Amint beköszöntött a február, az emberek máris a közelgő tavasz iránt ácsingóztak: másodikán, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján a medvék viselkedéséből igyekeztek az időjárásra következtetni. Napos időben a medve “megijed az árnyékától” és visszabújik a barlangjába, mert hosszú lesz még a tél, felhős időben azonban már tudja, hogy nem kell sokat várnia. Az idén a veszprémi állatkert lakóit hideg, szürke idő fogadta, amikor gondozóik gyümölcstortával kicsalogatták őket, ez pedig korai tavaszt jelent.
A Dorottya-napi időjárás szintén fordítottan arányos a tavasz érkezésével: ha február 6-án fagy, a tél hamarosan alább hagy, míg ha enyhe az idő, akkor még korai eltenni a télikabátot. Egyes megfigyelések szerint tíz nappal később, Julianna napján éppen ellentétes lesz az időjárás (már ami a fagyot illeti), mint hatodikán volt. Ez Veszprémben nagyjából be is vált: míg Dorottya-napon még éjszaka sem fagyott, február 16-án épp csak a legmelegebb órákban emelkedett fagypont fölé a hőmérséklet.
Február 24. Mátyás napja, aki a népi megfigyelés szerint megtöri a jeget – ha viszont enyhe az idő, akkor újabb lehűlést hoz. Úgy tűnik, idén elmarad ez a fordulópont az időjárásban: bár szombaton hidegfront és lehűlés érkezett, kemény fagytól belátható időn belül nem kell tartanunk.
