Valamikor a tavasz folyamán születettek meg azok a kengurukölykök, akik már elég nagyok ahhoz, hogy anyjuk erszényéből kidugják a fejüket és így ismerkedjenek a külvilággal.
Az állatkertben több benett kenguru is lakik, akik közül most két nőstény is újszülött kengurunak adott életet. Egyébként nem ritka, hogy állatkertben is szaporodnak, Veszprémben is több egyed képviseli a fajt.
A bennett-kenguru Ausztrália keleti és dél-keleti részén, a partmenti eukaliptusz erdőkben él. A sűrű növényzetet kedveli, ahol jól el tud rejtőzni, de általában a ritkásabb erdőrészekben és a szavannákon jár táplálék után. Éjszakai állat, a nappali órákat menedékbe húzódva pihenéssel tölti. Növényevő, elsősorban fűfélékkel táplálkozik. Alkalmanként a talajban ás vizet vagy nedvdús gyökereket keresve.
A hímek a párzási időszakban is csak egy napig maradnak együtt a nőstényekkel. A hímek gyakran megküzdenek egymással a nőstényekért és a táplálékért, erőteljes rúgásokkal és ökölharccal tarkítva. Az emlősök között egyedülálló módon a megtermékenyülés ellenére a nőstény fogamzóképes marad. Míg az anyaállat az első párzásból származó egyedet szoptatja, addig a másodikból származó embrió fejlődése megáll, csak az első utód elválasztása után folytatódik. A fiatalok, miután elhagyják anyjuk erszényét, még egy hónapig velük maradnak. A hímek különösen nagyobbak a nőstényeknél.
Mellső végtagjaikat nyalogatva hűtik le magukat, amikor izgatottak vagy melegük van. Alapvetően magányos állatok, de amikor elegendő táplálékot találnak, akkor előfordul, hogy legfeljebb 30 egyedből álló csoportokba verődnek. A bennett-kenguruk átlagosan 12-15 évig élnek. Régen szőrükért és húsukért is vadászták őket, valamint az erdőirtások is csökkentették egyedszámukat néhány helyen, ám az elmúlt évek helyreállításainak köszönhetően most élőhelyük nagy részén ismét gyakoriak.
