Élhet egymás mellett békében vaddisznó és ember! – József legjobb barátja közel tíz éven át a képen szereplő disznó volt, amelyet unokái is imádtak. A párosujjú patás egyébként a nemesvámosi csárdába, de még focimeccsre is elkísérte gazdáját.
Varga József közel ötven évet húzott le mezőgazdasági szakemberként úgy, hogy mellette másodállásban erdészeti tevékenységeket is végzett. Mára már hatvannyolcadik életévében jár, és örömteli nyugdíjas éveit éli. Pontosabban csak élhetné, ugyanakkor sosem tudhatjuk, hogy kinek mit is jelent valójában a pihenés: másfél éve, hogy József elvállalta főállásban a Veszprémi Gyepmesteri Telep vezetését.
A gyepmester (régies nevén: sintér) az állategészségügy területén – általában önkormányzati alkalmazásban – dolgozó személy, aki a gyepmesteri telepen megfigyelésre elhelyezett állatokat gondozza, és elvégzi a megbízó által elrendelt egyéb állategészségügyi köztisztasági feladatokat is.
A jobb oldalon szereplő tábla kihelyezése sajnos elkerülhetetlen volt...
A gyeptelep Veszprém irányából Nemesvámos felé tartva a bicikliút mentén található. Nemcsak a megyeszékhelyről, hanem Kádártáról, Gyulafirátótról, Eplényből, de Balatonalmádiból és Szentgálról is ide kerülnek a kóbor állatok. Mint azt megtudhattuk a szaktekintélytől, jelenleg tizenhat kennel található a területen, melyekből tíz üzemképes, a maradék pedig felújítás alatt áll.
"Sosem felejtem el azoknak a napoknak a tanulságait, amikor ide kerültem a telepre: rettenetes bűz, és rengeteg szemét fogadott. A kennelek közül sokat mondok, ha három volt használható állapotban. Napi nyolc helyett akadt, hogy tíz-tizenkét órát is itt töltöttem azért, hogy mindenre jusson időm. Ilyen ember voltam mindig is: ha tettem valamit, akkor azt mindig teljes szívvel csináltam."
Varga kiemelte, hogy mindehhez elengedhetetlen volt a városvezetők, a veszprémi önkormányzat bizalma is. Elmondta, hogy a pályázatokon nyert támogatások mellett ha kérte, akkor a város önerőből is biztosított forrást a szükséges felújításokra, az emberséges tartásra. Hangsúlyozta: sok állatnak jobb feltételeket tudtak biztosítani, mint az otthoniak.
"A kennelsorok speciális, biztonságos betonemelvényekre lettek helyezve az elmúlt időszakban. Arról nem is beszélve, hogy külön kérésemre le is aszfaltozták a területet. Az állatok pedig nálunk egy percig sem éhezhetnek: három fajta tápból ehetnek vegyesen, ha esetleg finnyásak lennének! Vizet naponta többször is frisset kapnak, és elárulom, még hétvégente is kijárok hozzájuk.
Ottjártunkkor a tizenhat kennelből mindössze egyetlen volt foglalt. József elmondása szerint a keverék kiskutyát többször bántalmazták, napokba telt, mire az állat bizalmába fogadta. Azonban új esélyt kapott egy szebb életre: rövidesen örökbe is fogadhatják.
A gyepmester emlékeztetett minket, hogy a Veszprémi Állatvédő Egyesülettel való együttműködésüknek köszönhetően az állatok megkapnak minden szükséges oltást, féreghajtást és chipet, majd végül ivartalanítják is őket még az áthelyezésüket megelőzően.
"Ha a saját gazdáik nem jelentkeznek az állatokért, és lejárt a tizennégy nap karanténidő, máris átkerülnek a menhelyre, amely itt található a szomszédságunkban. Az elmúlt egy évben közel száz kutyával foglalkoztam. Egyik fele hazatérhetett a saját otthonába, a másik pedig az állatvédkőkhöz. Utóbbi helyről pedig már szinte az összes szerető családra talált. Ha valamiért, akkor már csak ezért is megéri minden itt töltött pillanat, még a kevésbé boldog percek is..."
Merthogy sajnos abból is akad a telepen: egy gyepmesternek a közterületen található állati tetemek begyűjtését is el kell végeznie. József szerint ez a feladat nem jár különös megpróbáltatással, hiszen hozzátartozik a munkaköréhez. Elmondása szerint ennél sokkal nagyobb problémákkal kell szembenéznie nap mint nap, jobb esetben pedig "csak hétvégente".
"Az elhullott állatokat – legyen szó macskáról vagy akár szarvasbikáról – rendszeresen ide dobálják az emberek a kapunk elé... Múlt hétvégén itt állt vagy negyven autó, a pipacsmezőre jöttek fotózkodni többen is. Az egyikükben legalább volt annyi, hogy felhívjon és szóljon: egy elhullott állat fekszik a kapu előtt szétmarcangolva. Merthogy itt rengeteg sakál és róka él, azok pedig ösztönből cselekszenek. Nem úgy mint az emberek, akik ha kell, levágják a birka fejét is mielőtt lerakják itt, hogy ne tudjuk beazonosítani..."
Egy korábbi fénykép: jobb oldalon a kidobott, elhunyt állat teteme látható
"A saját traktoromat is be kellett hoznom a telepre, hogy a nagyobb, megbékélt jószágokat is be tudjam húzni. Ha hivatalosan nem is tartozik a munkakörömhöz ez a faladat, muszáj megtennem, hiszen a fertőzésveszély nem játék. Sok gyerek jár erre sétálni, biciklizni... Ezt kell látniuk? Kérdezem én: ilyenkor hol vannak a rendőreink?" – zárta elkeseredetten.
Joggal vetődik fel a kérdés: természetesen ne adja Isten, de mi lenne akkor, ha egyszer egy kisgyermek nemcsak látná, hanem valamilyen okból kifolyólag érintkezne is egy ilyen állattal? Legyen szó fizikális, vagy lelki törésről, nagyon megbetegedhetne!
Megfizethetetlen ár ez mások felelőtlenségéért!
A telepet őrző kutyus, Medve – avagy Maci – tappancslenyomata
Ahogy azt Varga József, a Veszprémi Gyepmesteri Telep vezetője is elmondta, az önkormányzat sem hagyja figyelmen kívül a telepet és az ott végzett munkát. Megkerestük Hegedűs Barbarát, hogy a hivatali oldalról is tájékozódhassunk a kérdésben, hiszen az alpolgármester többször látogatja személyesen a gyeptelepet.
Az első és legfontosabb pedig, amit kiemelt, hogy sokakban negatív kép él erről a helyről, holott valójában itt segítenek a rászoruló állatokon. Ahogy az örökbefogadás koordinálását is egy civil szervezet segíti, úgy a befogásban is hasonló szervezettel kötött megállapodást a város. Megtudhattuk, hogy az Ultimátum Állatvédelmi Alapítvány már hosszú évek óta kutatja és menti a hányatott sorsú állatokat, és ők segítenek a városban kóborló kutyák szakszerű befogásában is.
Az utóbbi időszakban már rendezett, modernebb környezetben végezheti a gyepmester a rábízott feladatokat, de Hegedűs Barbara külön hangsúlyozta, hogy így is nagy elhivatottság szükséges ehhez az emberpróbáló feladatkörhöz.
"A gyepmesteri telep vezetője sajátjaként tekint az állatokra, így a nehezen kezelhető, ijedt állatok is könnyebben megszelídíthetőek. Fél év alatt közel száz kutya fordult meg a telepen és csak egy esetben volt szükség arra, hogy elaltassák az állatot, azt is csak azért, mert többször maradandó sérülést okozott gazdájának. Az összes többi esetében visszatérhettek a kutyák régi gazdáikhoz, vagy menhelyre kerültek, várva az örökbefogadókat" – erősítette meg a városvezető Varga szavait.
