A pontosság kedvéért már az elején érdemes tisztázni: valójában nem egy csillagról beszélünk, hanem két bolygó – a Jupiter és a Szaturnusz – együttállásáról. A Naprendszer két gázóriása a Földről nézve olyan közel került egymáshoz, hogy fényük szinte összeolvadt egyetlen, rendkívül fényes ponttá. Az esemény igazi pikantériáját az adja, hogy az együttállásra mindössze néhány nappal karácsony előtt került sor, ráadásul a bolygópáros a nyugati égbolton volt látható (mármint a tiszta égbolttal megáldott helyekről), pontosan abban az irányban, ahol a kelet felől érkező bölcsek láthatták több mint kétezer évvel ezelőtt.
Már kis nagyításnál is látszanak a Jupiter holdjai (Foto: @valeriano_antonini / Instagram)
A két bolygó együttállása emberi léptékkel mérve igen ritka. A Jupiter közel 12 év alatt kerüli meg a Napot, a Szaturnusznak pedig ennél is több idő, 29 és fél év kell ehhez. Az égitestek Földről észlelt sebességkülönbsége miatt nagyjából húszévente kerülnek közel egymáshoz, legutóbb 2000-ben, de akkor annyira közel jártak a Naphoz, hogy rendkívül nehéz volt észlelni őket, nem nyújtottak emlékezetes látványt. Legközelebb 2040 októberében randevúznak majd Naprendszerünk nagyjai, akkor azonban jól láthatóan elkülönülnek majd egymástól.
Szabad szemmel ennyire közelinek látszott a két bolygó (Foto: @maurer8photography / Instagram)
A betlehemi csillagnak nevezett szoros együttállásra 2080. március 15. hajnaláig kell várnunk. Ha valamelyik olvasónk még itt lesz, hogy megnézze, azt ajánlom, ne hagyja ki, ezután ugyanis legközelebb 2417-ben adódik ilyen lehetőség. A betlehemi csillag nagyjából négyszáz évente tűnik fel az égen, legutóbb 1623-ban, akkor azonban a Földről nézve annyira közel volt a Naphoz, hogy csak az találta meg, aki kifejezetten tudta, mit és hol keressen – ebben az időben pedig nem sok ilyen ember akadt, noha Galileo Galilei és Johannes Kepler például épp élt és virult.
Ritkán kerül a távcsőben egy látómezőbe a két bolygó (Foto: @thevastreaches / Instagram)
Keplerről pedig tudhatjuk, hogy kifejezetten érdekelte a probléma. Munkásságának nagy részében a bolygók mozgásával, pályájuk leírásával foglalkozott – ő volt az, aki először felvetette, hogy a betlehemi csillag nem üstökös (vagy ad absurdum egyszerűen csak kitalált, színes irodalmi elem) volt, hanem a két gázóriás égi szoros találkozója. Számításai szerint időszámításunk előtt 7-ben hármas együttállás következett be, vagyis néhány hónap leforgása alatt a Jupiter és a Szaturnusz háromszor is nagyon közel került egymáshoz, irányt mutatva ezzel a napkeleti bölcseknek. Külön érdekesség, hogy az együttállás a Halak csillagképben történt, a keresztény kultúrában pedig a hal Jézus egyik szimbóluma – ez is erősítheti Kepler elméletét.
Noha a betlehemi csillag 2020-as felbukkanását Veszprémben eltakarták a felhők, a világ más tájain készült fotók révén valamelyest mi is részesülhetünk az élményből.
