Szürke októberi hétfő volt, az évszaknak megfelelő felhős időjárással, az ősz a kevésbé színes arcát mutatta aznap. Csendesen telt a nap, talán csak az okozott feltűnést, hogy az átlagosnál több szirénázó autót lehetett hallani, valamint a mentőhelikopter is sűrűbben jelent meg a légtérben.
Akár egy középszerű novella is indulhatna ezekkel a sorokkal, azonban a 2010. október 4-ei hétfőn történt események nem a fikciós történetek közt foglalnak helyet, Magyarország legnagyobb ipari katasztrófája 10 évvel a tragédia után, még ma is élénken él a köztudatban.
A vörösiszap-katasztrófa néven elhíresült esemény kiváltó okai a mai napig nem egyértelműek, csupán tények vannak. A MAL Zrt. Kolontár melletti X. számú zagytározója 12:28 perckor átszakadt, az erősen lúgos vörösiszap pedig 30-35 km/h-ás sebességgel, néhol több száz méter szélességben öntötte el először Kolontárt, majd Devecser nagy részét is, valamint 5 másik környékbeli települést is érintett. Volt olyan városrész, ahol 2 méter magas hullámokban sodorta el a kerteket, házakat, állatokat és ami a legtragikusabb, embereket is. Kolontáron 50, Devecserben 250, Somlóvásárhelyen 39 épületet rongált meg az iszap. A tragédiában összesen 10 ember vesztette életét, köztük egy másfél éves kisgyermek is.
A katasztrófa után indult perben összesen 60 ezer (!) oldalnyi irat gyűlt össze, azonban jogerős ítélet a mai napig nincs, ugyanis első fokon a bíróság felmentette a Zrt. akkori vezetőit, indoklásban pedig az szerepelt, hogy nem a 2010-es eseményekre lehet visszavezetni a katasztrófa igazi okát, hanem a zagytározó 90-es években történt helytelen építéséhez. Az ítélet ellen az ügyészség fellebbezett, jelenleg is másodfokon tárgyalják.
Ezek a tények, most azonban idézzük fel a 10 évvel ezelőtti eseményeket, mi zajlott le Devecser környékén, milyen intézkedéseket hoztak központilag és milyen emberfeletti munkával mentették a menthetőt a tűzoltóság, katonaság, a kórházak dolgozói, valamint az a számos önkéntes, aki részt vett a mérgező anyag eltakarításában.
Október 4.
A katasztrófa után az ajkai tűzoltók 8 perc alatt a helyszínre értek és megkezdték az emberek mentését, Kolontáron 60, Devecserben közel 720 embert. A gátszakadás után már másfél órával felállt az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság irányító törzse, megkezdte működését a Helyi Védelmi Bizottság. Estére Kolontáron 40 fő, Devecserben 31 fő elhelyezését oldották meg a szakemberek. A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal délután 4 órakor megtiltotta a környéken a halászati és vadászati tevékenységet, a hatósági főállatorvos pedig megtiltotta a szennyezett élelmiszer és takarmány forgalomba hozatalát.
Október 5.
Éjszaka is folytak a mentési munkálatok, köztük az egyik legfontosabb, a természetes vizek védelme. Ugyanis a közeli Torna-patakot is elérte a vörösiszap, amely a Marcalba torkollik, a Marcall a Rábába, ami pedig a Mosoni-Dunába, így fennállt a veszélye, hogy a bakonyi katasztrófa az ország legnagyobb folyóját is szennyezni fogja. A szakemberek ezért leszállított kálcium-nitrátot és magnézium-nitrátot juttattak a folyóba.
A helyszínen a sugárzás mértékét is folyamatosan mérték, azonban megállapították, hogy sugárterhelés nem fenyeget.
Október 6.
A kormány kihirdette a veszélyhelyzetet, valamint a belügyminiszter 24 órás őrséget és figyelőszolgálatot rendelt el a gáton. A honvédség a megsemmisült kolontári hidat ideiglenesen újjáépítette.
Október 7.
A helyszínre érkezett Orbán Viktor miniszterelnök is, aki biztosította a károsultakat, hogy nem fogják őket magukra hagyni. (A katasztrófa után a kormány összesen 109 új lakóházat épített a környéken azoknak a családoknak, akiknek otthona odaveszett a katasztrófában, mindezt fél év alatt.)
Devecserben és Kolontáron ideiglenes fürdősátrakat állítottak fel, hogy a védekezésben résztvevők mihamarabb lemoshassák magukról a lúgos szennyeződést. Még aznap lecsapolták a környéken lévő halastavat, hogy megtalálják a katasztrófa során eltűnt két személyt, de ez az akció akkor eredménytelen volt még.
Felépült az új háromkörös gát is, hogy megakadályozza a további szivárgást, valamint egy újabb tározót építettek a kiömlött vörösiszap és törmelék elhelyezésére. Eközben gipsz-szórással próbálták a lúgos kémhatást gyengíteni a környéken.
Október 8.
A gipsz-szórást folytatták légi úton is, valamint a természetes vizek védelmét, ami végül sikeres volt, a Dunában már nem okozott környezeti károkat a vörösiszap. Igaz, a Marcal teljes felső szakaszán így is kiirtotta az élővilágot.
A környéken 80 rendőr és több ezer önkéntes segített a mentési munkálatokban, valamint több száz munkagép is folyamatosan dolgozott.
Négy nappal a tragédia után lehetett először valós kárfelmérést végezni, ez alapján Kolontáron 3 hektárt, Devecserben 7 hektárt öntött el a vörösiszap, 3 embert továbbra is kerestek még, miközben 4 ember elhunyt, többen pedig súlyos állapotban kerültek kórházba, köztük a mentésben résztvevők közül is páran.
Október 9.
Rossz hírek érkeztek a szakértőktől, felmerült, egy újabb iszapömlés veszélye a sérült tározóból. Ennek okán elrendelték Kolontár teljes kitelepítését, ez összesen 715 főt jelentett, őket Ajkán szállásolták el. A hátrahagyott házakra, vagyontárgyakra a rendőrség fokozottan ügyelt 24 órás szolgálatban.
Október 11.
Javában zajlott a Kolontár és a zagytározó közötti 600 m-es védőgát építése, valamint készültségben volt Devecser is egy esetleges újabb iszapömlés miatt, ez végül nem következett be.
Október 12.
Bakondi György tűzoltó vezérőrnagyot a kormány kinevezte katasztrófabiztosnak, valamint kijelölték Devecserben az új lakópark helyét. A tervekkel Makovecz Imre csapatát bízták meg. Ugyanezen a napon elkészült a terelőgát harmadik védvonala is. A egészségügyi ellátás koordinálásában részt vett Müller Cecília is, aki akkor a Fejér Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Szakigazgatási Szerve megbízott megyei tisztifőorvosaként tevékenykedett, ma országos tisztifőorvosként naponta találkozhatunk vele a médiában.
Október 13.
A kitelepített lakosok ellátása továbbra is biztosított volt, a szükséges élelmiszerek mellett egészségügyügyi és pszichológiai ellátásban is részesültek. Az alapgát elkészült, miközben már a házakhoz vezető utakról és udvarokból is elkezdték takarítani a vörösiszapot.
Október 15.
Elkezdődhetett Kolontárra az emberek visszatelepítése, miközben folytatódtak a tisztítási munkálatok Devecserben is. A megsemmisült híd mellett nekiálltak a sérült útszakaszok felújításának is.
Október 17.
Befejeződött a lakosság visszatelepítése Kolontárra, a térségben pedig több ezer közmunkás és önkéntes dolgozott továbbra is a károk elhárításán.
A kárelhárítás munkálatai ezek után még hosszú hónapokig folytatódtak, 2011 májusában például még konvojszerűen jártak a munkagépek a szennyezett talajjal a platójukon.
A kormány 2011. március 31-ig tartotta fent a veszélyhelyzetet Veszprém megyében.
2011 áprilisában a Torna-patak pH-értéke 8,2-8,5 között mozgott, azonban az ivóvíz minőségével nem volt gond, valamint a szállópor is a határérték alatt volt már.
2011 júniusára elkészült a 109 új lakóház, ahová a hontalanná vált családok beköltözhettek.
Az országban soha nem látott jótékonysági akciók zajlottak a károsultak megsegítésére, ebben önkormányzatok, gazdasági társaságok, egyházak, civil szervezetek és magánszemélyek is részt vettek.
Ma, 10 évvel a katasztrófa után kimondható, hogy a természet már regenerálódott, azonban a lelki sérülések továbbra sem gyógyultak be.
A cikkhez felhasznált forrás ezen a linken található, ahol további szakmai leírások vannak a katasztrófáról és a vörösiszap természetéről.
