Nem várható el, hogy ezt a hercig kis zöldövezeti utcabútort mondjuk hulladéktárolónak, kutyagumi-tartónak, ebpiszok-doboznak nevezzem. Ez kérem szépen egy kuka, aminek a feltűnését a kutyások igencsak méltányolták, ugyanis már régóta ígérgették a városgazdák, hogy ezáltal megoldódik a kutyaszar-mizéria.
Nos, itt van. Megjelent. A múzeum előtt, az Erzsébet sétány-elején. A kuka alsó részén kibújtatható a kis alkalmatosság, egy zsebkendőnyi műanyag, amibe majd belekerül a házi kedvenc frissen gyártott salakterméke.
A kutyás gazdi elégedetten nyugtázza az újítást, kirángatja a dobozból a műanyag „zsebkendőt” és neki a parknak. Várakozásunknak megfelelően a kedvenc elvégzi a nagy dolgát, gazdi felmarkolja gőzölgő halmocskát, köt egy csomót a „zsebkendőn” és – egyik kezében a póráz, másikban a kaki-szerzemény – tovasétál. Lesi, keresi a másik kukát, alig várja, hogy megszabadulhasson a kellemetlen tehertől.
Nem mintha az nehéz lenne, de mégis. Ugye értik? A zsebébe tegye? Hát nem igazán jó ötlet, de mi van, ha netán az orrát akarja megtörölni, vagy telefonálna, esetleg kezet rázna valakivel? Legfeljebb leteszi valahova a zacsit, hogy szabaddá tegye a kezét. Na, itt a megoldás. Tegye le valahova. De hova? Akármennyire meresztgeti a szemét újabb kutyakaki-kuka sehol a láthatáron.
Az angliai Eastbourne városban akár 300 ezer forintnyi bírság is kiszabható, aki nem takarít fel kutyája után
Na, akkor mi legyen? Vagy lóbálja hazáig, vagy visszafordul a kukás kiindulópontig, vagy bedobja a szemeteskukába (ahova tilos), esetleg a bokorba.
Nem csoda, hogy a kutyakaki-kukában ott játunkkor csupán egyetlen csomag árválkodott..
