Az amerikai hadsereg összekötő katonájával ültem le beszélgetni, mégsem terepmintás egyenruhában van, mint a társai, hanem egy pólóban. Mit jelent a „Mission Essential” felirat a mellkasán?
A Mission Essential egy olyan szervezet, ami az egész világon tevékenykedik és az a küldetése, hogy az amerikai hadsereget támogassa, bárhol is állomásoznak a katonái, legyen az háborús övezet, vagy mint itt Magyarországon, civil övezetben. Gyakorlatilag a háttérlogisztikában van szerepe, a hadseregnek biztosítja a szükséges szakembereket. Így például tolmácsokat is, akiknek az egyik legfontosabb feladata, hogy segítsenek a helyiekkel kapcsolatot kialakítani és helyi kultúrát megismerni.
Erre a kapcsolatépítésre még rátérünk, de egyelőre maradjunk a felszerelésnél. Társai egyenruháján ott van az amerikai zászló is, mint minden hadseregnél, viszont feltűnt, hogy fordítva van felvarrva. A csillagoknak nem a bal felső sarokban kellene lenniük?
De igen, viszont ennek komoly és nagy hagyományokra visszatekintő üzenete van. Képzelje el, amikor egy nemzet serege vonul és a legelső katona viszi a zászlót, abba a szél belekap, és megfordítva, hátrafelé lobogtatja. Az, hogy az amerikai katonák egyenruháján fordítva van a zászló, azt üzeni, hogy az amerikai hadsereg mindig csakis előre megy.
A veszprémiek már megszokták, hogy időnként feltűnnek a város környékén ezek az amerikai katonák. Sokszor a magyar viszonyokhoz képest hatalmas járműveikkel, viszont azt kevesen tudják, hogy pontosan miért és kik vannak itt.
Európában létezik egy NATO-gyakorlat, amelynek az a neve, hogy Atlantic Resolve. Ezen belül van egy úgynevezett rotációs rendszer, aminek az a lényege, hogy négyhavonta a különböző bázisokon cserélődnek a csapatok. Egyik jön, másik megy egy újabb állomásra Európán belül. Angolul company-nak hívják az ilyen csapatokat, magyarul talán egy századnak felel meg. Most 162-en vannak itt a Veszprém melletti bázison, maga a harci állomány 120 fő, a többiek a kiszolgáló személyzetet adják, szakácsokat, orvosokat, postásokat. Ők a U.S. Army Bravo Company 1-16 Infantry Battalion tagjai hivatalos nevükön. De ők sem maradnak itt végig, hamarosan továbbállnak egy új országba, ha pedig lejár az ideje ennek a küldetésnek, visszarepülnek az USA-ba. Egy company összesen 3 országban fordul meg egy ilyen küldetés során.
Hol van pontosan az önök bázisa?
Gyulafirátót és Hajmáskér közötti területen. Úgy is hívják, hogy „0” pont, de a helyiek sokszor csak „angol tábornak” nevezik, lévén, hogy külföldi katonák használják.
Mi a feladatuk, amíg itt vannak, vagy akár más országban, Európában?
NATO-gyakorlatokat hajtanak végre az adott ország adottságai és terepviszonyai közt. Hiszen mások az körülmények a tengernél, a hegyekben, vagy egy dombosabb részen, mint például Magyarországon. Azt hozzá kell tenni, hogy az is a gyakorlat részét képezi már, hogy egyik helyről hogyan jutnak el a másikba. Milyen utakon, mennyi idő alatt, hol és hányszor kell megállni, stb. Ezzel nem csak a katonák tanulnak, hanem például a logisztikusok is, akik a háttérben dolgoznak a hadseregnek.
Mi volt a benyomása a most itt állomásozó amerikai társainak Magyarországról és Veszprémről?
Úgy jöttek ide, hogy nem ismerték az országot és az itteni embereket sem. Éppen ezért igyekeztem minél jobban bevezetni őket a magyar kultúrába, hogy ismerjék meg az országot és annak szépségeit. Az egyik legnagyobb élmény az volt, amikor a Magyar Honvédség buszaival fel tudtunk menni az augusztus 20-ai budapesti tűzijátékra és azt élőben megnézhették. Többen azt mondták, hogy ilyen élményben még nem volt részük. Akkor sikerült őket bevezetni a magyar gasztronómiába is, megkóstolták a véres hurkát, sült kolbászt, de a kürtős kalács volt a legnépszerűbb magyar étel. A gasztronómia mellett a történelmi épületeket is megcsodálták Budapesten, számukra ez sem mindennapi látvány.
Balaton?
Ott is megfordultunk és tetszett nekik. Nagy szerencséje volt ennek a csapatnak, mert a nyári hónapokban vezényelték őket ide, így a gyakorlatok közti szabadidőt ilyen jó programokkal tudták eltölteni.
Az utóbbi időben több jótékonysági akcióban is részt vettek. A gyulafirátóti iskolában a pakolásban segítettek, de egy veszprémi óvodában a kerítést festették le, most pedig itt vagyunk a Fiatalok Napján, ahol szintén amerikai katonák hoztak játékokat a gyerekeknek. Más országokban is ilyen aktívan részt vesznek a közösségi életben?
Az amerikai hadseregnek szokása, hogy ahol állomásozik, ott segít és jótékonykodik a civilek közt. Magyarországon idén voltak az első ilyen akcióink, viszont ezek olyan jól sikerültek, hogy híre ment a többi európai bázisnál is és most egymást túlteljesítve igyekeznek más országokban is minél több, és a helyi lakosság szempontjából előnyös jótékony akcióban részt venni az amerikai katonák.
Ne menjünk el amellett sem, hogy mindezt megelőzte egy lakossági fórum is, amit azért kellett összehívni, mert a bázis közelében élőknek több problémája is volt azzal, hogy önök itt állomásoznak és gyakorlatoznak.
Összekötő katonaként és mivel magyar származásom miatt beszélem a nyelvet, az én feladatom volt elősegíteni a párbeszédet, hogy megoldjuk ezt a problémát. Hegedűs Barbara alpolgármester asszonnyal többször beszéltünk erről, ő tolmácsoltra felénk a lakosság problémáit. Megbeszéltük, hogy nagyobb zajjal járó gyakorlatot csak hétköznap tartunk és este az is véget ér. Éjjeli lövészet sem lesz már többször. Ezeken a beszélgetéseken merült fel, hogy az amerikai hadsereg katonái egyébként szívesen segítenének az itteni lakosoknak. Így valósulhatott meg a már említett iskolai önkéntes munka, így jutottunk el családi napokra és így vagyunk most is itt, a Fiatalok Napján, ahol a gyerekek megismerkedhetnek a járműveinkkel, a fegyvereink egy részével, de tradicionális amerikai játékokat is hoztunk, mint amilyen a homokzsák dobálás, hogy mi is átadjunk valamit a tengerentúli kultúrából.
Hogy érzi, elérte a célját ez a nyitás, mindkét fél részéről?
Azóta nem jutott el hozzánk panasz az itt élőktől, pedig voltak gyakorlataink.
Terveznek még hasonló jótékony akciókat?
Idén még szeretnénk Kádártán és Hajmáskéren is szervezni a korábbiakhoz hasonló megmozdulást és segíteni a közösségnek valamiben. Ami most elindult, az eddig nagyon jó és szeretnénk a jövőben is folytatni ezen az úton. Az a célunk, hogy az emberek azt érezzék, ránk bármikor számíthatnak, ha szükségük van rá.
Önök amerikai hadsereg tagjaiként állomásoznak Magyarországon. A nap végén kinek kell ilyenkor jelenteni? A magyar vezérkarnak, vagy egyenesen az USA-ba?
A Magyar Honvédséghez nekünk nincs semmi közünk. A NATO tagállamok között léteznek megállapodások, ennek keretében mi itt állomásozhatunk, használhatjuk a lőteret, de az USA-ban lévő parancsnokságnak jelentünk.
Akkor a magyar katonákkal sincs semmilyen kapcsolatuk?
Ez így nem teljesen igaz, hogy nincs kapcsolatunk, mert rendszeresen szervezünk közös gyakorlatokat, amelyeken különböző szituációkat modellezünk le. A Magyar Honvédség Bakony Harcikiképző Központ Ellenerő Százada például egy nagyon jó csapat, velük mindig jó közösen gyakorlatozni. Felkészültek, jól ismerik a terepet. De, hogy ne csak a harctérről hozzak példát, az is egy jóleső gesztus volt, amikor a már említett augusztus 20-ai ünnepségre kölcsönadtak négy autóbuszt, amivel felmehettünk a fővárosba.
Szervezeti felépítést tekintve sokban különbözik egymástól a magyar és amerikai hadsereg?
Főleg a rangjelzésekben van nagy eltérés. Hogy csak egy példát hozzak, a magyar seregben a kapitányi rang nem jár a legnagyobb felelősséggel együtt, az amerikaiaknál viszont ő az egész egység, a company főnöke.
A mostani company, vagy magyarul század kapitánya is nyitott volt ezekre a jótékonysági akciókra, vagy sokat kellett győzködnie?
Abszolút nyitott volt. Őt egyébként Atticus Blaire-nek hívják, egy végtelenül nyitott ember, ő maga fogalmazta meg, hogy a küldetése részének érzi a kapcsolatépítést a helyiekkel, az ország kultúrájának megismerését, bárhol is állomásozzon a katonáival. De, ha már őt megemlítettem, akkor nem hagyhatom ki Nicolaas Koomen-t sem, ő a seregben a first seargent, ennek a rangnak nem tudom mi a magyar megfelelője – ha van egyáltalán – ő az, aki a katonák közvetlen parancsnoka és hihetetlen módon tudja motiválni őket és megerősíteni azt a hivatástudatot bennük, ami azzal jár, hogy ők az amerikai hadsereg tagjai. Velük együtt dolgozom, és együtt találjuk ki, hogy hol és miben tudnánk részt venni a közösség életében, én pedig ezután elkezdem megszervezni ezeket az akciókat.
A környéken hol van még hasonló ilyen bázis, mint a Veszprém melletti?
A szomszédos országokban több helyen, ahogy Nyugat-Európában is. Magyarországon sokan ismerik a pápai légi bázist, de olyan formában, ahogy itt, Veszprém mellett állomásoznak amerikai katonák máshol nincs az országban.
Csupán egy hipotetikus kérdés, de ha úgy adódna, hogy Magyarországot megtámadja valaki, akkor is segítenének?
Ez a NATO lényege. Olyan nincs, hogy valakinek szüksége van ránk és mi nem mozdulunk. Ez a dolgunk.