Hogy hol csúszott félre a kommunikáció, azt utólag nehéz lenne felderíteni, mindenesetre tény, hogy a gyulafirátótiak többsége egy emberi hiba miatt szerzett tudomást a település mellé tervezett katonai bázisról. Idén februárban egy fakivágásra kirendelt csapat rossz jelzést követve véletlenül magánterületen döntött ki fákat, összesen 26 hektáron. A terület tulajdonosa a lakossági fórumon elcsukló hangon mesélte el, hogy egy ködös reggelen szembesült a harminc éve nevelgetett erdejük megsemmisülésével. A felelős után kutatva vált világossá számára, hogy a közelben a honvédség egy katonai bázis létesítését tervezi, a rátótiak többsége pedig csak eztán szerzett tudomást a beruházásról.
Az Élhetőbb Rátótért Egyesület hétfőre lakossági fórumot szervezett, ahol a legfontosabb döntéshozókat ültették asztalhoz, hogy válaszoljanak a felmerült kérdésekre. Jelen volt Porga Gyula polgármester, Ovádi Péter, a térség parlamenti képviselője, Katanics Sándor, a városrész önkormányzati képviselője, a főszerepet azonban Benkő Tibor honvédelmi miniszter, valamint a Magyar Honvédség országos és helyi vezetői kapták a feszült hangulatú eseményen.
A miniszter nyitó felszólalásában jelezte: az, hogy Gyulafirátótnál katonai bázis létesüljön, 2016-ban dőlt el. Három éven át készültek a tervek, amiket 2019-ben véglegesítettek. A miniszter megjegyezte, hogy a lakosságot erről több ízben tájékoztatták is: 2020-ban és 2021-ben is fórumot tartottak a környéken tervezett adott évi hadgyakorlatokról, ezeken a tájékoztatókon pedig a leendő bázis terveiről is szó esett.
Most a jelenlévők elsősorban azt kérték, hogy a leendő tábort a tervezettnél távolabb építsék fel – az ugyanis a legközelebbi pontján mindössze 750 méterre lesz a településtől. A miniszter megjegyezte: a tervezés három évig tartott, azt nem lehet egyetlen tollvonással felülírni, a tábor a tervezett helyen fog megépülni. Arra a felvetésre, hogy erről miért nem a tervek készítése előtt tartottak fórumot, Benkő azt felelte, hogy ő azért tud felelősséget vállalni, ami az „ő idejében” történt. A minisztert 2018-ban nevezték ki.
A következő feszültséget keltő pontot a 82-es út állapota jelentette. Az út nagy forgalma régóta megkeseríti a rátótiak életét: a Győr és Veszprém közötti teherforgalom, nyáron pedig a Balatonra igyekvő turisták hada mind a falun keresztül halad át, ami az út kopása mellett gyakran balesetveszélyes helyzeteket – és sajnos baleseteket is – eredményez. Ha erre az útra még egy nagyszabású építkezés teherforgalma is rászabadul, akkor az eleve végsőkig feszített húr is elpattan. Erre maga Porga Gyula polgármester mutatott rá, aki kijelentette: „ha a 82-es nem Rátóton menne keresztül, akkor mindenki boldogabb lenne.” A honvédelmi miniszter megjegyezte, hogy bár nem az ő dolga lenne, de közbenjárt a kormánynál a lakosság több évtizede hangoztatott kérése, a 82-es Gyulafirátótot elkerülő szakaszának megvalósítása érdekében, amit a kormány támogat is. Hozzátette azt is, hogy bár a honvédségnek a Balaton felé száguldozókhoz végképp nincs köze, a Belügyminisztériumnál egy állandó sebességmérő kihelyezése érdekében is közbenjárt.
Benkő Tibor igyekezett a leendő tábor előnyeit érzékeltetni. Egy ekkora létesítmény mintegy 80-100 embernek tud munkát adni, a szakmunkástól az informatikusig számos területen. Az ott elszállásolt katonákról gondoskodni is kell, ami nemcsak az ott dolgozó leendő szakácsoknak jelent munkát, de plusz megrendelésekre számíthatnak a környékbeli termelők, beszállítók is.
Elhangzott az is, hogy a leendő bázis valójában nem jelent semmilyen változást a környéken élők számára, hiszen nem lesz több hadgyakorlat, sem nagyobb zajhatás, pusztán annyi történik, hogy az eddig az erdőben, sátrakban elszállásolt katonáknak nyújtanak komfortosabb, modernebb körülményeket. Porga Gyula a kádártai börtönhöz hasonlította a beruházást, ami annak idején hasonló ellenállást váltott ki a közelben élőktől, mára azonban mindenki beláthatja, hogy nem jelent valódi terhet a környékbelieknek.
Eddigre azonban valójában már nem a leendő táborról zajlott a vita, egyre inkább előtérbe kerültek a már régóta meglévő problémák és sérelmek. A település fölött repkedő helikopterekről és drónokról, éjszaka fegyverropogás hangjára sírva ébredő gyerekekről, az ágyúzástól megrémülő és világgá szaladó kutyákról hallottunk, a válaszokban pedig arról, hogy a magyar katonákat fel kell készíteni arra, hogy minden körülmények között – így például éjszaka is – harcképesek és bevethetők legyenek. Két és fél órája zajlott már a fórum, és egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a nézőpontok inkább távolodnak, mintsem közelednének egymáshoz.
Összegzésként még elhangzott, hogy ebben a két és fél órában sikerült olyan ígéreteket kicsikarni, mint a 82-es elkerülő megépítése, sebességmérő kamera elhelyezése, útrekonstrukció, amelyekért nagyon régóta küzdöttek a falubeliek. A felszólalások, és még inkább a közönség soraiban egymás közt elejtett megjegyzések alapján azonban úgy tűnik, hogy a rátótiak szemernyivel sem lettek nyugodtabbak vagy elégedettebbek. Nem lenne meglepő fordulat, ha hamarosan valóban előkerülne egy helyi népszavazási kezdeményezés, amire többször is utaltak a találkozó során.
