A Hemóban több száz vendég előtt, Navracsics Tibor újságírói szerepkörbe bújva, kötetlen beszélgetésben kérdezte a többszörös európai-világ és olimpiai bajnok ökölvívót gyermekkori élményeiről, lehetőségeiről és a sport iránti szeretetének kialakulásáról.
- A kőbányai Pongrácz-telepen nőttem fel, vagány, és érdeklődő srác voltam - kezdte életének történetét a sportoló. - Rengeteget olvastam, szavalóversenyeken vettem részt, sőt 14 évesen még a színészet is megfordult a fejemben, mert gyenge fizikumú gyereknek számítottam és a korlátozottnak éreztem a lehetőségeim.
Navracsics kérdésére elmondta, ovis emlékei nem nagyon vannak, csak egy fénykép ahol édesanyja lánynak öltöztette fel egy farsangi mulatságra (nevetés a közönség soraiból).
- Az ökölvívás a szegények sportja – erősítette meg Kokó a képviselő felvetését. – Egyik barátomat kísértem el egyszer és ott ragadtam edzésen. Amikor beléptem a terembe, azonnal megfogott a légkör. Láttam a fiatalokat csillogó szemmel küzdeni és közéjük kívánkoztam. Megtanultam mi a fegyelem, a tekintélytisztelet, a küzdeni tudás, a fájdalom elviselése. Nem volt könnyű, meg kellett küzdenem a sikerért – mesélte Kokó, aki már 16 évesen megnyerte az Adler-kupát. Tizennyolc 18 éves volt, amikor Szántó Imre kezei közé kerül, aki kiváló ökölvívót faragott belőle: 21 évesen világbajnok, Európa bajnok, és 1996-ban pályája csúcsára ért, olimpiai bajnok lett. Itthon nem talált ellenfélre, külföldön is csak összesen kilenc vereséget szenvedett, a 300 mérkőzés közül.
Dr. Navracsics Tibor és Kovács Kokó István
- Az akarat azonban nem elegendő, kell hozzá a motiváció, a támogató szakmai háttér és az elszántság. Akinek mindene megvan nincs miért, vagy csak nagyon kevés dologért kell megküzdeni. A nincstelen ember máshogy áll a világhoz – vallja Kokó.
Navracsics Tibor a sportfinanszírozás témáját is felvetette, az elmúlt évek kormányzati politikájának tükrében. Kokó szerint tarthatatlan állapotok uralkodnak, véleménye szerint a sportban nem történt rendszerváltás.
- A jelenlegi nemzetközi vezetők kezében van a sportág jövője, és ismerve a vezetők kvalitásait, nem túl sok jót ígér. Az elmúlt 20 esztendőben egyetlen olyan pozitív intézkedést sem hoztak, akár a szabályokat, akár a sportág eladhatóságának tekintetében, nem a feladatra alkalmas személyek irányítják a sportágat – mondta.
- Az elitbe soha nem tartozott a magyar ökölvívás, csak mindig volt egy-két kiemelkedő képességű bunyósunk, tehát nem a globális magyar bunyó volt világszínvonalú, hanem minden évtizedben egy-két kiemelkedő képességű versenyző tartozott az elitbe. Radikális, gyors változásra és újjáépítésre van szükség. Rávilágított arra a mindennapi aktív sport és testnevelés oktatás hiányosságára, majd felidézte az időszakot, amikor még a vállaltok a munkásoknak kínáltak sportolási lehetőségeket, amit sokan ki is használtak.
Lakossági kérdésre elmondta, közel 10 éve nem álmodott az ökölvívásról, ami nem meglepő, hiszen amúgy sem emlékszik álmaira.
- Ha tehetem, ébren képzelem el távlati terveimet, vágyaimat, kívánságaimat – mondta, és hozzáfűzte, a sport mai napig meghatározza életét, mindennapjait. A MÖSZ tiszteletbeli elnöke, a MOB elnökségi tag, a WBO alelnöke, valamint a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet Jószolgálati nagykövete, és amennyiben a nemzet érdekét szolgálná, vállalná a sportminiszteri posztot is.
