2022. január 29.
//
Adél névnap

Rasztovitsné Szőke Zsuzsanna Pro Familiis-díjas / - Országos élvonalban a Veszpérmi Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat-

2008. április 3. 11:55
Pro familiis (a családokért) díjjal tüntették ki Rasztovitsné Szőke Zsuzsannát, a Veszprémi Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat vezetőjét márciusban. Az elismerés kapcsán beszélgettünk az intézményről is, ami mögötte áll.
- A gyermekkor mennyire határozta meg későbbi pályáját?

-   Én nem abban a korban születtem, amikor nem volt jellemző a gyereket adott pályára irányítani, a tanulás viszont az elsődleges feladatunk volt. Szerencsés vagyok, hogy olyan családba születtem, melyben már a női emancipáció indulása idején, az 1914-es háborúban a nagymamám szakképzett ápolónő volt. Az indíttatásom talán innen indulhatott, hiszen egy segítő szakmának volt a kezdeti képviselője. Ebben a szellemben nevelkedett édesanyám is. Én jogi pályára készültem, sami végülis ehhez igen közel áll, sőt, így jogi eszközökkel nyújthatok lelki támogatást is.

-   Mióta van a pályán?

-   A családsegítés intézményes formában csak 1987-ben indult el angolszász mintára, azóta dolgozom konkrétan ezen a területen.

-   Ezt a kitüntetést, ami nem más, mint a pro fammiilis-díj, március 15-e alkalmából vehette át, a szociális és egészségügyi minisztériumban, Lamperth Mónika miniszterasszoyntól a megyében egyedüliként. Az elismerés elnyerésében mekkora szerep jutott munkatársainak?

-   Ez a munkakör, amibn mi dolgozunk rendkívül nagy egymásra utaltságot követel beosztottól és vezetőtől egyaránt. Egy vezetőnek olyan tanácsokat kell adni, melyben hiteles, elismerhető az a szándék, amelyben munkálkodunk. Tehát az a vezető, aki nem tud a munkatársaihoz elég rugalmasan viszonyulni, nem valószínű, hogy ebben a szakmában szerencsés. Rendkívüli módon lehet tehát számítani a kollégákra, főleg, ha elég képzettek, és büszkén mondhatom, hogy a mi intézményünkben minden kolléga szakirányú végzettséggel rendelkezik.

                

-   Említette, hogy mennyire felelősségteljes ez a munka, de úgy tudom, csak hölgyek között dolgozik. Mennyire nehéz hölgyek között főnöknek lenni?

-   Biztosan nehéz, mert sok nő egy társaságban már eléggé meghatározó tud lenni, de én büszkén mondhatom ,hogy sok férfi kollégám isa van, ami nem igazán jellemző a humán területen tevékenykedő intézményekre.

-   Tudva levő, hogy a férfiak szociális érzékenysége teljesen más szemszögből ered. Jóllehet a cél ugyanaz, a gyerekért, a családért tegyünk közösen. Elkőfordul-e olyan, hogy egy férfi kollágja másképp vélekedik egy kérdésről, mint ön, vagy a hölgy kollégái?

-   Ezzel nálunk még nem volt probléma, viszont számomra nagyon fontos, hogy az általunk segítettek érezzék, hogy egy ilyen elnőiesedett világban szerepet kapnak a férfiak is, ők is rendelkeznek empátiával, szociális érzékenységgel. Nagy szerepük van a csonka családok segítségében is, ők is jó néven veszik, hogy egy férfit be lehet vonni egy adott krízishelyzet megoldásába, s ezáltal a mi munkánk is hitelesebb. Annális inkább, hogy a gyerekek egyre kevesebb férfipéldát látnak. Mert vagy olyan pályát választanak, ahol az egész napot végighajtva tartják el a családot, vagy ha ez nem sikerül, elveszik a családban betöltött szerepük.

-   Mi mindenből tevődik össze az önök munkája? Kik és milyen problémákkal fordulhatnak önökhöz, esetleg az önök figyelmét is felhívja e valaki egy egy megoldandó esetre?

-   Bárki fordulhat hozzánk segítségért, a másik irányban viszont kötelező a történet: az, aki a segítő területen solgozik, jelzőredszeri tag, tehát pedagógus, védőnő háziorvos, a gyermekorvos, a rendőrség munkatársai, akár a bíróság képviselői akik a gyermekvédelemmel foglalkoznak. Ők veszik észre legelősször a gyermek viselkedésén keresztül, hogy a családban problémák lehetnek. A családok szívesebben fordulnak hozzánk, mert tőlünk mentális segítséget is kapnak, és nem mondjuk meg konkrétan, hogy mit csináljanak, csak alternatívákat vázolunk fel előttük.

-   Milyen ügyben keresik fel önöket a legtöbben? A 20. Század problémája, hogy az emberek a könyöklésből kénytelenek megélni, és sok családban komoly egzisztenciális problémák is vannak. Ez esetben is tudnak segíteni?

-   Igen, ilyenkor a jogi eszközöket ajánljuk a figyelmükbe, megkeressük a helyi rendszeres támogatási lehetőségeket, lakhatási támogatás és egyéb lehetőségekre is felhívjuk a figyelmet, és segítünk az adminisztrációban is. Az általunk nyújtott bármiféle segítség pedig természetesen ingyenes.

-   Konferenciák és egyéb fórumok kapcsán önnek nagy a rálátása arra, hogy itt veszpérm megyében a családsegítés helyzete milyen szintű az országos átlaghoz képest?

-   Természetesen vannak területek, amiken előfordulnak hiányosságok, de persze mindig van egy kitűzött cél, ami megvalósításra vár. Most ilyen például a szolgáltatás rugalmasabbá tétele, vagy – ami igazából a fenntartótól ügg – az átmeneti gyermekotthon megvalósítása. Amire viszont büszkék vagyunk, hogy nálunk mindenki megfelelő végzettséggel rendelkezik minden területen, és munkatársainknak arra is van lehetősége, hogy akár korrepetálást is vállalnak az általuk gondozott családoknál.

-   Végül térjünk vissza a pro familiis-díjhoz. Hogyan értesült arról, hogy ebben a kitüntetésben részsül, és kikkel osztotta meg elsőként a jó hírt?

-   Levélben értesítettek, hogy töltsem ki a adminisztrációs lapot, és ráérek-e  március 13-án arra, hogy részt vegyek egy kitüntetés átadáson. Ekkor még nem volt egyértelmű az ottani szerepem, ezért nagy meglepetés volt számomra. Ennek a munkának kevés látványos sikere van, szerencsésnek érezhetem magam, hogy felfigyeltek a munkámra, ezért elsőként a munkatársaimmal osztottam meg az örömhírt.            

Zatkalik-Peresztegi Virág