Stock - ez a címe annak a festménykiállításnak, mely szombat délelőtt nyílt meg a Dubniczay Palota Várgalériájában. A kiállító-alkotó a korábban Veszprémben is tanuló (általános és középiskolai éveit Veszprémben töltötte) Korinek Gergely, akinek ez a második önálló tárlata. Olajképeit és rajzait első alkalommal mutatja be a megyeszékhelyen.
Korinek művészete során alapként használja a stockfotókat, (Kereskedelmi forgalomban kapható professzionális minőségű klisék minden elképzelhető témában és kompozícióban. Ismertetőjegyei a személytelenség, variábilitás, profizmus, sablonosság.) hogy azokból egy teljesen sajátos festészetet hozzon létre. Mintakészletében meghatározó szerepe van annak, hogy húsz évet töltött a marketing, brand design területén, profi grafikusként. Nem csupán fogyasztója, de előállítója is a felhasznált matériáknak. Képeit folyamatosan átfesti és újradolgozza azokat.
-Korinek élvezettel használja stock-kompozíciókon előforduló suta emberi együttléteket, amint a profin beállított alakok között láthatóan semmi kapcsolat nincs. A hirdetéseken, a TV stúdiók dekorjain feltűnő absztrakt vizuális világ jelenik meg a festményein, rajzain: az esetlen relációk, az emberi élet legkülső felülete, ahol a "coolság" a mérték- hangzott el a szombat délelőtti kiállításmegnyitón.
Ahogy Hegyeshalmi László, a Művészetek Házának igazgatója fogalmazott, „Korinek kínozza a képet, gyötri a felületet, hogy mindez a befejezésnél, abbahagyásnál meg se látszódjon. Kiindulópontokat talál ki, de míg legtöbben követik a fotók forma és színvilágát, Korinek ellentart. Ahogy ő mondja, számára a késznek az újrafelhasználása a fontos, a kép ikonsága. A kép nála újra és újra átfestett és mindig más motívum írja felül az előzőt.”
Korinek Gergely és Hegyeshalmi László a június 12-i kiállításmegnyitón.
„Felhasználja a motívumokat, de saját képvilágot alkot. Minden fotó kiindulópont, átfestés. Szürkék, feketék, világoskékek, barnák, okkerek, jellemzők a képeken, amiből mindenhol kiragyog egy-egy tiszta szín.”
Korinek első ismereteit a Művészetek Háza Veszprém Vizuális Műhelyében – W:I:M – szerezte Hegyeshalmi László vezetése alatt a nyolcvanas évek végén. A budapesti évek alatt rendszeres látogatója volt a Fő utcai rajzkörnek, ahol Gaál József és Kopasz Tamás voltak tanárai. Tagja volt továbbá az Óbudai Festőiskolának, Gyémánt László vezetésével sajátította el az akadémikus festészet, rajzolás alapjait. Néhány munkával töltött év után elvégezte a Pécsi Tudományegyetem rajz, vizuális nevelő, festő szakát. Mesterei voltak Pinczehelyi Sándor, Keserü Ilona és Dr. Aknai Tamás.
Az egyetem után a festészetében egy rövid aktív időszakot követően hosszú szünet következett. Ennek oka nagyrészt a megélhetés biztosítása volt. 2017-től kezdve azonban elementáris erővel tört elő ismét az ambíció, az alkotni akarás, azóta folyamatosan és intenzíven dolgozik.
A mostani, 48 képből álló kiállítása három részre osztható: hirdetés, romok, és Jézus szíve (Agnus Dei- Isten báránya), és ezt egészíti ki két korai mű, az Ikeasztal 2017-ből és a Lányok című festmény 2018-ból.
A tárlat július 11-ig látogatható a Dubniczay-palota Várgalériájában.
