A választási kampány hajrájában még a betűvetésből élő újságíró is megdörzsöli a szemét, amikor ugyanarról a témáról más-más adatot olvas ki egy kormánypárti és egy (egy?) ellenzéki sajtótermékből.
Még véletlenül sem derül ki, hogy iksz termelékenységi, munkanélküliségi, kereskedelmi adat mennyire hiteles. Az ipszilonról és az enről (mint behelyettesítendő ismeretlenről) se feledkezzünk meg! Ugyanis mindegyik magyarázható innen is és onnan is. Igaz, ami igaz, dübörgésről már szó sincs, de azért csak-csak elhangzik, hogy az utóbbi pár hónapban (érdekes módon az utóbbi pár hónap éppen egybeesik a választási cécóval) lendületbe jöttünk. Ennek aztán pár perccel később meg is születik a cáfolata a másik oldal valamelyikétől.
Egykor egy ráérő társadalomkutató ezeket egymás mellé szedi, elképesztően izgalmas dolgozatot publikálhat belőle.
Na de a statisztikák csak mondanak valamit? – kérdezhetik joggal. Ugyanilyen joggal vissza is lehet kérdezni: miféle statisztikák? Jó statisztikát csinálni nehéz, bármilyet meg könnyű – mondotta Churchill (nem éppen ma, de lehetett egy kis jósérzéke is).
No így aztán a derék állampolgár végképp elbizonytalanodik, s nem tudja, hogy valójában megbotlottunk vagy el is estünk már…
Persze ennél azért felvilágosultabb: megnézi a pénztárcáját a hó elején és a végén. Összevet, számol, gondolkodik – és máris jó statisztika.
