A turistákkal és árusokkal tömött Tagore-sétány, a megtelt Eszterházy-strand, a tavon ringó hatalmas vitorlások és jachtok, az elegáns Anna-bál, a Jókai Mór Emlékház. Legtöbbünknek ezek a képek ugranak be, amikor Balatonfüredre gondolunk. Talán az arácsi, a mai napig kicsit falusias városrész is eszünkbe jut. De azért a Balaton fővárosát mégis csak a magas kultúrával és a sikkes kisvárosi környezettel párosítjuk.
Hotel Marina, terasz. Háttérben a kemping, a hajógyár és a Tihanyi félsziget (Forrás: Fortepan, Bauer Sándor, 1969)
Menjünk vissza 50 évet az időben, és meglátjuk, hogy Balatonfüred ennél azért jóval kevertebb identitású volt – ha a dolgok mélyére nézünk, talán egy kicsit még ma is az. De egyelőre 1971-ben vagyunk. Ekkor emelték városi rangra a várost: eddigre lakosságszáma elérte a tízezer főt, volt két négyszáz szobás, országos hírű szállodája, az Annabella és a Marina, szívkórháza, több tízezer turistája, s még egy indiai Nobel-díjas költő is megfordult itt. Egyértelmű volt, hogy immár várossá nőtte ki magát Füred. Vagy mégsem?
A Vaszary Galériában Balatonfüred 50 címmel megnyitott kiállítás 120 darab, korabeli MTI és Fortepan fotója, az egykori újságcikkek, beszámolók, tévés híradások, plakátok szerint a település akkoriban – s még jó pár évig – sokkal inkább volt egy város és egy falu sajátos mixe.
Baricska dűlő, Baricska csárda, 1969 (Forrás. Fortepan, FŐFOTÓ)
Ott van például a híres Anna-bál. Az elsőt még 1825-ben rendezték meg, s hamar a XIX. század legelegánsabb báljai közé nőtte ki magát, olyan díszvendégekkel, mint Jókai Mór, Blaha Lujza vagy Vörösmarty Mihály. A rendezvényen 1862-től kezdve minden évben megválasztották a bál szépét, így a szocializmus idején tulajdonképpen ez lett az ország egyetlen, nem hivatalos szépségversenye is. 1971-ben az Anna-bál szépe a budapesti Komjáthy Ágnes lett, akit később aztán sokszor csak Skála Ágiként emlegettek, miután a fővárosi nagyáruház plakátjain is szerepelt, amolyan korabeli influenszerként. Egy faluban lehetetlen lenne elképzelni azt a csillogó miliőt, ami a bál sajátja volt, ez tehát egyértelműen városias elem volt Balatonfüred életében.
A felvétel a 150. Anna-bálon készült, a mikrofonnál Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter (Fotó: Fortepan, Urbán Tamás, 1975)
Az egy évvel későbbi, a Tagore-sétányt 140 km/h-s sebességgel letaroló 1972-es tornádó pusztítását bemutató privát fotók viszont mintha egy falu tragédiáját, majd talpra állását mutatnák: fejkendős anyóka tart egy keretéből kitört ajtót, másutt a kitépett nyárfákról láthatunk képet, amelyet munkások fognak közre töprengőn.
Igazán különleges pillanatot ragad meg egy 1977-es felvétel is, melyen az Annabella szálló éttermében kialakított üzemben szilvásgombócot készítenek a dolgozók a téli holtidényben – naponta hatvanezret. Nagy munka, mégsem egy pezsgő város élete jut eszünkbe róla. Ugyanilyen kettős képet mutat a Baricska csárda teraszán étkezők képe, háttérben a Balatonnal és a Hotel Marinával: egyszerre városi, de falusias is.
Készülnek a szilvásgombócok az Annabella szálló éttermében (Forrás: MTI / Vida András, 1977)
Pedig hol van ez attól az ellentéttől, amit az jelentett, amikor két héttel az Anna-bál után fiatal rock-és punkbandák fesztiváljának, az Új Hullámnak adott otthont a város a hajógyár szerelőcsarnokában! Vagy attól, hogy miközben gombamód nőttek ki az új szállodák, áruházak, iskolák, buja bárok a földből, a város nagy része még csatornázatlan volt a hetvenes-nyolcvanas évek elején.
Ma persze már nem sok minden tűnik fel ezekből az ellentétekből: Balatonfüred rohamosan fejlődik, a 90-es évek hekk-lángos-palacsinta büféi és a Zimmer frei feliratok is lassan csak az emlékezetünkben élnek már, vagy felújított változatban térnek vissza itt-ott. Mégis, jó visszatekinteni erre a kettős identitású időszakra, ahol az egyszerű keveredett a fenségessel, s amely a jelen szerethető fejlődése mellett mégis egy kis vágyódást kelt bennünk a múlt iránt.
Újhullámos Fesztivál 1982. augusztus 7-én. Az erre az alkalomra alakult Árnyékszék zenekar, az új hullámos paródiát bemutató együttes tagjai Trunkos András, feLugossy László, Nagy Feró és szaxofonnal Wahorn András. (Forrás: Fortepan, Urbán Tamás)
A Balatonfüred 50 – Képes történetek a várossá válás első évtizedeiből című kiállítás 2022. január 9- ig látogatható a Vaszary Galériában.
