Az ápolók nemzetközi napja az angol Florence Nightingale 1820-as születésnapjához kapcsolódik. Ő volt a modern nővérképzés elindítója és a betegellátás megreformálója. A történelem úgy tartja számon, hogy ő tekintett elsőként az ápolói munkájára hivatásként. Ő alkalmazott először statisztikai megközelítést a betegápolás hatékonyságának elemzésére, így a bizonyítékokon alapuló orvoslás egyik úttörőjének tekinthető.
Azt hirdette, hogy az alapvető méltósághoz és a megfelelő ellátáshoz mindenkinek alapvető joga van, nemtől, nemzetiségtől és vallási felekezettől függetlenül.
Veszprémben egyébként minden évben megemlékeznek az ápolók nemzetközi napjáról, de a járványhelyzetre való tekintettel idén nagyobb ünnepségek megtartására nem volt lehetőség, ezért egy különös módját választotta a város a köszönetnyilvánításnak.
Kedd este a völgyikúti, valamint a Török Ignác utcai idősek otthona előtt is látványos fényfestéssel, valamint az alkalomhoz illő zenei aláfestéssel találkozhattak az arra járók, de kiváltképp az intézményekben dolgozó ápolók.
A falra vetített animációs képek mindegyike az ápolói munkát helyezte a középpontba megható és beszédes ábrázolásokban, valamint a falakon megjelent egy idézet Florence Nightingale-től is.
Az emberi nyomorúság jár mindig az eszemben, ez gyötör... hazugnak érzem, ha a költők a világ dicsőségét zengik. A legtöbb ember, akivel találkozom, gondban, szegénységben, betegségben él.
Florence Nightingale mellett Magyarországon is élt valaki, aki a hazai ápolóképzésben vitathatatlan érdemeket szervezett, ráadásul tevékenységét korábban kezdte, mint Nightingale. Kossuth Zsuzsanna (1817-1857) – aki egyébként Kossuth Lajos testvére volt – hazánk első főápolónője volt. Ő maga az ápolói hivatás hitvallását így fogalmazta meg:
Egy legyen bennünk az akarat, felkeresni a szenvedést, s enyhíteni azt.
