Március elejéig az MSZP több mint 67 milliót költött a köztéri jelenlétre, a Fidesz 55 milliót szórólapokra, a Jobbik 20 milliót egyenruhára és promóciós tárgyakra, derül ki a Transparency International Magyarország (TI), a Freedom House Europe (FH) és az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet (EKI) közös vizsgálatából.
A Képmutatás.hu oldalon mindenki láthatja, hogy az összesített adatok szerint a két nagy párt, az MSZP és a Fidesz összesen 260 milliót költött eddig. Piaci számítás szerint az MSZP közel 160 millió forintot fordított kampányra, a hivatalosan a kampány előtt álló Fidesz pedig 100 millió felett jár a kampányköltésekben.
A pártok kiadásait külön-külön, tételesen is megismerhetjük a Képmutatás.hu oldalon a különböző kampányelemek szerint. Látható például, hogy az MDF hajdúszoboszlói sajtótájékoztatója harmincezer forintba, az LMP weboldala pedig 1,6 millióba került.
Molnár Bálint a Freedom House Europe igazgatója azt mondta, a kampányköltések felmérése több forrásból, és egyetemista önkéntesek segítségével történik. „Részben olyan nyíltan elérhető adatbázisokból dolgozunk, amelyekből a pártok fizetett hirdetéseinek mennyiségére lehet következtetni. Igyekszünk számos más olyan kampányelemet is beárazni, amelyekkel kapcsolatban nem sok információ áll rendelkezésre. Ilyenek például a különböző méretű rendezvények, a több ezer, akár több tízezer embert megmozgató nagygyűlésektől a néhány tucat embert vonzó lakossági fórumokig, a nyomtatott kampányanyagok, a telefonos és sms-es választói megkeresések, a kampány során nagy gyakorisággal készülő belső használatú közvélemény kutatások, és számos más olyan kiadás, amelyek nélkül ma már modern kampány nem képzelhető el, és amelyek költségeiről a pártok jelentéseikben mélyen hallgatnak.”
Egy 1997 óta érvényben lévő szabályozás szerint a pártok jelöltenként egymillió forintot költhetnek a kampányban. Ez az összeg a kampányolásra egyáltalán nem elég, ezért a pártok rendszerint más, ellenőrizhetetlen forrásokból pótolják ki azt, amit aztán plakátra, az önkéntesek kabátjára, tévéhirdetésre és sms-kampányra fordítanak. Ahogy ezt az elmúlt években szakmai szervezetek, sőt, maguk a pártok is többször megfogalmazták, a jelenlegi törvényi keretek alkalmatlanok a választási kampányok tisztaságának és átláthatóságának garantálására. Nyílt titok, hogy a pártok kampánykiadásai az engedélyezett 386 millió forintos költési plafont többszörösen túllépik, és hogy az általuk az Állami Számvevőszékhez leadott pénzügyi jelentések szinte semmiben nem tükrözik a valóságot.
Két párt jelent kivételt, amely már most igyekszik nyilvánossá tenni a költéseit: az LMP nyílt kampányszámlát vezet, és az MDF is megjelenteti a weboldalán azokat a költségeket, amelyek a kampányukkal kapcsolatosak.
Majtényi László, az Eötvös László Közpolitikai Intézet vezetője egyenesen korrupcióellenes szabadságharcként méltatta a kezdeményezést. „Sokat beszéltünk a kampányfinanszírozást illető korrupcióról, de nem voltak adataink. Ezért úgy döntöttünk, osztunk, szorzunk és az eredményeket nyilvánosságra hozzuk” – fogalmazott, majd hozzátette: nem szabad azon szörnyülködni, hogy milyen rettenetesen sokat költenek a pártok, és mennyivel többet a törvényben előírt összegnél. „A jelöltenként előírt egymillió forintból nem lehet kampányolni. Nem az a baj, hogy sokat költenek a pártok, hanem hogy illegális forrásból teszik. A megoldási kulcs pedig a kezükben van, mert maguk fogadhatnának el egy új kampányfinanszírozási törvényt.”
Molnár Bálint is felhívta a figyelmet arra, hogy a politika nem olcsó. A Freedom House Europe igazgatója veszélyesnek tartja azt, hogy az 1997-es szabályozás rákényszeríti a pártokat arra, hogy azt mondják, olcsón, jelöltenként egymillióból kampányolnak. „ Egy demokráciában szükség van pártokra, és az pénzbe kerül, hogy a pártok kommunikálni tudjanak. A fontos, hogy beleláthassunk pontosan, ez mibe kerül, és eldönthessük ez alapján, hogy akarunk-e drágább vagy olcsóbb politikát”.
A pártok kampánykiadásainak dokumentálásával a három kezdeményező szervezet elsősorban azt szeretné demonstrálni, hogy elengedhetetlen a párt- és kampányfinanszírozás törvényi szabályozásának átfogó reformja. Tavaly novemberben megbukott az a törvényjavaslat, amivel a három szervezet bepróbálkozott a pártoknál. A tervezet szerint ötmilliót kapna minden jelölt, nyilvános kampányszámlákat vezetnének a pártok és az Állami Számvevőszék befolyása nagyobb lenne.
A meghiúsult tervezet helyett a pártok külön-külön is adtak be a kampánypénzekre vonatkozó törvénytervezetet, de ezek közül egyiket sem fogadta el a parlament. Talán majd a kampány után, az új parlamenti ciklusban.
