Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre

Vár állott, most kőhalom

2020. szeptember 21. 4:00
Sorra újulnak meg a váraink, igyekeznek helyreállítani őket olyanra, amilyenek fénykorukban lehettek. De biztos, hogy az újjáépítés a leghitelesebb megoldás?

Recseg a lábam alatt az avar és egy-egy korhadt faág, amikor rájuk lépek. Negyed órája tértem le az útról, a turistatérkép szerint közel vagyok. Körülnézek, hátha meglátom, de csak fák vannak, fák mindenütt. Pár tíz méterre tőlem megmozdul valami: egy fiatal szarvas kapja fel a fejét a zajra, amit csaptam, aztán futásnak ered, és ekkor veszem csak észre, hogy egy egész csapatnyian vannak. Megzavartam a család nyugalmát. Az én nyugalmamat az a tudat zavarja leginkább, hogy közel vagyok, nagyon közel, de nem látok mást, csak erdőt. 

Találomra elindulok egy nagyobb szederbokor felé. Hamar kiderül, hogy jó volt a megérzésem, a bokor mögött egy kis tisztás tárul fel, középen egy kisebb dombbal és mindenfelé szétszórt kődarabokkal. Ha nem tudnám, hol vagyok, azt is hihetném, hogy a kövek természetes úton kerültek oda, ahol vannak – de nem ez a helyzet. A figyelmes szemlélődő észreveheti, hogy a kövek egy helyütt egyenes vonalat alkotnak: egy fal maradványai. 

Elindulok az aljnövényzettel sűrűn körülnőtt dombocska felé, és ahogy felkapaszkodok rá, a szemem elé tárul a látvány, amiért jöttem. Egy középkori templom maradványai, egyetlen felismerhetően megmaradt falának csonkja. Leereszkedem a templomba; a domborzat és a növényzet körülöleli az egykori szentély területét, szinte látom magam előtt az egykori falakat, a helynek különleges aurája van, mintha még mindig egy templomban állnék. Ránézek a most már fölém magasodó romokra: ezeket a köveket valamikor az 1200-as években rakták egymásra. 

A látvány egyszerre gyönyörű és megrázó. Elképzelem, hogy itt, ahol most állok, egykor templomi padok sorakoztak. Ezen a helyen egykor házasságok köttettek, gyerekeket kereszteltek, elhunyt szeretteket sirattak gyászmiséken. Szinte hallom a nevetést és a zokogást. 

 

“Vár állott, most kőhalom, 

Kedv s öröm röpkedtek”.

 

A közékori Perében vagyok. A faluról 1290-ből maradt ránk az első írásos említés, ekkor a a Rátót nemzetség birtoka volt. A település fontos közlekedési útvonal mentén feküdt, ami a mai nyolcas utat Bátorkő, Pere és Nána irányában haladva kötötte össze a győri úttal – a mai 82-essel – Varsánynál.  A települést 1552-ben semmisítette meg a török, mára pedig nem maradt belőle több, mint egy omladozó faldarab és néhány szétszórt kő az erdőben. Beleborzongok a gondolatba, hogy évszázadokon át egy egész település virágzott itt, ma pedig az erdőben túrázók anélkül sétálhatnak el mellette, hogy észrevennék a nyomait, az emberek többsége pedig még csak nem is hallott a létezéséről. 

Amikor sorra jelentik be a váraink felújítását, nem egyet az eredeti állapotába igyekeznek visszaépíteni, elgondolkozok rajta, hogy vajon tényleg ez a helyes út? A XXI. században épített falak – mégha tökéletes másolatai is az eredetinek – nem épp a lényegét veszik el egy romnak: azt, hogy amit látunk és érintünk, az mind sokszáz évvel ezelőtti emberek munkája, a történelem egy kézzel fogható darabkája? Vajon azzal tiszteljük az őseinket, ha az ő eredeti elképzeléseik szerinti állapotban mutatjuk be ezeket a történelmi emlékhelyeket, vagy ha csak az állagmegóvásra törekszünk és megmutatjuk a zivataros századok kéznyomát? 

Nem tudnék igazságot tenni ebben a kérdésben. Egy dologban azonban biztos vagyok: egy újjáépített múzeumfalut meglátogatni nem lett volna olyan katartikusan, megrázóan gyönyörű élmény, mint a rég elfeledett templom rég nem létező falai között állni az erdő mélyén. 

A középkori Pere temploma szabadon látogatható, Alsóperéből a műúton elindulva tábla jelzi, merre kell letérni az erdőbe. A sűrű aljnövényzet miatt késő ősztől kora tavaszig érdemes felkeresni, ebben az időszakban könnyebb megközelíteni és jobban átlátható az egykori település hűlt helye.

Schöngrundtner Tamás
további cikkek
Tradíció és izgalmak a szentgáli fogathajtó versenyen közélet Tradíció és izgalmak a szentgáli fogathajtó versenyen Fogathajtó versenyt rendeztek Szentgálon szombaton, ahová az ország több pontjáról érkeztek versenyzők, hogy összemérjék tudásukat a lovakkal való harmóniájukban és a helyi sportpályán kialakított akadálypálya kihívásaival. A résztvevők és a nagyobb számú közönség is bizonyította, a magyarok tényleg egy lovas nemzet. tegnap 23:49 Ismét bebizonyította Veszprém, hogy igazi katonaváros kultúra Ismét bebizonyította Veszprém, hogy igazi katonaváros Veszprém tradicionális katonaváros, amit ismét tökéletesen bizonyított szombaton az immáron hetedik alkalommal megszervezett Veszprémi Honvédelmi Napon, ahol a szervezők mindent megtettek, hogy közelebb hozzák az emberekhez a honvédség sokszínűségét. Sikerült nekik. Erre jó bizonyíték az is, hogy a Laczkó Dezső Múzeum Török Ignác utcai tanulmányi raktárához számos érdeklődő kilátogatott, ahol ráadásul a régészeti szakma is keveredett a hadtörténettel. tegnap 17:08 Súlyos a helyzet a Pannonhalmi Főapátság könyvtárában közélet Súlyos a helyzet a Pannonhalmi Főapátság könyvtárában A Pannonhalmi Főapátság klasszicista teremkönyvtárában súlyos rovarfertőzést észleltek. Ez az eset példátlan az apátság történetében és azonnali beavatkozást követel, ezért a könyvtárat 2025. június 1-től átmenetileg bezárják a látogatók, kutatók és turisták előtt. Az előzetes tervek szerint a könyvtár legalább hét hónapig zárva marad, hogy az állományvédelmi munkálatok biztonságosan lezajlhassanak. tegnap 11:22 Rendőrkézen a körözött állatkínzó kék fény Rendőrkézen a körözött állatkínzó A Veszprémi Rendőrkapitányság munkatársai gyanúsítottként hallgatták ki az 51 éves szentgáli férfit. 2025. május 23. 12:47

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.