Hát, Luise Maske nem vigyázott, és mikor királybámulóban férjurával járták a várost, bizony csak lecsúszott az a bugyogó, mert kikötődött a pertli. Ez a félig öntudatlan gesztus viszont felhívás keringőre, a házaspár eddig kiadó szobái tüstént gazdára találnak. Mandelstam borbély és Frank Scarran, a gazdag ficsúr veszik ki őket, s ezzel elindul az eszmék folyamatos összecsapása és az érzelmek-érzékek körhintája, mely meg sem áll az előadás végéig. Luise Maske (alakítója Dobra Mária) csak szerelemre, figyelemre és szexre vágyik, melyet férjura, Theobald (Szalma Tamás) nem ad meg neki, mert minden tekintetben fösvény. A vénlány szomszédasszony, Gertrud Deuter (Terescsik Eszter), csak még inkább gerjeszti a fiatal nő vágyait, házasságtörésre biztatja, mely végül mégsem történik meg, mert Scarran (Gere Dénes) – megismervén – méltatlanná válik az érdeklődésre, romantikus érzéseket táplálni iránta lehetetlen.
Nincsenek emberi kapcsolatok, a házasság üres álca, a férj durva és érzéketlen fiatal feleségével szemben, még az sem érdekelné, ha megcsalná, csak ne tudjon róla. Scarran csak szavakban csábító és hősies, egyébként ugyanolyan gyáva, mint többi hímtársa. Mandelstam borbély (Kőrösi Csaba) pedig bár eszméi rokonszenvesek lehetnének, mégis megalkuszik, mert kispénzű, kispolgár, kisnyuszi alak ő is. A férfiak világa ez, nőnek benne helye nincsen, maximum a fajfenntartás érdekében tesznek úgy az urak, mintha tekintettel lennének az asszonyokra is. Senki nem fogja megváltani innen Luise-ét, még Deuter kisasszony is elárulja, mikor egy túlfűtött pillanatban szeretkezik Theobalddal.
Terescsik Eszter és Szalma Tamás
Sternheim 1910-ben vagy 11-ben írta Die Hose című drámáját, mely egyaránt kifigurázza Nietzsche felsőbbrendű ember elméletét, leleplezi a zsidóellenesség csíráit jó 20 évvel a nácizmus kezdete előtt, kap a német Wagner kultusz is egy kisebb pofont, de legfőképp az általában vett kispolgárt teszi ábrázolása tárgyává. Ez a militáns, haszonleső, buta féreg semmilyen értékkel nem bír, darabbeli megtestesítője Theobald Maske, Szalma Tamás kitűnő előadásában. A lefestett életkép megelőlegezi a fasizmus világát, a német lélek elkerülhetetlen végzetét, kifordulását önmagából; nem véletlenül tiltotta be később a Náci Párt az író színdarabjait.
Dobra Mária
A díszlet ízléses, dekoratív, a szürke-fekete fotográfia világát idéző miliőt kellően ellenpontozza a mustárszín, a darab mondanivalóját hangsúlyozzák a hátul fenyegetően magasodó katonák. Luise lelki finomságát, ártatlanságát jól kifejezik szemet gyönyörködtető, pasztell ruhái. Az előadás játékstílusa néha átcsap burleszkbe, nagy eséseket, műpofonokat, kicsavart pózokat látunk, ezzel az akkori és mostani világ groteszkségét, furcsaságát támasztja alá, kicsit elemelve azt a veszprémi színpadon egyébként megszokott realista színjátszástól.
Jelenetkép
Szalma Tamás és Kőrösi Csaba sokrétű alakítása kiemelkedik az előadásból, Gere Dénes Ákos felnőni látszik szerepéhez. Terescsik Eszter nagyon jó például a kibontott hajú, vágyakozó jelenetben, Dobra Mária pedig érzéssel játssza a szeretetre éhes, butuska naivát, helyenként még nem kialakult azonban, hogy mit is akar személyiségéből megmutatni, reméljük, ez a folyamatos játék során helyre fog rázódni.
Kőrösi Csaba, Gere Dénes Ákos és Szalma Tamás
Valló Péter rendezésében minden gesztus és szög a helyén van. Hiába hisszük azt, hogy egy régmúlt korszakon, embertípuson nevetünk, mert valójában magunkon röhögünk olyan jót. Mert még mindig gyilkos világ, ahol élünk. A kényelmesség talán bűn? Igen, az. Nem tenni, nem hinni, nem lelkesedni, nem nyitni minden ember elleni bűn. Jusson eszünkbe ez, mikor leheveredünk kényelmes fotelunkba és kikapcsolódunk valamiből, amibe soha be sem kapcsolódtunk, mert gyávák és önzők vagyunk. Bár félünk tükörbe nézni, mindannyiunkban lakik egy kispolgár.
