„Első pozíció, párhuzamos lábbal állunk, lazán tesszük a kezünket a rúdra, majd plié, relevé. Hajlít a térd, leszorít a sarok és nyújt a térd” – sorolja az instrukciókat Turós-Máté Kinga, a Kék Madár Táncműhely vezetője, miközben maga is mutatja a gyakorlatokat. Kezdő klasszikus balett órán járunk épp, igaz néhányan a 7-12 éves kislányok közül már több éve is balettoznak, míg mások nemrég vágtak bele. A koncentráció az arcokon mindenesetre egységes: nagy fegyelemmel hajtják végre a gyakorlatokat. Időnként a lábak kicsit megremegnek, ám ezen nincs szégyellnivaló: a balett kőkemény izommunka, és a legegyszerűbb gyakorlatok is csak látszólag egyszerűek. A tánc öröméért azonban maximálisan megéri, az pedig a fegyelmezettség mellett is egyértelműen látszik, hogy a növendékek nem szívesen mondanának le az órákról.
Előképzettség nélkül nem mindig megy
Pedig a nem is olyan távoli karantén alatt erre is akadt példa, amikor az egész ország digitális létre váltott. A nehézségeit senkinek nem kell bemutatni: a hálózati túlterheltség miatt akadozó internetkapcsolatot, a „hang van, kép nincs” típusú Zoom pillanatokat, az olykor estébe nyúló délelőtti oktatást vagy az új székfoglalós játékot, ahol a széket helyettesítsük be laptoppal, melyen adott esetben az egész családnak egyszerre kellett volna osztozkodnia.
Valahol ez azonban még mindig a jobbik eset. Egyrészt ez a fajta megoldás nem mindenki életébe fért bele a megváltozott körülmények mellett. Másrészt, ahogy a vezetésnél is el kell jutni addig a szintig, amikor az oktató már csak apróbb hibákat javít ki, a balettra is igaz, hogy a viszonylagos önállósághoz kell némi előképzettség. „Emiatt voltak olyan tanítványaim, akik nem tudták vállalni az online oktatást, például akik az előző tanév második felében, februárban csatlakoztak be, vagy a balett előkészítő kurzus óvodásai” – meséli Kinga.
Persze lehet itt is online órát tartani – és Kinga tartott is annak a négy kislánynak, akik ebben a formában is vállalták a tanulást –, mivel a legkisebbek még főleg utánzással tanulnak és az ő szintjükön a klasszikus alapok – a lábpozíciók, a karvezetések, az ún. port de bras-k – elsajátítása és a francia kifejezések megtanulása mellett nagy hangsúly helyeződik a kreativitást és a koncentrációs képességet fejlesztő játékokra, a személyes jelenlét itt különösen fontos. A kezdők órája után például épp az ovisok következnek, akikkel együtt Kinga is minden gyakorlatot végrehajt: a földön ülve, illetve fekve mutatja a helyes lábtartást, hogyan kell leszorítani a derekat és kifordítani a csípőt, a picik pedig követik.
Ahogy a nagykönyvben meg van írva
Na de hogy is néz ki egy tánc óra online keretek között? Ahhoz, hogy ezt megnézzük, előbb egy kicsit vissza kell lépnünk a hagyományos keretekhez, a táncterembe.
Mivel a Kék Madár Táncműhely amatőr táncképzést nyújt, nem egész napos edzésekről beszélhetünk: az órák délután zajlanak, korcsoporttól függően 45-90 percben, hetente egy-két, esetleg három alkalommal, a játékosság mellett nagy komolysággal. A balett gyakorlatok elsajátításán túl például minden csoportban gimnasztikáznak az izmok erősítése és a test ellazítása érdekében – a 4-6 éves óvodásokkal, illetve az 1-2. osztályosoknak szóló balett előkészítőn is, valamint a nagyobbakkal is. „Náluk ez kifejezetten képességfejlesztésre szolgál, hogy még precízebben tudják végrehajtani a csípő kifordításával végzett gyakorlatokat, illetve hogy biztosabban támaszkodjanak az izmaikra” – magyarázza Kinga.
Velük már a balett gyakorlatokat is szép sorban fel lehet építeni úgy, ahogy a nagykönyvben is meg van írva: a rúdgyakorlatokat, amikor a táncosok egyik kezükkel lazán a balettrúdra támaszkodva végzik a mozdulatokat; a középgyakorlatokat, amikor már kapaszkodási lehetőség nélkül, az egyensúlyra jobban odafigyelve, különböző összeállításokban mutatják be a gyakorlatokat; és az allegrókat, vagyis az ugrások csoportját. Először csak egyszerűbb ugrásokat végeznek itt is, két lábról elrugaszkodva két lábra visszaérkezést, aztán egyre bonyolultabbakat, egy lábról egy lábra érkezőt, majd csúsztatással indulót. Ekkor már koreogràfiàkat, illetve spicc technikát is tanulnak a gyerekek, de szigorúan csak 11 éves kor felett, a lábfej csontjai ugyanis addigra érnek el olyan fejlettségi fokot, hogy ez ne okozzon később deformitást.
10-12 éves kor felett már moderntáncot, kortárs technikákat is tanulnak a gyerekek, hiszen ahogy Kinga is mondja, „nem mindenkiből lesz balerina, a táncművészet viszont nagyon széles spektrumon mozog, erős balett alapokkal pedig könnyen sajátíthatók el más technikák is. Éppen ezért a koreográfiáim sem csak klasszikus balett alapúak.” Ezeket a tanítványok vendégoktatóktól is tanulhatják intenzív workshopokon vagy többszöri alkalommal. „Ez azért is jó, mert ilyenkor nemcsak engem látnak táncolni, hanem friss élmény éri őket és egy másik testen is láthatják azt, amit én akár százszor is elismétlek” – teszi hozzá.
Persze a koreográfiák nem csupán saját szórakoztatásra szólnak. Az iskola tanulói rendszeresen vesznek részt tapasztalatszerzés gyanánt fellépéseken, a nagyobbak pedig versenyeken is. Arra azonban Kinga nagyon odafigyel, hogy ez csak akkor történjen meg, amikor erre a gyerekeknek az igénye is megvan. „Ez általában 5. osztály körül vagy 12 évesen szokott eljönni. Nagyon fontos, hogy ez a pillanat meglegyen, hogy a gyerek lelkileg megérjen rá, ő maga érezze úgy, hogy szeretné megmutatni a tudását, ne pedig a szülő próbálja meg ráerőszakolni a saját be nem teljesedett vágyait” – mondja.
Balett óra Messengeren keresztül
Vágyak ide vagy oda, azokat a karantén alatt eléggé limitálni kellett. Egyrészt nyilván a fellépések elmaradtak, másrészt az órák tartalmát is ahhoz kellett igazítani, amennyit az online forma és a kisszoba engedett.
Ezen a ponton érdemes megjegyezni, hogy Kinga a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma és Művészeti Szakgimnáziumában is tanít, így az online táncoktatás nehézségeit ott is megtapasztalta. „Ott bizony 45 percenként menetrendszerűen be kellett jelentkeznünk a Krétába, írásban le kellett adni az anyagot, illetve Teamsen keresztül élő közvetítéssel is kellett volna órát tartani – már ha ez működött volna. De amikor egy hat tagú család van otthon, a két szülő dolgozik, a négy gyerek pedig online tanul, és egy olyan helyen laktok, ahol csak mobilinternet van és az se mindig jön, ez meglehetősen nehéz feladat. Ráadásul rólam tudni kell, hogy kb. hét éve van telefonom, és bár fent vagyok Facebookon, még mindent tanulnom kellett folyamatosan” – meséli.
Emiatt a gimnáziumi órákat élőben nem mindig tudta megtartani. Ehelyett felvette a balettgyakorlatokat a diákoknak, akik az elküldött videó alapján tudtak gyakorolni. „Mivel március elején, még a karantén előtt összeállítottam nekik az év végi vizsgagyakorlatokat, ez elég jól tudott működni, nekem elég volt csak instruálni. Emellett ők is küldtek felvételt magukról, s mivel ennyi idő után jól ismerem a diákjaim, tudom milyen hibákat vétenek rendszeresen és a felvétel alapján vissza tudtam jelezni, mit kellene kijavítaniuk.”
Délutánonként, a Kék Madár Táncműhely veszprémi és herendi tanítványaival aztán már egy kicsit könnyebb volt, legalábbis a technikai oldalt illetően. „Először Zoomon próbáltam őket kisebb csoportokra osztani, de az meglehetősen nyögvenyelős volt – idézi fel a tavaszt Kinga. – Ezért Messengeren tartottam meg végül a kurzusokat, másfél óra helyett csak egy órában, hét fős csoportokra bontva a csapatot. Én voltam a nyolcadik, és így tudtunk együtt gyakorolni, hiszen új tananyag elsajátítására, vagy koreográfiák gyakorlására ez az időszak nem igen volt alkalmas. Főleg meglévő balett gyakorlatokat, rúd gyakorlatokat, kis helyet igénylő ugrásokat, esetleg egyszerűbb forgásokat gyakoroltunk – ezekre az otthoni körülmények is alkalmasak voltak. Modern és kortárstánc technikákban viszont áttértünk a karbantartásra, mert az általában adott másfél négyzetméteren ennél többet lehetetlen lett volna kivitelezni, a has-, fenék-, combizom gyakorlatokat, az erősítést viszont nagyon jól lehetett végezni.”
Önállóságra nevelt a karantén
Kinga elmondása szerint az elmúlt évek alatt, mióta a Kék Madár Táncműhelyet létrehozta, jó pár helyen megfordultak: tartottak órákat egyetemi előadóban és múzeumban is, ahol a vitrinek tükröződő felületében tudták ellenőrizni a diákok a mozdulatokat. Most egy nagyon jó táncteremben vannak, de azért a karantén alatt megint jutott a kreatív megoldásokból: balettrúddá például rendszerint a szék háttámlája vagy a vasalódeszka vált. „Persze, mások voltak a lehetőségek, mint a táncteremben, de ha valaki komolyan gondolja a balettot és szeretne gyakorolni, megtalálja rá a módot” – mondja Kinga.
Az akarat pedig ebben az esetben kulcsfontosságú, és ezzel összefüggésben a karantén oktatásnak kifejezetten volt pozitív hozadéka is a táncműhely életében, két területen is.
Miközben a tanítványok végzik a gyakorlatokat, Kinga folyamatosan visszajelez, dicsér vagy felhívja a figyelmet egy-egy hibára, és személyesen is odamegy a diákokhoz, hogy kiigazítsa a mozdulatokat. Ez a fajta visszajelzés roppant fontos, hiszen ha egy figura rosszul rögzül, azt utána nagyon nehéz újra helyesen megtanulni, ráadásul könnyen sérüléshez is vezethet egy rossz mozdulat. „Ebből a szempontból volt egy kis jó az online oktatásban, mert míg a teremben egyik gyerektől haladok a másikig és csak egy-egy személyt látok, a képernyőn mindenki előttem volt, így javítani is jobban tudtam” – mondja.
Másrészt tapasztalata szerint a karantén önállóságra is nevelte a gyerekeket. „Amíg a teremben gyakoroltunk, az volt a jellemző, hogy nem igazán vagy csak nagyon sokára jegyezték meg a gyakorlatokon belüli sorrendet a gyerekek. Ehhez képest most nagyon rövid idő alatt az egész balett gyakorlatot megtanulták kívülről, viszonylag pontosan, és amikor május közepén, az edzések engedélyezésével ismét tudtunk személyesen találkozni, már csak technikailag kellett őket javítani. Ez hatalmas öröm volt számomra. Később, a nyári tánctáborban pedig már a koreográfiákkal és a modern technikákkal is elkezdhettek ismerkedni a kisebbek is.”
Minden helyzethez tudni kell alkalmazkodni
Közben lassan az óra végére érünk, Kinga pedig egy irányított improvizációs feladatot ad a diákoknak: képzeljék el, hogy pici virágmagok, amik szárba szökkennek és kihajtanak, miközben a nap és a szél simogatja a leveleiket. A gyerekek szemmel láthatóan roppantul élvezik az előadás technika, az érzések tánc nyelvén való megfogalmazásának feladatát: ide-oda ringatóznak, pörögnek-forognak.
Talán ez az a pillanat, amikor megfogalmazódik bennem, hogy ugyan online is lehet táncórát tartani és annak is lehet hálásnak lenni – és abszolút azok voltak a gyerekek –, és lehet fejlődni is, a teljes élményhez kell ez a személyesség. Ebben az örömben benne van az is, hogy a gyerekek egymás társaságának is örülnek, mert jó a csoportszellem (erre Kinga direkt odafigyel, hogy ne egy versenyistálló hangulata köszönjön vissza az órákon); a szabadság érzete és a lehetőség meglétének öröme – a karantén alatt félretett feladat és maga a tánctanulás lehetőségé is.
Mert ez utóbbi már önmagában hatalmas eredmény. Bár a tanítványok közül van, aki ma már a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnáziumban, illetve a Magyar Táncművészeti Egyetem szakgimnáziumának modern táncművész szakán tanul, Kingának nem feltétlenül az a célja, hogy profi táncművészeket képezzen. „Egyfajta művészi nevelést szeretnék adni, megismertetni őket a tánckultúrával, hozzásegíteni őket a saját testük és személyiségük megismeréséhez, kibontakozásához, ahhoz, hogy határozottabbak legyenek a hétköznapi életben is. Én akkor is nagyon büszke vagyok rájuk, ha nem lesznek táncművészek” – mondja.
És talán nem is mindenki vágyik arra, hogy táncművész legyen, mert tudja, hogy az nagyon kemény pálya és nagyon keveseknek adatik rá esélye – neki éppen elég az, ha hobbiként belekóstolhat ebbe a csodálatos világba. Mert van erre mód és nem szólnak közbe más körülmények.
Megkérdezem végezetül Kingát ennek fejében, aggódik-e amiatt, hogy a növekedő esetszámok miatt esetleg ismét eljön az a pont, hogy digitális oktatásra kell átállni, vagy már megedződött annyira, hogy ne féljen. „Nem azt mondanám, hogy megedződtem – válaszolja. – Egyszerűen olyan világot élünk, amikor mindenhez tudni kell alkalmazkodni és elengedni azt a fixa ideát, hogy mindent előre megtervezhetek az utolsó pontig. Mindig meg kell tudni újulni, ami azért is jó, mert új oldaladról ismerheted meg magad. A tanítás is maga tanulás, ami minden nap új tudással vértez fel. Nem teheti meg az ember, hogy csak a negatívumokat lássa, muszáj a pozitívumokat is megragadni. Persze nagyon nem szeretném, ha megint csak online találkozhatnék a gyerekekkel, de ha így alakulna, akkor is vállalnám az oktatást.
