Első gépe egy Kodak Duo volt, amit édesapja nyert egy fotópályázaton a negyvenes években. Ezzel a géppel egy kockára két képet lehetett készíteni - emlékezik nosztalgiával az első fotós tapasztalataira a 83 éves Láng Tibor fotóművész, aki hosszú pályafutása alatt sok mindennel foglakozott, de a fotózás végigkísérte az életét.
- Fénykép bármelyik kép lehet, de maga a nagybetűs kép már nem. Attól, hogy egy ember leüti a zongorabillentyűt, még nem lesz zongoraművész. A családi fotók? Hát azok fényképek – szögezi le a művész -, ám ahhoz, hogy egy felvételből „kép” legyen, tudatos szerkesztés szükséges. Az ősz színeiben pompázó falevélről készített szűk fotó többet mondhat az évszakról, mint például egy nagy látószöggel készített erdei kép – magyarázza a fotóművészet lényegét. Közben megtudjuk, hogy Székesfehérváron született, és a középiskolai fotószakkörben igyekezett elsajátítani a fotózás fortélyait. Büszke volt arra, hogy az egyik képe kikerült a falra. A háború és a három évig tartó hadifogsága alatt nem fotózott.
- A ruszkiktól sikerült beszereznem egy Fed-2 fényképezőgépet. Ez már nagy előrelépésnek számított. Amikor 1950-ben Veszprémbe kerültem, leginkább a gyermekek élete érdekelt. Nem hagyományos módon és beállításokban kaptam őket lencsevégre, mindig valami különlegességet vittem a felvételekbe, ezáltal próbáltam egyedivé tenni azokat. Laborom sem volt, de a képeimre mégis felfigyeltek. Meghívást kaptam egy fotósok által alapított klubba, így lettem a Bakony Fotóklub alapító tagja.
- Fotós életem következő nagy lépése a digitális gép volt. Akkor vásároltam, amikor négy évvel ezelőtt Egyiptomba utaztam, és figyelmeztettek, hogy a régi gépem bizonyosan nem tűri majd a kánikulát.
Láng Tibornak a fotózáson kívül voltak polgári foglalkozásai, ahogy mondta, az 50-es években nem elhatározásból váltott az ember szakmát, hanem kényszerből. Foglalkozott mezőgazdasággal, útépítéssel, aztán a takarékpénztárhoz került, s végigjárta a szakmai utat a számfejtőtől, az előadón és osztályvezetőn keresztül az igazgatóhelyettesi posztig. Alkotásai több mint kétszáz nemzetközi és hazai pályázaton, és több mint száz önálló kiállításon szerepeltek.
- Ma már olyan fölösleges funkciókkal látják el a gépeket, amelyek szükségtelenek egy képzett fotós számára - vélekedik Tibor bá’. - Így például már magán a fényképezőgépen is lehet korrektúrát végezni. Ezzel a funkcióval azonban csak az amatőröket tudják megfogni. Amikor azt kérdezik tőlem, hogy milyen gépet vásároljanak, csak azt tudom mondani, hogy ez attól függ, mire akarja használni. Az a kérdés, hogy az illető mennyire felkészült, mert a fotográfiához szem kell. Szakavatott kéz egy olcsóbb géppel is tud művészi fotót készíteni, de a professzionális felszerelés tudását is jobban ki tudja használni. A számítógépes korrektúra pedig ugyanúgy működik, mint régen a labor, ahol az előhívás után tudtuk a képet módosítani, retusálni. A mai képfeldolgozó programokkal ugyanez a helyzet: korrigálni tudom vele azt, ami a felvételnél nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, vagy esetleg a későbbiekben már mást szeretnék belőle megmutatni. Előfordult az is, hogy egy adott felvételből két teljesen különböző végeredményt produkáltam, így született az eredetiből két új, önálló kompozíció. Nyolcvan évesen tanultam meg a számítógépen utómunkázni, mert nagyon sok lehetőséget láttam benne.
- Nemrégiben betörtek hozzám. A negatívokat tartalmazó dobozokat kiborították, az egész lakást és a negatívokat is megszórták pirospaprikával. Valószínű, hogy csak pénzt kerestek, s a kutyák miatt használtak paprikát, de rengeteg kárt okoztak. Tragikusan érintett az ügy. Most mentem, ami menthető, megkísérlem a megmaradt anyagot digitalizálni. Sajnos némelyik felvétel így már teljesen mást mutat, mint az eredeti. Arról nem is beszélve, hogy a helyreállítási munkára rengeteg időm és energiám megy rá, ezáltal kevesebb marad a fotózásra.
Láng Tibor fotóművész Évgyűrűk című retrospektív kiállítása február végéig tekinthető meg a veszprémi Eötvös Károly Megyei Könyvtárban.
