Most nem pusztán az őszödi beszéd kiváltotta sokkra gondolok. Nem is arra, hogy a 2006-os kampány során elsősorban a benne bízó embereket verte át, és ezzel az egész párt hitelességét játszotta el. Gyurcsány szerkezetileg és ideológiailag is szétverte a még Horn Gyula által kiépített konstrukciót, hogy aztán semmit se tudjon a helyére építeni, torzóként hagyva váratlan lemondása után utódaira a pártot.
Most azonban - a kampány kellős közepén - Gyurcsány bejelentkezett a miniszterelnök-jelölti pozícióra. Tudtuk, hogy előbb vagy utóbb így lesz, nem bír magával. Azt azonban én magam sem gondoltam volna, hogy annyira sem becsüli pártját, hogy legalább becsületből végig támogatja a kampány során Mesterházy Attilát. A bejelentés azonban pártjával való előzetes egyeztetés nélkül történt, olyannyira, hogy maga a miniszterelnök-jelölt sem tudott róla. Persze estére a párt - mit volt mit tenni - felzárkózott, és rájöttek, hogy Gyurcsány tulajdonképpen az egész párt érdekében cselekszik, de hát, ki tudja, valahogy mégis kilóg a lóláb.
Azzal, hogy Gyurcsány sem pártját, sem pedig Mesterházy Attilát nem értesítette tervéről, egyértelművé tette, hogy számára nem jelentenek viszonyítási pontot. Tippelni lehet, hogy már most meg akarja puccsolni Mesterházyt vagy csak a választás utáni időszakban készül erre. Egy biztos: a mostani lépés minimum illojális - bár, ha kampányidőszakban követik el, akkor erősebb kifejezést is lehet rá használni.
Távol álljon tőlem, hogy krokodilkönnyeket hullajtsak az MSZP-ért. Sőt, ha eddig nem érezték szükségét, hogy megszabaduljanak Gyurcsánytól, meg is érdemlik. Ő az az ember, akire azt mondják: ha valakinek ilyen barátja van, már nincs szüksége ellenségre.
