Az iskola virágözönbe borult folyosóinak bejárása, igazgatói és diák búcsúztatók, az iskolazászló jelképes átadása, Gaudeaumus igitur. Idén megint csendesek maradtak a folyosók, a végzős diákok csak virtuálisan köszönhettek el egymástól és az alma matertől.
A ballagás legmeghatóbb pillanatai maradtak el, amikor az érettségizők sorban elhaladnak a tanárok előtt, odaintegetnek nekik, rájuk mosolyognak, ők pedig vissza. Bár ez ebben a formában nem volt lehetséges, a Lovassy Gimnázium mégis talált rá módot, hogy elbúcsúzzon a ballagóktól: Youtube videóban villant fel egy-egy végzős arc. „A szemkontaktust így kicsit kevésbé volt könnyű felvenni, de ha a fejünket elég gyorsan a jó irányba fordítottuk, az illúzió tovább megmaradhatott” – fogalmazta meg gondolatait Schultz Zoltán igazgató.
Az idei végzősök talán még nehezebb helyzetben vannak, mint egy évvel ezelőtt az elődeik: nekik legalább jutott egy normális fél év, még megélhették a szalagavató szépségét, az iskolai rendezvények, az együtt töltök percek örömét. A mostani tanévet hamarabb kettészelte a vírus, s csak most látjuk, milyen jó is, hogy a Lovassyban ideális esetben öt évet töltenek el a diákok, így majdnem megvolt teljességében az a négy év, ami más iskolásoknak szokott járni.
Ezek az évek pedig az utóbbi időszak nehézségei ellenére is sok szépet rejtettek. Az igazgató felidézte, amikor korábban arra kértek a végzősöket, mondják el, mit üzennének iskolájukról a felvételizőknek, már-már gyanúsan szép gondolatok születtek. Egy diák például úgy fogalmazott: „A legfontosabb nem is az átfogó, univerzális tudás, amit rátok ruház, hanem a tanárok és a diákok közösségének, az iskolai légkörnek egy olyan pozitív, személyiségformáló hatása, aminek később óriási hasznát veszitek.”
Nos, ha ezt csak részben sikerült elérni, már nem volt hiábavaló az elmúlt öt év – vélekedett az igazgató.
De most itt az ideje új lehetőségeknek utánanézni, a köznevelésből való kiszabadulásnak, az először csak lehetőséget, majd felelősséget is mutató szabadságnak.
Kicsit ahhoz hasonló lesz az élmény, mint az érzés, amit az óceánra érkező hajósok élnek meg.
Amikor Európa partjai végleg eltűntek a láthatáron, bárhova néztem, csak azt a vonalzóval húzott csíkot, a kék mennyezetként kifeszülő ég és az óceán találkozásának sávját láttam. Olyan szabadságot ajándékozott mindez, úgy tört fel a lelkünkből az öröm, mint egy átszakadni készülő gátból a hatalmas víztömeg, és a leírhatatlan boldogság hullámai végigsöpörtek a fedélzeten. Nincsen a világon bizsergetőbb és csodálatosabb érzés ennél. Belátni a világot, tudni, hogy a természet hatalma, az űr végtelen sötétsége, az óceán kimeríthetetlen mélysége legszelídebb arcát mutatva veled barátkozik és megválaszt királyának, mert egyedül te vagy ott, és ahol vagy, az számodra mindig a világ közepe” – idézte Schultz.
Az alsóbb évfolyamok nevében Balogh Olivér 11.b osztályos diák köszönt el a végzősöktől. „Bizonyára hiányozni fognak az elmúlt öt év emlékei, mint a folyamatos sorban állás vagy az éjszakai röplabda bajnokság. Ezekről már csak hírből fogtok hallani, hiszen fizikai valótokban nem lesztek az iskola diákjai, szellemileg viszont annál inkább. Mert aki egyszer ide bekerül, örökre magában hordozza a Lovassy szellemét. És persze nemcsak nektek fog hiányozni az iskola, de ti is nekünk. Köszönet a veletek átélt élményekért, s kívánom, hogy ne tegye tönkre a vírus azokat. Ne a szomorkodásról szóljon ez a nap, hanem az itt átélt élményekről” – búcsúzott.
A hagyományoknak megfelelően virtuálisan idén is átadták a végzős diákoknak járó elismeréseket és a jubileumi emlékplakettet, Schultz Zoltán pedig végül a nemrégiben elhunyt Törőcsik Mari szavaival engedte útjára a diákokat:
"Tudni kell szeretni és felülemelkedni." Mindenkinek szép napokat, vidám búcsút és felszabadultságot!
A teljes ballagás visszanézhető ezen a linken.