerülte el, de hogy mi történt a városban és a környéken, miért nem figyeltek fel az emberek jobban a katasztrófa súlyosságára, arról egy olyan embert kérdeztünk, aki akkoriban azon kevesek közt volt, akik tényleg ismerték a valós számokat.

„3,6. Nem jó, de nem is tragikus.” A kultikus mondat az HBO Csernobil című sorozatában hangzott el, ami a tragikus esemény után 33 évvel ismét az érdeklődés középpontjába helyezte a szovjet katasztrófát, annak politikai, környezeti és egészségügyi hatásait, és nem utolsó sorban az atomenergia kérdéskörét. Az idézett mondat azóta sokszor és sok kontextusban elhangzott már, a sorozat története szerint az atomerőműben az első mérések mutattak ilyen értéket, később viszont kiderült, hogy a valóságban ennek az értéknek a többszöröse volt a sugárdózis.

Az erőmű melletti Pripjaty város lakosságát mégis csak a katasztrófa után napokkal később evakuálták. Sajnos még a legegyszerűbb elzárkóztatást sem vezették be. Közben a magyar sajtóban megjelentek az elbagatellizáló cikkek. Egyikben a kitelepítésre váró szomszédos falu kolhozvezetője arról számolt be, hogy az emberek a faluban nyugodtak - amikor már tudták, hogy 1 nap múlva kitelepítik őket és valószínű soha nem térhetnek vissza - előző nap még a határba vetették a burgonyát. Kizavarták őket a földekre, a leülepedett radionuklidokat felkeverték és a nem szennyezett burgonyát vetették a szennyezett földbe, közben az erőmű felrobbant 4-es blokkjából felszabaduló sugárzó anyagok a légkörbe kerülve már elkezdték beteríteni Európát. Ez alól pedig Magyarország és a Dunántúl sem volt kivétel.

Részlet az HBO-n futó Csernobil című sorozatból, a háttérben az atomerőmű felrobbant 4-es reaktoraRészlet az HBO-n futó Csernobil című sorozatból, a háttérben az atomerőmű felrobbant 4-es reaktora

Megkopott emlékek

Számos olyan jelentős eseményt fel lehet sorolni az elmúlt évtizedekből, amelyekről már akkor is tudvalevő volt, hogy sorsfordítóak lesznek, vagy hatásuk még hosszú időn keresztül érzékelhető lesz, amikor azok bekövetkeztek. Csak néhány hazánkból és a világból kronológia nélkül: szeptember 11-ei terrortámadás, a balkáni háború, Antall József halála, a kolontári vörösiszap-katasztrófa, de még hosszan sorolhatnánk. Ha ezekre visszaemlékezünk, a legtöbben tudjuk, hogy hol voltunk, mit csináltunk, mi volt az első gondolat, ami eszünkbe jutott, amikor meghallottuk a hírt.

Csernobil a maga 34 éves történelmével és jelentőségével bőven beleillene ebbe a sorba, mégis, amikor a cikk megírása miatt az átlagembereket kérdeztük arról, hogyan emlékeznek a csernobili katasztrófára, csak elvétve tudtak visszaemlékezni pontosan 1986 tavaszára.

Azon persze nem lepődünk meg, hogy a korabeli sajtó nem számolt be vezető hírként az eseményről. A szovjetek szándékosan visszatartották az információkat, a nyugati médiában pedig csak azután kezdtek el a katasztrófáról szólni a hírek, hogy elsőként Svédországban kimutatták a megnövekedett sugárzást a levegőben. Az akkori magyar lapokban április 29-én, három nappal a tragédia után jelent meg először hír Csernobilról, viszont címlap helyett a második, harmadik, de volt olyan újság, ahol csak a nyolcadik oldalon rövidhírként.

Szerencsétlenség történt a Szovjetunióban, a csernobili atomerőműben: megsérült az egyik atomreaktor. A sérülteket orvosi ellátásban részesítik

- ilyen és ehhez hasonló közlemények szóltak az atom-katasztrófáról Magyarországon is.

Részlet egy 1986-os újságcikkből a csernobili katasztrófa kapcsán (forrás: nemzetikonyvtar.blog.hu)Részlet egy 1986-os újságcikkből a csernobili katasztrófa kapcsán (forrás: nemzetikonyvtar.blog.hu)

Miután a televízió híradásában is közölték a csernobili katasztrófa hírét, valamint felhívták a figyelmet néhány óvintézkedésre – mint például a játszóterek homokozóinak elkerülésére, vagy a szabadban termeszezett zöldségek fogyasztás előtti többszöri mosására – kezdte el jobban foglalkoztatni az embereket a téma.

A szocialista pártvezetés szovjet nyomásra hazánkban is visszatartotta a lényegi információkat a katasztrófáról és csak az említett rövidhíreket hozták le a történésekről, Sőt olyan cikkek is megjelentek, hogy az elhárításban (burkolat építésben) résztvevő embereknek a sugárzástól elmúltak a korábbi betegségei. Magyarországon sem foglalkoztatta olyan mélyen az átlagembereket a kérdés. Természetes reakció, ahogy ma sem tudnánk visszaemlékezni arra, hogy a múlt hónapban milyen rövidhíreket olvastunk az újságban, vagy láttunk a TV-ben. Így viszont Csernobil jelentőségét csak évekkel később érthették meg az emberek.

Nem jó, de nem is tragikus Veszprémben

Abban, hogy a radioaktivitás ma már az egyik legnagyobb félelmet keltő fogalommá vált nagy szerepe van az atombombáknak és főleg Csernobilnak. Mielőtt azonban szándékosan elkerülnénk Paksot, vagy megtagadnánk az orvosi vizsgálatok során a röntgenfelvételek készítését, érdemes tisztázni néhány fogalmat ezzel kapcsolatban. Ebben dr. Somlai János nyugalmazott egyetemi docens  van a segítségünkre, aki 1986-ban a Veszprémi Egyetem Radiokémia tanszékén dolgozott, mint adjunktus, de erre még később visszatérünk.

Dr. Somlai Jánosra nem illik rá az, amit korábban az átlagemberek csernobili emlékezetéről írtunk. Ő tisztán emlékszik azokra a napokra, valamint a mérésekre, értékekre is. Így emlékezik vissza arra az időszakra:

A kezdeteknél nem tudtuk mi lesz az eredmény, ráadásul szemben az ország vezetőivel mi úgy vélekedtünk, ha egy embert is meg tudunk menteni, megéri.

Egyik reggel a tatabányai barátom hívott, hogy ő már tudja mérni a növekményt, gyorsan vegyek referencia mintákat, ami a normál értéknek felel meg. Délben, amikor a munkatársaink visszaértek az ebédből a laboratóriumi beléptetőnél lévő szennyezettség mérők, amelyek arra szolgáltak, hogy nehogy valaki radioaktív szennyeződéssel kiléphessen, már a belépésnél bejelezte. Tehát már ideért a radioaktív felhő. Elkezdtünk mérni a füvet, talajt, óvodák homokozóit, stb...

A kijevi Egészségügyi Kutató Intézet munkatársai a radioaktív sugárzás erősségét mérik a csernobili atomerőműben történt baleset után (Fotó: MTI/TASZSZ)A kijevi Egészségügyi Kutató Intézet munkatársai a radioaktív sugárzás erősségét mérik a csernobili atomerőműben történt baleset után (Fotó: MTI/TASZSZ)

Már a második napon este 11 órakor egyik ismerősöm felhívott, hogy a tejüzemben probléma van, mert aktív a tej, és ha lehet, menjek oda a tanácskozásra. Éjfélkor tartottuk a megbeszélést, és megegyeztünk, hogy ha reggel minden tejbegyűjtő kocsiból (18-20 kocsi) mintát adnak, azonnal megmérjük. Ennek az volt a jelentősége, hogy (szerencsére) a szennyező radioizotópok nagyon nagy hányadát a jód-131 radioizotóp képezte. Ez, mint ismert a tejben választódik ki. Szerencsére a felezési ideje 8 nap, tehát ha feldolgozzák tejpornak, sajtnak a fogyasztás idejére már lebomlik. Így kiválogattuk azokat a tejeket, amelyek a kis aktivitáskoncentráció miatt mehetett közvetlenül lakossági tejfogyasztásra, illetve amelyeket feldolgozták. Bár hivatalosan is mértek, a tejüzem felszállította Győrbe az átlagmintát, és mivel egy elavultabb mérési rendszer állt csak a rendelkezésre, csak késő délután, sokszor más izotóppal összemérve küldték az eredményeket, amikor már a feldolgozás befejeződött.

Az elején beígért köszönet természetesen mindmáig elmaradt, de örültünk, hogy tehettünk valamit az emberekért. Szakmailag nagyon érdekes esettel is találkoztunk. Annak idején volt egy nagy  eső, ami természetesen jelentős mennyiségű izotópot mosott ki a radioaktív felhőből a talajra, fűre. A Bakonyban volt egy tejbegyűjtő hely, ahol nagyon minimális értékeket mértünk. Mint kiderült ott nem volt eső így a szennyezettség is nagyságrendekkel kisebb volt. Egyébként a Magyarországon forgalomba került tejben a jód-131 koncentrációja, mint azt a hírekben is jelezték, mindig alatta volt a határértéknek. Persze azt nem tették hozzá, hogy közben 5, majd 10-szeresre növelték a határértéket.

A tejben is kimutatták a sugárzó anyagokat 1986-banA tejben is kimutatták a sugárzó anyagokat 1986-ban

Következő nap délután a Megyei Pártbizottság vezetője (Imre Miklós) felhívta tanszékünket, hogy beszélni akar velünk. Maleczky Emil megbízott vezető jelezte, hogy hivatalosan nem fogadjuk, de ha baráti beszélgetésre jön, szívesen várjuk. Délután 5 órakor ültünk össze néhányan és elmondtuk a véleményünket, mit kellene tenni. Nagyon konstruktívan állt hozzá, másnap reggelre odarendelte a Megyei Tanács érintett vezetőit, javaslatunkra bevezették a legeltetési tilalmat, és megadott egy telefonszámot, hogy ha bárki akadályozni akarja a méréseinket, csak hívjuk fel. Későbbiekben erre szükség is volt, és azonnal megszűntek a kötözködések. A legeltetési tilalom miatt a marhákat visszaterelték ugyan az istállóba (aminek a marhák nem igen örültek), de ha nem volt már tavalyi takarmány, akkor kénytelenek voltak lekaszálni a füvet és azt vitték be. Még ez is jobb megoldásnak számított, mert csak azt nyelték le, ami a füvön volt és nem nyalták le a fél mezőt.

Még az egyetem vezetősége sem tudta az elején, hogy a tanszék lett központilag kijelölve azon 15 laboratórium közé, akik a hivatalos felméréseket végezték hazánkban. Mi Veszprém és Zala megyét kaptuk, központilag naponta szállították a talaj, zöldség, gyümölcs és húsmintákat mindkét megyéből. Faludi György adjunktus, Rétfalvi Györgyné technikus és én végeztük ezeket a méréseket, a hét minden napján, időkorlát nélkül, hasonlóan a mostani vírusos időszakhoz. Természetesen nagyon sok ismerős kereste fel a tanszéket, hogy a május elsején a strandon használt pokrócot, ruhát vagy a kertben megtermett kis zöldséget mérjük meg. Ezt kollégáim végezték, mivel mi teljesen le voltunk foglalva. Persze minden ketyegett.

Veszprém megye lakossága az országos átlagnál kisebb sugárterhelést kapott, mint a végső összegzés kimutatta.

Nukleáris baleseteknél a 8 napos felezési idejű radioizotóp mellett mindig a szabadba jut néhány hosszabb felezési idejű radionuklid is, mint Pl. a cézium-137, vagy a Sr-90, melyek felezési ideje 30 év körül mozog. Szerencsére ezekből keveset kaptunk, de a modern mérési eszközökkel, ez hosszú évekig kimutatható a talajban, de sugárvédelmi szempontból nincs már jelentősége. Megnyugtatásként megemlítem, hogy amikor Gibraltár környékén véletlenül beolvasztottak egy cézium sugárforrást, a Paksi Atomerőmű környezetellenőrző rendszere jelezte először a szennyeződést. Rendkívül pontos, és nagyon alacsony kimutatási határral rendelkeznek manapság a sugárszinteket figyelő, egész Európára kiterjedő mérőhálózat műszerei.

A Paksi AtomerőműA Paksi Atomerőmű

A Paksi Atomerőmű egy nagyon biztonságos rendszer, szemben a csernobili atomerőművel, ahol az alapvető, úgynevezett belső biztonsági tényezőket sem vették figyelembe, különben a reaktorfizikai törvények miatt automatikusan leszabályozta volna a rendszer önmagát. Ezek emellett számos emberi hibát is elkövettek, mert a politika fontosabb volt a biztonságnál. Mivel május 1-re felajánlottak egy kísérletet, amit az adott körülmények miatt csak a biztonsági berendezések kikapcsolásával vált volna lehetségessé. Végül ez vezetett a balesethez.

Tanulság, hogy a műszaki rendszereket távol kellene tartani a politikától.

 

Amennyiben olvasóink mélyebben is szeretnék megismerni a sugárzás mibenlétét, valamint eligazodni a különböző értékekben, és hogy a mindennapok során mikor és mekkora sugárzás érhet minket, a következőkben dr. Somlai János jóvoltából megismerhetik mindezt.

Környezetünk és a sugárzás

Az ember sugárterhelése két fő forrásból származhat az egyik a külső forrás, azaz minden olyan „radioaktív sugárzást” pontosabban ionizáló sugárzást kibocsátó berendezéstől (pl. röntgen berendezés), vagy radioaktív izotóptól származhat, ami a szervezetünkön kívül helyezkedik el (levegőben, talajra kiülepedve, a talajban, vagy egy ionizáló sugárzást kibocsátó gépből származik). Itt az a kérdés, mennyi ideig ér bennünket. Ezért általában a dózisteljesítményt mérjük (időegység alatti effektív dózis, pl mSv/óra), és az ott töltött idővel megszorozva becsüljük a sugárterhelést.

A másik forrás a belső sugárterhelés, azaz a szervezetbe valamilyen módon bekerült (belélegzett, lenyelt, baleset vagy orvosi vizsgálat során a szervezetbe került) radioizotópoktól származik. Itt is a dózis számít, de ezt a szervezetbe jutott radioizotóp fajtája, (kémiai stb. tulajdonsága) és aktivitása határozza meg.

Az aktivitás így a másik fontos fogalom. Ez az 1 másodperc alatt elbomló radioaktív magok számát jelenti, mértékegysége a Bq (Bequerel). Ezt élelmiszerek, levegő esetén Bq/liter, Bq/kg, Bq/m3 egységben adják meg és vissza lehet számolni, hogy egy élelmiszerben mennyi radioaktív izotóp lehet, hogy a normál fogyasztás mellett elfogadható kockázatú sugárterhelést eredményezzen. Így balesetek esetén megadják az élelmiszerek (tej, víz, hús, zöldség) radionuklid tartalmának maximális koncentrációját.

Még egy fontos fogalom, a felezési idő. Ez az az idő, ami alatt a kezdeti aktivitás a felére csökken.

A sugárterhelés forrásainak másik csoportosítása a természetes eredetű (azaz a radioaktivitás, stb. felfedezésétől függetlenül az emberiséget mindig is érő sugárzás), és a mesterséges eredetű sugárzás. Az emberi szervezet természetesen nem tesz különbséget, de a szabályozás, korlátozás szempontjából (valószínű helytelenül) a hatóságok igen.

A sugárterhelés világátlaga a természetes eredetű sugárforrásoktól 2,4 mSv/év, Magyarországon ez kb. 3 mSv/év vagy kicsivel több az új számítások alapján. A mesterséges eredetű sugárterhelés kb. 1 mSv/év terhelést okoz, aminek több mint 90 %-a az orvosi sugárterheléstől származik.

Egy tüdő röntgen során a páciens a modern készülékekkel kb. 0,1 mSv dózist kap, de egy modern PET-CT vizsgálat során 20 mSv-nél nagyobb dózist is kaphat, terápiás kezelésnél pedig lokálisan ugyan, de akár több mint 3 nagyságrenddel nagyobb értéket.

Ha már értékeknél tartunk meg kell jegyezni, hogy Csernobili baleset miatt 0,2-0,3 mSv sugárterhelést kapott a magyar lakosság, pesszimistán számolva egyesek maximum 1 mSv effektív dózist a következő 50 évre számolva, de természetesen ennek zöme az első évben realizálódott. Aki cigarettázik, és napi 16 szálat szív el az a dohánylevélbe beépült természetes eredetű ólom és polónium izotópoktól éves szinten 0,2 – 0,3 mSv sugárterhelést kap. Egy Brüsszel – Tokio –Brüsszel út kb. 0,16 mSv dózist okoz és minden további nélkül bevállalnánk. Vagy a Stázi a nyomozásai során egy év alatt akár 80 mSv sugárterhelést is okozhatott egy személy legérzékenyebb szerveire, bár terhes nők esetén ez csak 5 mSv volt . Egy repülőtéri átvilágítás néhány mikro Sv, visszaszóródási technológiánál 0,1 mikro Sv sugárterhelést okoz, de a kamionba, vagonokban átvilágításkor az elbújt migránsok 50-100 mikro Sv azaz egy normál tüdőszűréssel járó dózist is elérhet. .

(SJ: Radioaktív izotópok a politika szolgálatában).

A Paksi Atomerőműtől, valamint a kiégett fűtőelem tárolótól a legveszélyeztetettebb csámpai lakosság maximum 0,1 mSv dózist kaphat, az elmúlt 20 évben ez nem haladta meg az 0,1 mikroSv értéket, tehát a megengedhető érték ezred részét. Ugyanakkor az egyre szigorodó EU irányelveket figyelembe véve a lakásokban az építőanyagtól 1 mSv/év, a lakóépületekben a radontól származó sugárterhelés pedig 10 mSv/év lehet, azaz az előbb említett csámpai lakosok százszor nagyobb sugárterhelést kaphatnak otthon a természetes eredetű radontól mint az atomerőműtől, azaz százezerszer nagyobbat mint az atomerőműtől származó tényleges terhelés. Ráadásul ezt is kevés helyen tartják be, sok lakásban ennél is jóval nagyobb sugárterhelést kaphatnak az ott lakók.

Az Osztrák állampolgárok jellemzően atomerőmű ellenesek, de gyakran keresik fel Bad Gastein fürdőt, ahol egy kúra során 4,4 mSv dózist kapnak. Látható, hogy igen nagy ellentmondások vannak és a korlátok inkább politikai okokból születnek és nem a szervezet tényleges érzékenységének figyelembevételével.

Mint ahogy Öveges professzor írta „sugárözönben élünk”

A természetes eredetű kozmikus sugárzás, illetve a földkérgi eredetű radionuklidok miatt, amelyek benne vannak a talajban, építőanyagban, élelmiszerekben, vízben eleve több mSv sugárterhelést kapunk. Ennek zöme a talajban, esetleg építőanyagban jelen lévő rádium bomlásakor keletkező, és gáz halmazállapotánál fogva kiáramló és zárt terekben feldúsuló radon és leányelemeitől származik. Mesterséges eredetű sugárforrások esetén elsődlegesek az orvosi vizsgálatok, kezelések során kapott sugárterhelés.

A dózis számít elsősorban, a kapott dózissal arányos a sugárterhelés, illetve a rákos daganat kockázta. Hivatalosan nincs olyan kis dózis, ami ne árthatna, csak a valószínűsége nagyon kicsi. Olyan ez, mint a sebességkorlátozás. Van olyan ember, aki 5 km/h-val ütközött és meghalt, de ha 89–el megyünk, akkor is van kockázat és ha 91-gyel akkor sem biztos hogy meghalunk. Az életben mindennek van kockázata, így van ez a sugárzásokkal, illetve korlátozásával is. Meg kell találni azt az értéket, ami még a számtalan előny mellett elfogadható kockázatot jelent.

Hajas Bálint

További cikkek

Ismeretlenek megrongálták a herendi porcelán életfát - FRISSÍTVE
Ismeretlenek megrongálták a herendi porcelán életfát - FRISSÍTVE
Szerda reggelre több elemet is összetörtek ismeretlen vandálok a belvárosi körforgalomban található herendi porcelán életfán. A rendőrség már nyomoz az ügyben, sőt meg nem erősített információk szerint a gyanúsítottat elfogták, a manufaktúra pedig megígérte, hogy helyreállítják a szobrot.
Normál rendben kezdődhet a tanév
Normál rendben kezdődhet a tanév
Normál menetrend szerint tervezi a kormány a tanévet, a hamarosan megjelenő rendelet szerint szeptember 1-jén hagyományosan indulhat az iskola - közölte az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) kedden.
Putyin szerint az oroszoknak már van védőoltásuk a koronavírus ellen
Putyin szerint az oroszoknak már van védőoltásuk a koronavírus ellen
Vlagyimir Putyin orosz elnök kedden bejelentette a Covid-19 elleni első vakcina hivatalos bejegyzését.
A népesség egy jelentős része szingli
A népesség egy jelentős része szingli
A magyar népesség egy jelentős része egyedül él, vagyis szingli - mondta Rövid Irén, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) elemzője kedden a köztévében.
Elkezdik megszüntetni a buszközlekedést a fővárosba
Elkezdik megszüntetni a buszközlekedést a fővárosba
Évek óta ismert terv, hogy a párhuzamosságokat megszüntetve ahol lehet, vonatra terelnék át az utasokat a buszokról. A folyamat augusztus 20-án kezdődik, sokan nem fognak neki örülni.
2020. augusztus 12. // Klára névnap