Nem csoda hát, hogy a Laczkó Dezső Múzeumban az ünnep napján szinte minden a kenyér körül forgott. Zay Orsolya régész-történész a Kárpát-medence késő középkori és újkori kenyereiről tartott előadást, ahol az egyik legősibb étel, az élet szimbólumaként is számon tartott kenyér magyarországi múltjának egy szeletét tárta fel.
Mindeközben a múzeumkert és a Bakonyi Ház különböző szegleteiben a gyerekek maguk is kipróbálhatták a kenyérkészítés néhány hagyományos mozzanatát: kézi malommal maguk őrölhettek lisztet a búzából; a vállalkozó szelleműek pedig saját kezűleg formázott vekniket süthettek a Bakonyi Ház szabadtéri kemencéjében. Addig sem kellett tétlenül várakozni, míg a tészta ropogósra pirult: egész délután lehetőség volt kenyérzsák készítésére is.
A kenyér fontos része a táplálkozásunknak, de önmagában persze kevés. Hogy milyen ételekkel és alapanyagokkal találkozhattunk még a régi idők hagyományos paraszti konyháiban, arról interaktív, kötetlen beszélgetés keretében tanulhattunk, de bepillanthattunk a Bakonyi Ház etnobotanikai oktatókertjébe is.
Az új kenyeret aztán dr. Takács István érseki általános helynök áldotta meg, majd a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara részéről Takács Miklós ismertette a Magyarok Kenyere programot. Ennek keretében idén tizenegyedik alkalommal gyűjtöttek a Kárpát-medence minden területéről a gazdák által adományozott búzát, amivel a rászorulókat, főleg gyerekeket segítő szervezeteket támogatják.
