Valóban félteni kell-e a gyerekeinket a digitális tértől, okosabbak-e nálunk a kütyüjeink, megrázóbb-e ma egy online atrocitás, mintha az offline térben történik és egyáltalán milyen is a cyber világ? Ezeket a kérdéseket feszegette a csalad.hu és a Kapcsoljegyből szervezésében megrendezett A cyber világ csapdái - Online vízió-offline realitás című veszprémi konferenciája, melyen a téma legnevesebb szakértői, többek között Zacher Gábor, Pál Feri atya, Villányi Gergő és dr. Tessényi Judit adtak elő.
A konferencia pénteki megnyitóján Hegedűs Barbara alpolgármester úgy fogalmazott, édesanyaként benne is folyamatosan felmerül a kérdés, vajon hogyan hat a következő generációra a digitális tér és miként befolyásolhatja a gyerekek érzelmi fejlődését, lelkivilágát. „Őket már nem lehet elzárni ettől a digitális világtól, hiszen az életük része. Fontos azonban tisztában lenni vele, hogyan tudjuk segíteni őket, hogy egyszerre használhassák ki a digitális világ lehetőségeit és lássák meg azok veszélyeit. Ehhez folyamatosan edukálni kell a szülőket, a pedagógusokat, a szakembereket, hiszen még nem születtünk bele ebbe a világba.”
Dr. Szuromi-Kovács Ágnes, a Családbarát Ország Nonprofit Kft. ügyvezető videó üzenetében felhívta rá a figyelmet, hogy milyen nehezen is találni egyelőre szakszerű segítséget, ha például valaki online zaklatás áldozatává válik. Éppen ezért tartották fontosnak, hogy az oktatásra is nagy hangsúlyt fektessenek.
Mohay Gergely Ifjúságügyi Főosztályvezető megnyitó beszédében személyes példákon keresztül mutatott rá, mennyire megváltozott az a világ, amelyben ma boldogulni kell és milyen nagy generácis különbségekkel szembesülünk. Míg nagyapja például 15 évesen a II. világháborút próbálta meg túlélni, ő a Harry Pottert olvasta és első okostelefonjával ismerkedett, a mai tizenévesek már folyamatosan a telefonjukon lógnak, a Youtube-on pedig már a kétévesek is el tudják indítani kedvenc meséjüket.
Közben viszont számos veszély leselkedik ránk a digitális világban, és számos csapdába eshetünk. Ott van kapásból a függőség, ami megnyilvánulhat az internetes játékok iránti függésben, közösségi média vagy éppen like függőségben is.
„Nagyon sok fiatal pozitív visszajelzésre vágyik, mert sajnos sokukat elkényeztették a szüleik, így nem tanulták meg, hogy saját erőfeszítésből érjenek el sikereket és abból táplálkozzon az örömük. Belső megerősítés híján tehát külső megerősítésre van szükség.” A szakember Neményi Zsófia pszichológus szavait idézte, aki szerint a fiataloknak különösen nagy igényük van arra, hogy kapcsolódjanak egymáshoz, sokan közülük mégis ijesztően magára hagyottak és sóvárognak a figyelemre. Ez hatványozottan megjelenik a közösségi oldalakon, és ezeket a feszültségeket fel tudja oldani a virtuális világ, mert általa kivonhatják magukat a valóságból, miközben mégis valami valóságos történik velük.
De ha már csapdákról van szó, meg kell említeni a cyberbullying-ot, a kiközösítést, a negatív kommenteket, amelyek sokkal láthatóbbak hosszabb távon, így nagyobb fájdalmat tudnak okozni. Emellett csapdát jelentenek a szexuális jellegű visszaélések, az idegenek általi behálózás, az adathalászat, a bankszámla meghekkelése, a fiatalok esetében a felnőttes viselkedésminták elodázása, a FOMO, azaz az a félelem, hogy valamiből kimaradunk, és a depresszió is. Utóbbi esetében például bebizonyosodott, hogy aki több időt tölt a gép előtt, nagyobb eséllyel lesz depressziós.
Mohay ugyanakkor felhívta rá a figyelmet, hogy természetesen nemcsak csapdákat rejt a digitális tér, de lehetőségeket is, hiszen sokkal gyorsabban érünk el így információkat és könnyebben kapcsolódunk idegen kultúrákhoz.
„Azt gondolom, a történelemben nem ez az első jelenség, ami hatással van a társadalomra. A romantikus korban például, amikor egyre több fiatal kezdett el regényeket falni, és megjelent Az ifjú Werther szenvedései című kisregény, tömegesen követtel el öngyilkosságot a fiatalok. Ez ugyanakkor nem azt jelenti, hogy egy rossz mű, egyszerűen nem mindenki tudta jól kódolni a regényt, sokaknak azonban hasznos volt ez az irodalmi mű, mert magukra ismertek benne és így fel tudták dolgozni a saját traumáikat. De említhetném akár a tévé megjelenését, a rock zenét, amelyek mind-mind kihívást jelentettek a társadalomnak. Mégis, viszonylag egészséges generáció lettünk. Ehhez persze szükség volt őszinte, szeretetteljes családi körre, ahol a kihívásokat bölcsen tudták kezelni és esetleg kellő szigort alkalmazni.
Ma is erre van szükség. Nem az internetet kell démonizálni, hanem a tudatosságot kell növelni a fiatalokban és a szülőkben is, és szerencsére örvendetes aktivizmust tapasztalni ezen a téren. Sikerre tehát egyértelműen az aktív szülői szerepfelfogás, a gyermekkel való folyamatos és őszinte kommunikáció, illetve a bizalommal teli felvilágosító akció vezethet.”
