– Veszprémben igen kicsi a valószínűsége hasonló esetnek, hiszen a város (és a víziközmű-rendszerhez tartozó további öt település) négy jelentős vízbázissal is rendelkezik, vagyis négy ponton tudunk ivóvizet betáplálni:
a Sédvölgyi és az Aranyosvölgyi vízbázis mellett a kádártai és gyulafirátóti kutak biztosítják a napi vízszükségletet.
Nagyon súlyos természeti katasztrófának kellene tehát bekövetkeznie, ami esetleg egy víztároló vagy egy jelentős vízbázis ellehetetlenülésével vagy egy nagyobb átmérőjű csővezeték meghibásodásával és több napig tartó javításával járna együtt, hogy több napon keresztül, órákon át ne folyjon a csapból víz – nyugtat meg Kugler Gyula, a jogelőd révén idén éppen 125 éves BAKONYKARSZT Zrt. vezérigazgatója.
Kevesebb csapadék, több vízfogyasztás
Az ugyanakkor igaz, hogy a környékünk sem immunis az extrém időjárási körülményekre. A fenti vízbázisok mindegyike karsztvíz ugyanis, amelyet alapvetően két tényező befolyásol: a csapadék és korábban, a bányászati tevékenység. Amikor intenzív volt a Bakony területén a bányászat és a karsztvíz kitermelés, a bányaterek víztelenítése miatt lényegesen lehúzódott a karsztvíz szintje, több forrás is kiszáradt. Aztán ahogy a 90-es évek elejére befejeződött a bányászat, a karsztvíz szint is emelkedni kezdett, s most azt látjuk, hogy több forrás – szakszóval – újra megszólal. De, ahogy említettük, ez a folyamat nagyban függ a csapadékmennyiségtől.
Kugler Gyula
És ezzel el is értünk napjainkhoz és a várható tendenciákhoz. „A repülőtéri meteorológiai állomás adatai és Kovács Győző meteorológus felmérései alapján tudjuk, hogy Veszprém éves csapadékmennyisége átlagosan 600 mm. Tavaly viszont ez a mennyiség csak 500 mm volt, és kb. a fele annak is három rövid időszak alatt, június, július és október hónapban esett le. Idén májusban volt egy csapadékosabb időszak. Tavaly október és az idei május között, illetve azóta viszont nem volt jelentősebb csapadékmennyiség. Így ott tartunk, hogy már az első félévben összegyűjtöttünk 100 mm csapadékhiányt – azaz két év alatt már 200 milliméternyi csapadékhiányról beszélhetünk. Ez pedig a karsztvizek szintjén és a talajon is látszódik: zsugorodik, mozog a talaj, ami miatt fel is szaporodtak a csőtörések az utóbbi időszakban, főleg a régi rideg-merev azbesztcement csövek törnek a talajmozgás miatt”
– magyarázza a vezérigazgató.
Legutóbb például Királyszentistvánon fordult elő ilyen eset. Emellett
van néhány olyan település – egykutas rendszer –, amelyik nagyon érzékeny vízellátó rendszerrel rendelkezik.
Ezeknél egy jelentősebb meghibásodás néhány órás vagy néhány napos vízszolgáltatási hibát okozhat: ilyen Litér, Márkó, Vászoly, Balatonszőlős, Pécsely, Hegymagas, Raposka, Somlójenő és Somlóvásárhely. Ezeken a helyeken átmeneti vízszolgáltatási zavar már volt, elsősorban az óriási vízfogyasztás miatt, amit csak úgy tudtak megoldani, hogy tartálykocsival töltötték a víztároló medencéket vagy pedig locsolási, autómosási korlátozási javaslattal éltek a helyi önkormányzatok felé, akik ezt meg is fogadták. Ezeket a korlátozásokat végül elegendő volt csak a nem lakossági felhasználóknál elrendelni, de a lakossági felhasználókat is kérték, hogy ha lehet, önkéntes alapon ők se mossák például az autókat olyan gyakorisággal, főleg az esti csúcsidőszakban.
Noha Veszprémben a folyamatos vízellátásnak ilyen zavarai nem fordultak elő, Kugler Gyula szerint az látszódik, hogy jelentősen nőtt a vízfogyasztás.
„Az elmúlt években rendkívül népszerű lett a Balaton-felvidék, több településen nőtt a lakosságszám, és ami ránk korábban nem igen volt jellemző, hogy az évszakos egyenlőtlenségi tényező, ami a nyári és téli vízfogyasztás közötti arányszámot mutatja, is emelkedett. Míg ez korábban 1,2 volt, azaz nyáron átlagban 20%-kal több vizet fogyasztottunk, idén már 40%-nál járunk, és Veszprémben is 34% volt a nyári csúcs.
Nyilván ennek a gyakoribb ivás, tisztálkodás mellett az is az oka, hogy a májusi esőzések következtében a kertekben gyors fejlődésnek indultak a növények, amit szerettek volna fenntartani a gazdák a kánikula idején is.”
Meg kell tanulni együtt élni az extrém időjárással
Bár a tartós meleg és a csapadékhiány után átmenetileg kicsit fellélegezhetünk, hátradőlni nem lehet. Éghajlatkutatók arra figyelmeztetnek, hogy a (most még) extrémnek számító időjárás egyre inkább mindennapos lesz a 21. században. A középhőmérsékletek nőnek minden évszakban, de leginkább nyáron. Ez a tendencia már most látszódik, ha visszagondolunk a júniusra, vagy ha megnézzük az elmúlt 50 év öt legmelegebb nyarát: Kovács Győző felmérései szerint ötből négy a 21. századra esett – az egyetlen kivétel az 1992-es nyár –, ráadásul négyből három 2010 után volt. Ami az éves csapadékmennyiséget illeti, abban kevésbé várható változás – persze extrém esetek mindig lehetnek –, a nyarak viszont szárazabbak lesznek. Az adatok ugyancsak visszaigazolják ezt: míg 80 évvel ezelőtt nagyjából 75 mm volt az átlagos június havi csapadékmennyiség, a 21. században már csak 65 mm.
Fotó: Harry Grout on Unsplash
Kugler Gyula szerint amit tehetünk, hogy megtanulunk ezzel együtt élni, és olyan rendszereket alakítunk ki, amelyek a lehulló csapadék azonnali elvezetése helyett inkább annak helyben tartását szolgálják.
„Záportározók kiépítésével, lefolyás szabályozással kordában tudjuk tartani patakjainkat, így elkerülhetjük a villámárvizeket. Ha később engedjük le ezekből a vizet, akkor azt a talajba tudjuk szivárogtatni, azzal a vízfolyások ökológiai vízigényét is biztosíthatjuk aszály idején, illetve öntözési céllal is tárolhatjuk a vizet. De nagyon fontos lenne kifejezetten a vízbázis védőterületeken beszivárogtató területeket kijelölni, hogy az ott megfogott vizet aztán szép lassan beszivárogtatva biztosítani tudjuk a karsztforrásból történő folyamatos vízellátást.”
A BAKONYKARSZT Zrt. a maga részéről már megtette ezek irányába az első lépéseket: a KEHOP+ pályázati rendszerben, a következő uniós fejlesztési ciklusra vonatkozóan javaslatokat tettek az önkormányzatoknak a bel-és külterületeken vízvisszatartó létesítmények kialakítására. Veszprémben egyébként már megvannak ennek az alapjai, hiszen a város rendelkezik záportározókkal, tehát kvázi védve van a város – mondja Kugler Gyula. „Ami nincs védve, az a Séd vízfolyás, ami elég gyakran okoz villámárvizeteket Márkó, Bánd és Herend térségében. A Séd felső szakaszán tehát mindenképpen érdemes lenne még záportározókat építeni. Alapvetően ez nem a víziközmű-szolgáltató feladata lenne, hanem a vízgazdálkodással foglalkozó vízügyi igazgatóságoké, míg a beltéri szakaszok felügyelete az önkormányzathoz tartozik, de mindenképpen szükség van a figyelemfelhívásra és a széleskörű összefogásra” – mondja a vezérigazgató.
Gyűjtsük össze az esővizet! / Fotó: Willian Justen de Wasconcellos on Unsplash
Emellett belterületeken az önkormányzatok bizonyos mélyterületeket, csapadékvíz tározókat is kijelölhetnének, ahol összefolyhatna majd szép lassan beszivároghatna a csapadékvíz, így a környékbeli fák, parkok öntözését is meg lehetne oldani. De a jövőben intenzívebben oda kellene figyelni arra is, hogy lehetőleg ne akarjunk mindent letérkövezni és betonozni, hanem legyenek olyan zöldfelületek, ahol a csapadék beszivároghat és szétterjedhet a talajban.
Persze a lakosság is kiveheti a részét a víz védelméből. Kugler Gyula szerint alapvetően a magyarok a napi átlag 90-95 l/fős vízfogyasztással nem számítanak pazarlónak az EU 130 l/fős átlagához képest, de jó lenne, ha a fenti gyakorlatot magánszemélyként is megtanulnánk alkalmazni, azaz
ahelyett, hogy a csatornába engedjük a csapadékot, nagyobb víztározó edények segítségével otthon is felfoghatjuk az esővizet, amelyet aztán később tudunk például a kiskert locsolására használni.
Emellett a BAKONYKARSZT is segít: a kétévente kötelező elégedettségi felmérés alapján a felhasználók visszajelzése alapján ismét az ország legjobb vízműve lett a zrt., melyet a társaság azzal hálált meg, hogy összegyűjtötte és a honlapján közzétette az ivóvízellátással, szennyvízelvezetéssel és a vízi környezet védelmével kapcsolatos házi praktikákat.
Nyitókép: Svklimkin on Unsplash
