Nincs olyan szegmense a gazdasági életnek, ahol ne kerülne sor elbocsátásra. Külön tanulmányt érdemelne megvizsgálni, mi az elbocsátás sorrendje (idősebb, magasabban kvalifikált stb.).
Az idősb generáció tagjai jól emlékeznek, hogy az „átkosban” (de előtte is!) azokat rúgták ki, akik többnyire meg is érdemelték: sorozatosan késtek (vagy lógtak) a munkahelyükről, ittak, kárt okoztak stb. (Persze voltak kivételek is szép számmal.)
Mára megfordult a helyzet: a léhűtőt hál’istennek fel sem veszik, ám a becsületes, megszakadásáig gürcölő dolgozó pár nap leforgása alatt az utcára kerülhet.
Ami pedig igazán nehezen érthető: helyébe alacsonyabb képesítésű, gyengébb kvalitású munkaerő kerül. El ne feledjük: kevesebb bérért!
Így győz a gyengébb, aki minden szempontból jobban megfelel: nem gondolkodik sokat, jól felfogott érdekében hallgat, kiváló tucatpolgárrá fonnyad s olcsó. Ideális birkája lesz azoknak, igen, azoknak, akikre most együtt gondolunk a Kedves Olvasóval…
Zatkalik
