Idén harmadszor játszottunk - az ismert okokból - a Fradival. Bár három a magyar igazság, de harmadszorra nem sikerült legyőznünk a Franzstadtiakat. Egy erősen döntetlenszagú mérkőzésen egy góllal maradtunk alul, de mi talán jobban örültünk, mint a győztesek. Ugyanis az egygólos vereségünkkel már behozhatatlan előnyre tettünk szert a Fradival szemben és függetlenül az alapszakasz utolsó mérkőzésétől, már a nyolcban érezhetjük magunkat. (A Fradi elleni eredményünk összességében egy góllal jobb a riválisunknál, így egy esetleges pontegyenlőség esetén is mi vagyunk előnyben. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy hazai pályán ne győzni akarnánk a Debrecen ellen!)
A találkozó első félidejében szinte az utolsó percig vezetni tudtunk. A házigazdáink ekkor fordítottak, így a szünetre ők vonulhattak előnnyel. A második játékrészt is jobban kezdték, különösen Kelecevic talált magára, aki pedig csak a 20. percben lőtte az első gólját. (Aztán berámolt tizenegyet a kapunkba.) Két góllal is elléptek, de ezt egalizálni tudtuk. Valahogy az volt az érzésünk, hogy tartjuk a lépést velük és a véghajrára várunk. Aztán ennek az lett az eredménye, hogy az 50. percre három góllal vezettek már a fradisták. Ekkor megráztuk magunkat és már egyenlíthettünk volna, amikor kimaradt egy 100%-os ziccerünk és az ellentámadásból Bendó újra kettőre növelte a hazai előnyt. Gólunkra gól volt a válasz (kétszer hetesből, igaz mi is dobhattunk egyet). Az utolsó két percet kétgólos hátrányból, de emberelőnyben kezdhettük. Faragtunk és kivédekeztük az ellentámadást, de a hátralévő 35 másodperc már kevés volt a biztos ziccer kialakításához. Így vereséget szenvedtünk, de a minimális különbség már elég lett a nyolcba kerüléshez.
A Csurgó és a Tatabánya elleni nagy hajtás és szép sikerek után várható volt, hogy nem tudunk ismét a topon lenni. Tudat alatt mindenki a biztonságra törekedett. Egy kemény és hajtós meccsen a végső sikert biztosító kötelező minimumot teljesítettük. A szépszámú füredi drukker tapssal jutalmazta a szemlátomást boldog fiúkat.
Budapest Bank Liga, 25. forduló:
FTC-Cityline–Balatonfüredi KSE 25:24 (12:11)
Budapest, 300 néző. Vezette: Herczeg, Südi
FTC: PERGER - WIESZT Zs. 3, Kiss I., dr. Czina, Mazák 3, KELECEVIC 11 (5), NÉMETH T. 4. Csere: Tóth K. (kapus), Sándor 1, Wieszt K. 1, Kovács G., Bendó 2. Edző: Vladan Matic
Balatonfüred: Szathmári - TOMBOR 6 (5), Bakos 2, Kovács Gy., Salamon, SZÖLLŐSI 5, PÁSZTOR 5. Csere Szabó T. (k), Frey 2, Németh L. 1, Horváth R. 1, Kis Á., Lelkes 2.
Edző: Sótonyi László
Hétméteresek: 5/5 ill. 5/5
Kiállítások: 10 perc ill. 10 perc
Az eredmény alakulása: 8. p.: 1:3; 18.p.: 4:7; 23.p.: 7:8; 28.p.: 10:10; 34.p.: 13:11; 46.p.: 18:18; 51.p.: 22:19; 58.p.:24:22
Utánpótlás
Serdülőink is nagy lépést tettek az alapszakasz dobogós helyéért. Ők egy Debrecen elleni győzelemmel akár másodikként vághatnak bele a rájátszásba. Egy jó Ferencvárost győztek le négy góllal. (FTC - BKSE 26:30) A kapuba - igaz csak az utolsó tíz percre, de - visszatért a Dunaferr ellen szerzett sérülése után Horváth Máté. Szöllősi B. 12, Bóka 7, Szamosfalvi és Sinka 4-4 gólt dobott. Az ellenféltől Karap volt a legeredményesebb 9 találattal.
Az ifisták 6:5 -ig , a 20. percig tartották magukat. Aztán kidomborodott a házigazdák nagyobb játéktudása és fizikai erőfölénye. (FTC-BKSE 20:12)
