Az embernek óhatatlanul a „lerágott csont” jut az eszébe, mert látszólag ez a mi Rajk ügyünk is az – természetesen némi tanulsággal – és a csont mellett némi „húscafatokkal”.
Tegyünk egy alapvetést.
A dolog mellett azért nem lehet szó nélkül elmenni, és azt mint problémát kihajítani – mint ahogy magát az emlékmű romjait is ócskavashalomként kidobták oda, ahova végül is való – mert közpénzt adtak ki érte, akik ezt megrendelték és átvették. Ezért van felelőssége a jelenlegi városvezetésnek, amelyik követte az előzőt, hiszen a követelés be nem hajtása épp úgy herdálás, mint amilyen herdálás volt maga a kifizetés.
A „herdálásról” időközben kiderült, hogy nem büntetőjogi kategória, az ezt elkövetők felelőssége nem érte el azt a küszöböt, amely a hűtlen kezelés megállapításához szükséges lett volna, legalább is a jelenleg érvényes ügyészségi álláspont szerint.
Egyértelműen tisztázódott, hogy pótmagánváddal csak az Önkormányzat élhet, hiszen – jogi értelemben – ő a sértett, nem pedig a város lakossága, így állampolgári jogon az ügy nem volt folytatható. A hallgatásból az következik, hogy a büntetőeljárás folytatását a város (vezetése) nem vállalja fel…
(Nyilván ebben döntően befolyásolják azok a megállapítások, amelyek az „ismeretlen tettes ellen lefolytatott büntetőeljárás” során született határozatok rögzítenek, többek között az alábbiak szerint:
„Dióssy László a rendszerváltástól a 2006. őszi önkormányzati választásokig volt Veszprém Megyei Jogú Város polgármestere. Asztalos István és Hartmann Ferenc közel tíz éven át voltak alpolgármesterek, jelenleg is a képviselőtestület tagjai.
Dióssy László, Hartmann Ferenc és Asztalos István egybehangzóan azt nyilatkozták, hogy az 56-os szobor ügyében nem követtek el jogsértést, az érvényes és hatályos jogszabályoknak megfelelően, szabályszerűen, törvényesen jártak el.
A nyomozás adatai alapján nem lehet következtetést vonni arra, hogy a döntési folyamatban közreműködő - a szerződést aláíró, a teljesítményigazolást kiadó – személyek kötelezettségüket szándékosan megszegték, illetve szándékuk kiterjedt az önkormányzatnak történő vagyoni hátrány okozására. A pályázat műszaki paramétereihez képest kétségtelenül eltérő alkotás került megvalósításra, azonban nincs arra adat, hogy ez a polgármesteri hivatal részéről eljárt személyek vagyonkezelői kötelezettsége szándékos megszegésének eredménye lenne.” )
Na de mi újság a polgári jogi igénnyel? Több nyilatkozatban megjelent, – tehát dokumentáltan tettenérhető - „nem fogják hagyni elveszni a kidobott 26 millió forintot”. Lassan eltelik négy év, - a teljes ciklus - a disznóság óta, ha csak a bontás elrendelésétől számítom is az időt.
Mi kell még a követelés érvényesítéséhez? Mire várnak? Reményeim szerint nem az elévülésre, mert, hogy előbb-utóbb az is bekövetkezik…
De akkor miért tettek ígéretet? Miért nem jelentik be a nyilvánosságnak, hogy felejtse el a Rajk szobor ügyét…
E vonatkozásban egy dologra szeretném felhívni a vezetés figyelmét. Más határidőkben mérik az elévülést a polgári jogban, mint ahogy számolják azt a büntetőjogban. A földben még mindig ott lapul – rohadni nem tud, mert betonból van – az az alapzat, amelynek bekerülési értéke egyes számítások szerint nem lehet több 5 millió forintnál. (Mások szerint ez 2 millió sincs, s ez esetben 8 millió forint hiányzik, ugyanis ezért 10 milliót fizetett a város a 26 milliós bruttó összeg részeként.) Akár kettő, akár öt, a kifizetett összeggel nem stimmel. Javaslom, hogy miután környezetvédelmi szempontból önmagában indokolt lenne annak kiemelése a földből, vegyék ki, mérjék meg hány köbméter? Ha stimmel, környezetvédelmi szempontból jót cselekedtünk, a felesleges beton kikerül a Színházkertből. Ha nem stimmel, végig lehet gondolni, valóban nem történt (történik) hűtlen kezelés…?
A jelen idő azért indokolt, mert rámutat azokra az anomáliákra, amik azt támasztják alá, hogy a jelen négy év nem feltárta, hanem elfedi a múltat – némi hangoskodás és alpári hangnemű megnyilvánulás mellett – beleértve ebbe a sportcsarnokon át, repülőtér ügyét, odavetve a köznek koncként némi magánokirat hamisítás, rágalmazás, becsületsértés miatti feljelentést.
Ezek azonban már egy másik, önálló dolgozat kérdései, mint ahogy az elmúlt 20 év jogfolytonos ingatlangazdálkodása az. E vonatkozásban is intő jel kell, hogy legyen minden érintett számára a BKV, vagy a terézvárosi és erzsébetvárosi panamák ügye, amelyekről egy darabig csak beszéltek-beszéltek, később írtak, – mint „rosszallást kiváltó” káros közéleti jelenségről – majd megindultak a büntetőeljárások, következtek az első letartóztatások, és majd várhatóan jönnek az ítéletek…
Mint fent említettem, ezért kell figyelni az elévülési határidőkre…
Dr. Bősze Ferenc
