Ne lepődjön meg senki, ha Veszprémben is találkozik elhagyott kötetekkel. Városunkban is sokan csatlakoztak már a kezdeményezéshez. Ha kinyitjuk a fedelet, a következő rövid kis üzenetet olvashatjuk az első lapon:
„Szia!
Ezt a könyvet szándékosan veszítettem el. Ha megtaláltad, olvasd el, majd
veszítsd el Te is! Tedd le a parkban egy padon, buszon vagy vonaton, orvosi
váróban, vagy a hivatali folyosó ablakpárkányán, az oviban, a suliban, kedvenc
kocsmád pultján, vagy a legközelebbi telefonfülkében – bárhol, ahol sokszor
megfordulsz, ahol sok ember jár, és ahol megtalálhatják. Ha kedved van,
kapcsolódj be Te is a játékunkba úgy, hogy megválsz egy kedves könyvedtől.
Helyezd el benne ezt a szöveget – a könyvtárban szívesen adunk ilyen lapot
hozzá, de a blogunkról is letöltheted – és hagyd el valahol. Esetleg beszélj rá
másokat is ugyanerre. Ha olyan könyvet találnál, melyet nincs kedved elolvasni,
nem muszáj, de kérünk, a játékot akkor se szakítsd meg: veszítsd el máshol!
Az elhagyott könyvek sorsát szeretnénk követni is. Könyvtárunk blogján – http://blog.justhvk.hu/ – találsz egy
fórumot, ott jelezheted, hogy melyik könyvet hol és mikor találtad meg, illetve
azt is, hogy mikor és hol hagytad el újra. Ugyanitt leírhatod véleményedet a
játékról és a megtalált könyvről is.
Jó olvasást, kellemes szórakozást kíván
………………………………………
aki elveszítette a könyvet,
valamint az orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtár könyvtárosai
Nem most találkoztam a játékkal, de eddig mindig csak halogattam. Azt hiszem most értettem meg a jelentőségét. A napokban, a költözködés utáni nagy könyvpakolásban a kezembe akadt egy régi nagy kedvencem. Alessandro Baricco: Novecento. Nem egy testes könyv, mégis egyike azoknak, amik a legtöbbet adták. Itt nem mesélem el a történetét, hogy te is elolvasd, ha véletlenül megtalálod valahol. De azt el kell mondanom, hogy már akkor is napokig lekötötte minden gondolatomat, amikor először olvastam. Sok barátomnak feltettem azóta a kérdést: Szerinted el kell hagynunk a hajót, hogy láthassuk a tengert?
Azóta is ezen gondolkozom, most is … vajon adott helyzetekben átlátjuk e az egészet, az értékét, avagy belülről minden olyan egyszerűnek, magától értetődőnek tűnik, s csak ha elhagytuk, ha kívülről szemléljük már több lépés távolságból, csak akkor értjük meg igazán?
Zseniális a könyv, ezt bizton mondhatom. Írója, Alessandro Baricco generációjának
legsikeresebb olasz írója, mégis döbbenetes, hogy mennyire kevesen ismerik
nálunk, Magyarországon. A Novecentot mégis azt mondom, mindenkinek olvasnia
kellene. Ez a csodálatos belső monológ, Novecento dilemmája más-más szituációkban,
de szerintem bennem, bennetek, bennünk is lejátszódott talán ezerszer is már.
Kicsit sajnálom elveszíteni. Őszinte leszek: nem kicsit, de nem leszek önző,
úgy is csak a könyv testi valójáról mondok le. Döntöttem, holnap elveszítem.
Te, aki megtalálod, kérlek, tartsd olyan becsben, mint én tettem, és tanuld meg
belőle azt, amit én megtanultam. Ez ennek a játéknak a lényege!