A megjelenteket – köztük számos egykori nemzetőrt, politikai foglyot – Pintér Kornél, a Magyar Vidék Országos 56-os Szervezet országos elnöke köszöntötte. Dr. Márfi Gyula nyugalmazott veszprémi érsek imát mondott az 1956-os forradalom és szabadságharc lelki üdvéért.
dr. Márfi Gyula
A megemlékezés szónoka Hegedűs Barbara alpolgármester volt, aki felelevenítette: az 1947-től elhatalmasodó kommunista rezsim emberek millióinak életét nyomorította meg, miközben földi paradicsomot és egyenlően elosztott javakat ígértek. Pár éven belül már alig volt olyan magyar, aki ne rettent volna meg proletárdiktatúra eszméjétől vagy annak fizikai megtestesüléseitől, akik rendszerint elsötétített autókkal érkeztek. Az idő előrehaladtával a diktatúra brutalitása ugyan csökkent, de Szent István országa továbbra sem volt szabad.
Az alpolgármester rámutatott: 1956. október 23-án Veszprém történetében is új fejezet kezdődött, itt is hallatták a hangjukat a változás zászlaja alatt gyülekező polgárok. Számos tüntetés és fegyveres ellenállás bontakozott ki a városban. Brusznyai Árpád, a szabadság veszprémi mártírja a békés változás híve volt, nem járult hozzá ahhoz, hogy tanítványai fegyvert ragadjanak, és ezzel életeket mentett. A szabadságharc leverése után mégis kivégezték, mert életfogytig tartó börtönbüntetését az MSZMP megyei pártfőtitkárának beavatkozására halálbüntetésre változtatták.
Hegedűs Barbara
1956 hőseinek áldozata azonban nem volt hiábavaló – hangsúlyozta Hegedűs Barbara. – A szabadság eszménye életben maradt a veszprémiek szívében, és három évtizeddel később, a rendszerváltáskor Brusznyai és társainak áldozata fektette le az új Magyarország alapjait. Az alpolgármester arra intette a fiatalokat: hallgassák meg a túlélők történeteit a munkatáborokról, megfigyelésekről, kivégzésekről, a puha diktatúrában történtekről, a vallásos emberek megbélyegzéséről; hogy a történelem ne ismételhesse meg önmagát.
A megemlékezésen koncertet adott Kiss-Domonkos Judit Ferencsik János-díjas és a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével kitüntetett csellóművész, a Magyar Állami Operaház szólócsellistája és Asztalos Rita zongoraművész, a Magyar Állami Operaház tagja; közreműködött még Pintér Zselyke Ida, a Csopaki Református Általános Iskola tanulója.
